Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Hegyaljai egyhm.

az igazi élet, a nekünk való élet, a mi most kezdődik ! Ez a nekünk való éltető levegő: őszinte meggyőződés, szabad szó, nemes verseny, önkéntes csatlakozás ! Ebben keletkezett, erősödött a protestáns egyház, csak ebben maradhat is meg igazinak ! — A mi nagy elveink ezek ! — Csak mi legyünk nagy elveink szolgálatában elég erősek és bátrak: akkor győznünk kell! — Levette rólunk a törvény a nehéz vértezetet, mely oltalom volt ugyan, de teher is ; kissé még szokatlan és félős a küzdelem nélküle, — de majd megszokjuk, majd megtanuljuk, majd megszeretjük megint, mint hajdan, hogy ne vértezetünkben, hanem magunkban keressük az erőt; hiszen a legjobb fegyverzet is csak teher erő nélkül, de az erő magában is a legjobb fegyver ! Erős várunk nekünk az Isten ! — Az új helyzetben új módot, új eszközöket kell keresnünk egyházunk feladatának teljesitésére, — azaz hogy elő kell vennünk a régit : az ige lelkes hirdetését a templomban, az ifjúság vallásos nevelését az iskolában, az erkölcs feddhetetlen tiszteletét a családban, az egyszerre vallásos és hazafias serény működést a társadalomban, a vezérszerepet az irodalomban. Régi fegyverei ezek a protestáns egyháznak! — Elő kell venni egy régi harczmódot is : nem szabad megelégednünk azzal, hogy csak védjük magunkat, azt is félénken, óvatosan, nehogy valamikép megsebezzük támadónkat, mikor halálos döfést mér reánk: nem, támadnunk kell az ellent saját területén, kiütni kezéből a fegyvert, kiűzni hadait biztos állásukból ! A ki győzni és foglalni akar: nem szoritkozhatik csupán önvédelemre. A hitvita elől kitérnünk maholnap nem is lehet, nem is szabad ! Hiszen világosan látszik : Róma és egyháza következetesen arra tör, hogy Magyarországot újra katholikussá tegye s hatalmába keritse. Nemcsak mint protestánsok, hanem mint hazafiak is egész elszántsággal kell. hogy ezt meghiúsítsuk. Ebben a harczban a lobogót nekünk kell elől lengetnünk ! -— Az ellent, fegyvereit jól ismerjük, az is jól ismer minket és fegyvereinket, majd elvérzettünk egyszer-máskor egymás csapásaitól ; harczunk őseink diadalmas harczához legyen méltó, — és lehet is, mert művelt korszakunk legdrágább kincseit védjük ! Mi velünk van e harczban most a tudomány, a sajtó, a közvélemény, a nemzet érdeke ; de mi velünk van történeti hivatásunk lelkesítő tudata is ; legyen meg bennünk a bátorság, készség, képesség is: ismét megfelelni e történelmi hivatásnak. — Őseink sokkal nehezebb körülmények között, hatalmasabb ellenséggel szemben, csekélyebb támogatás mellett győzni tudtak, — mi most megtartani sem birnók a győzelem eredményét? ! — Sokfelől hallani a csüggeteg kishitűség sopánkodását : pusztulunk, fogyunk, templomaink üresebbek, híveink fukarabbak, mint hajdan. Én e miatt nem ijedezem; sőt ezt természetesnek találom. —Egy• • ————— ,. -« ~ , nf„ii j^gfij,, , fiiíiiiinlÉÜi •

U

J>* mi rtfc. nAia házunk helyzete olyan, mint azé a fellegváré, melyet védői idők folytán körülépitgettek kisebb-nagyobb bástyákkal s a védőcsapatok egy részét azokba osztották el. Azok ott egyenkint a maguk bástyáját védik ugyan s úgy látszik, mintha a többire és a fellegvárra magára nem is gondolnának, pedig a saját külön bástyájukat védve, védik a többit is, a fellegvárat is, melyet csak az egyes bástyák lerombolása után lehetne egyenesen megtámadni; saját, elégtelenségük érzetét a védelem közösségében vetett bizalom ellensúlyozza. — Ilyen fellegvár a mi egyházunk. Hajdan maga állott, a támadásnak egyenesen kitéve ; most, már bástyák védő koszorúja gyanánt veszi körül a kutatás, szólás, vallás, gyülekezés, sajtó, verseny szabadsága, a jogok és kötelességek, érdekek és javak, előny és műveltség arányosabb, demokratikusabb eloszlása. — A mig mindezt csak a mi egyházunk körében lehetett és kellett őrizni és oltalmazni : többen voltak, elszántabban küzdöttek, féltékenyebben virrasztottak elveink őrizete mellett őseink ; most, mikor ezeknek törvényekben, intézményekben már egy-egy külön bástyát állítottunk : mintha kevesebben, mintha lanyhább szeretettel, mintha renyhébb kitartással állnánk őrt a régi helyeken. Pedig ugyanaz a csapat, sőt sokkal több is, csakhogy több helyre elosztva látszik ritkultnak. Mindegyik érzi, tudja, hogy magát védve, a másikat is védi, s leveretésében megint csak a fellegvárban találhatna menedéket, — de ott találna is. — Ilyen szempontból tekintem ón — s hiszem, ilyenből tekinti egyházmegyei gyűlésünk is — a mi mostani helyzetünket. — Az év jelentőségének érzete, a helyzet komolysága, a tájékozódás szüksége szolgáljon mentségemül, hogy a t. közgyűlés becses idejét ezek föltüntetésével hosszasan vettem igénybe." Ezután áttért a jelentés a részletekre ; megjegyezvén, hogy ez ősz folytán minden egyházat meg szándékozik látogatni. -— A régi egyházmegyei segélyző egylet felosztását, a számvevőszék jelentésében sorolt veszteségekért az illetők felelősségre vonását kimondotta a gyűlés. — Az iskolaszék jelentése sok örvendetes mellett néhány hiányra is rá mutatott: iskolaszéket nem minden egyház szervezett, az iskolák itt-ott zsúfoltak, a beiratás néhol későre marad. — A kerületi gyűlésre H a r s ányi Sándor és Reviczky László lelkészek mennek föl. — Minden tárgyat előadók készítettek elő irásos javaslattal, azért a tárgyalás gyorsan ment, alaposan végzett. —Rá mutatott azonban az esperesi jelentés nem egy megrögzött rosz szokás következményére, mit a rend érdekében el kell kerülni, — lia némelyek előtt szigorúnak látszik is a kívánt rend, szokatlannak tetszik is a kért pontosság. Önkénykedésnek magyarázzák azt, a mi egyenesen lehetetlenné teszi az önkénykedést, a törvény szigorú megtartását. A törvény a közakarat ; törvényiSÉhitii -'ÉMÉârfiiîi N ' riiirräii'ortri 'N i juÏMiiiil A

MU 'tfifl^jÉfe 'frlyif MfcitilÉiigii"iMB