Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Ünnepélyek - Uj-Klenócz

hosrv csak ezen módozat szerint szabad esketni. > r Mert a püspök körözvénybeli szavai: „és tartsak magukat ahhoz szorosan" csak arra az esetre vonatkozhatnak, ha az I-ső esketési módot liasználom. Tudtommal a liptói lelkészek nagy része ezen II-dik esketési módot használja, de nem tudok rá esetet, hogy a püspök úr valamelyiket megrendszabályozta volna. — Mert a házasság jogi állapotát érintő kérdést az agendai esketési módok hallgatással mellőzni megengedik, de a polgári házasságot köpött vőlegényt az oltár előtt egyenesen nőtlennek, s a menyasszonyt hajadonnak nyilvánítani, az nem csak arczúlcsapása az állami törvénynek, de egyenes meg nem fontolása az ebből származható eshetőségeknek. Íme egy példa rá. Lehetnek esetek, a mint vannak is, hogy némely jegyesek csakis polgári házasságot kötnek. de az isten ilyen családot is megáld gyermekekkel, a kiket a szülék megkereszteltetnek. Logikai következménye ennek az volna, hogy a polgári házasság érvényét ignoráló keresztelő lelkész a megkeresztelt gyermeket a keresztelési anyakönyvbe, mint törvénytelent vezesse be. De fogja-e ezt tenni? És ha megteszi, váljon nem gyűl-e meg baja a megsértett szülékkel, es a büntető codex-el? ha csak egyházi anyakönyveinket nem tekintjük szükségtelen, a nyilvánosság előtt érvényességgel nem biró czafrangnak. Vagy pedig az illető lelkész túlteszi magát ilyen scrupulusokon, és azt fogja mondani, ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes. -— Elegendő ok tehát azon férfias nyilatkozatra nem volt sem azoknál, a kik az agendakérdést hitbeli kérdésnek tekintik, és egy jotát sem engednek az agendában változtatni (de melyikben?), sem azoknál, a kik azt vélik, hogy egyházi esketésnél az állani törvényét is respektálni kell. De a bátor testvér urak, a kik az egyházat nem alulról a keresztyén élet ébresztése, az egyház törvényes intézményeinek erősítése által, hanem felülről, holmi tüntetésekkel szokták építeni, kapva-kaptak az alkalmon, hogy egy kis hajszát provokáljanak, hogy a világ figyelmét magokra fordítsák. s ev. egyházunk történelmi alakjai képében praesentalják magukat. Tehát a liptói öt testvér nem gyávaságból, hanem az egyház iránti szeretetből látta jónak az előbbi nyilatkozatában elfoglalt álláspontjától elállni, hogy az egyházi béke végre valahára helyreálljon. — Különben, lia az „Egyh. Szemle" oldalán vannak jeles férfiak, a kik hithűség és elvszilárdságban ki akarnak tűnni, — s hogyne volnának, hiszen a felföldről — és felülről jön a bölcseség — egy pár jelesünk, a kik itt egykoron nagyban szították a liarcz tüzét, most alföldi ellenséges táborba szállt, — mondom, lia vannak bátor férfiak, — van az agenda kérdésnél sokkal több s az egyház életébe behatóbb ügy, pl. a theologushiány, -— melynek oka keresendő abban a körülményben, hogy tót ajkú hazai egyház számára nincsen középiskola, a melyből a tót nyelvet értő ós beszélő lelki tanitók kerülnének ki ; vagy pedig a kerületek arányosítása, mely egyházunk Achilles sarka — ime tessék fölszóllalni, de ne csak a papiroson, hanem tegyenek javaslatokat a közgyűléseken, provokáljanak határozatokat. Mert a jól elsánczolt vár fokáról bátorítani a küzdőket ugyan szép dolog, de asszonyi szerep ; az ellenfél felett élezelő a günyolót ugyan megelégedéssel tölti el, de annál nagyobb dühre ragadja az ellenfélt. Tehát tessék a küzdők sorába lépni, ne hivatkozzanak csak a liptói testvérekre; minden egyházát szerető lelkészben kell, hogy meglegyen a becsületérzés és igazságszeretet. Mert a ki a jó ügyért egy lándzsát tör, ele kettőt már nem akar, inert a szélmalmok ellen küzdeni nevetséges -—- az már gyáva; hát a ki a jó ügyért egy lándzsát sem tör, az milyen?! Hát hallassák szavukat a jó ügyért nyilvánosan, ne riassza őket vissza sem abraktarisznya elvonása, sem fegyelmi eljárás, sem vértörvényszék ; szolgáltassanak a liptói öt gyáva testvérnek fényes példát, miként nem kell elesettnek s hitehagyottnak lenni. Máskülönben megerősödöm azon hiedelemben, hogy az „Egvli. Szemle" által hirdetett nemes elvek csak a papiroson maradnak, a mi szomorú fokmérője lesz az igazság elveihez való szilárd ragaszkodás őszinteségének. (Mát. Ev. VII. 4—6). Bella István. Templomszentelés Uj-Klenóczon, Lélekemelő ünnepélynek voltunk szemtanúi szeptember 27-én UjKlenóczon, midőn az északkeleti kárpátok egyik völgyében 64 évvel ezelőtt alakult, tiszta evangelikus hivők által lakott Uj-Klenócz missiói egyház — rozoga fából épült imaháza helyett épített első új templomát tot. és mólt. Z el en ka Pál püspök a sáros-zempléni egyházmegye főesperese : C h o tvács Endre és több vidéki ev. lelkész közreműködése mellett, felszentelte. -—- A vendéglátó egyház szeptember 26-án d. u. 3 órakor egyházi elnökségével élén a munkácsi állomáson várta főt. Z e 1 e n k a Pál püspököt, ki Bánó Árpád esp. felügyelővel és Chotvács Endre főesperessel s több lelkészszel jött. Kunscli Mátyás esp. felügyelő. uradalmi főerdész meleg szavakkal üdvözölte a topásztort és a többi vendégeket. A beregmegyei ev. ref. papság nevében Sütő Kálmán főesperes, Munkács város nevében a polgármester mondott meleg szavakban „isten hozott"-at a főpásztornak. Munkácson a rendelkezésre készen állott kocsikon vonult a menet Uj-Klenócz felé; útközben — Munkácsot elhagyva — a járási szolgabíró állította meg a menetet s lelkes szavakban üdvözölte az e vidéken először megielent főpásztort. Egy óra múlva a rizsnyicsei völgyben fekvő Uj-Klenóczra értek a vendégek, a község apraja-nagyja várta a község végén felállított diadalkadu mellett a főpásztort. Az egyház érdemes lelkésze Kozlay József könybelábbadt szemekkel,