Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Adományok, alapítványok - Theologusok otthona

tesitett eddigi alapszabályokban foglaltatnak és melyek arról biztosítanak minket örök időkre, hogy mi tényleges szolgálatban lévő tagok iitófizetéssel ne terheltethessünk, a nyugdíjas tagok pedig az eddiginél kisebb nyugdijat ne kapjanak. 3. A középiskolák és fő tanodák tanárainak, valamint a • tanítóknak, kik az intézetből önként ki akarnak lépni, kilépésük alkalmával csak is egyedül azon tőke-összeg adassék vissza, melyet befizettek és azonfelül semminemű kamat. 4. Az intézetbe ezentúl uj tagok, tehát a tiszai kerülethez újonnan beosztott esperességek lelkészei, tanárai és tanítói is semmi szín alatt be nem fogadandók. A nyugdíjintézetet a kamatláb alábbszállása, az uj tagok elmaradása, de leginkább a nyugdíjasok száma feltorlódásából származó válság hitünk és számításunk szerint — ha csak főkép a kötvény mellett elhelyezett 97,047 frt 56 kr. egész biztos! — rövid 5 vagy 10 év alatt nem lesz fenyegető ; miért is a meglevő nyugdijintézeti tőke egy részének a szükséges kiadások fedezésére egy időre való fordítását nyugodt lélekkel ajánlatba hozni bátorkodunk. 6. A nyugdíjintézet sorsa iránt kétségbe nem esvén, azon édes biztos reménynyel kecsegtetjük magunkat, hogy ha a tiszai egyházkerület egyáltalában és különösen nagy vezérférfiai módot bírtak találni az árvaház, a tanítóképezde, a felső leányiskola, sőt még a legkevésbé evangelikus, hanem évek óta leginkább más hitvallású hallgató által látogatott eperjesi jogakadémiának fentartása és felvirágzására : annál inkább sikerülend bölcsességük, buzgóságuk és erélyes, hathatós szózatuknak a válságos helyzetben levő özvegy-árva-nyuglijintézetünk megmentése és biztosítása czéljából forrásokat nyitni és teremteni! Ily források nézetünk szerint p. o. az egyházakban e czélból legalább egynéhány évre leendő önkéntes segélygyűjtés ; a nyugdijintézeti offertorium szabályozása az egyházak osztályozása alapján ; az említett tiszakerületi intézetekre szánt segélyek egy részének, legalább néhány évre, a nyugdíjintézetre való fordítása ; az egyházak arra leendő kötelezése, hogy ezek, mi jogos ós méltányos, valamint a tanítókért az állami nyugdíjintézetbe, ugy a lelkészek javára évenként, ha nem is egész 12 forintot, de mindenesetre egy bizonyos összeget a kerületi nyugdíjintézet pénztárába fizessenek és hogy az állam is adjon, a válságos helyzetet tekintetbe véve, egyszer és mindenkorra egy összeget az evang. lelkészek javára, kik hiven és ingyen, egész készséggel, hosszú évek során át szolgálták már és szolgálni fogják az államot ! Es végre 7. koczkáztatjuk még e szerény nézetünket is : vájjon nem volna-e segítve a bajon, lia az alapítandó egyetemes nyugdíjintézet átvenné a tiszakerületi nyugdíjintézetünket összes előnyei és hátrányaival ? Mély tiszteletünk kifejezésével maradtunk Dobsinán, 1896-ik évi január 13-án. Méltóságos és Főtisztelendő Püspök urnák alázatos szolgái : Weisz Antal, ev. lelkész, Fáhry János, óvodai igazgató, Poputh Viktor, ev. lelkész-hitoktató, U1 r e i c h János, özvegy K u b i c z e k Károly né, nyugdíjas tag. megbízottja, Klein Sámuel, özv. Mo eszi Károly né, nyugdíjas tag, megbízottja, özvegy C z u n d e 1 Káról y n é, nyugdíjas tag, özv: F á b r y S á m u e 1 n é, nyugdíjas tag, Weisz Antal, evang. lelkész, özvegy Jávor S ám ue Iné, özv. Philadelphy Manóné, és özv. Hankisz Frigyes Sámuelné, nyugdíjas tagok megbízottja ; M e 1 c z e r Ede, községi tanító (elébb evang.) nyugdijintézeti tag. Evang. theologusok otthona. A pozsonyi egyház elhatározta, hogy a theologusok számára „otthont" rendez be, támogatás végett az igazgató felhívást bocsátott ki, melyet melegen ajánlva olvasóink pártfogásába, kivonatosan közlünk : „Felhívás a magyarhoni ág. hitv. ev. keresztyén gyülekezetekhez, a „Millenium" emlékére Pozsonyban, 1896. szept. 1-én megnyitandó „Evang. Theologusok Otthona" ügyében. Nemes Gyülekezetek! Mélyen Tisztelt Hit rokon ok! Kedves Testvéreink! Evangelikus anyaszentegyházunk jelen helyzete válságos. Mindenképen szorongattatunk. — Kívülről harczok, belülről félelmek (H. Kor. VH. 5). Az új korszakban újult erővel támad a régi ellenség s