Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Tanítók országos értekezlete

KÜLFÖLD. Az egyház egysége, Az egyház egységéről szóló pápai enciklika „satis cognitum" szavakkal kezdődik és 112 idézetet tartalmaz a szentírásból és az egyházatyák irataiból, melyek kifejtik az egyház alkotmányát az egység alapvető elvével, mely egyház nem többé külön közösséget, hanem egységes egyházat foglal magában, melyet Krisztus a magáénak nevezett. Hogy tanait ne tegye ki különböző emberi magyarázatoknak, Krisztus apostolokat választott és örökös élő, hiteles magisteriumot alapított. Az egyház rágalmazása volna azt állítani, hogy a világi dolgokba és az uralkodók jogaiba belenyúl. Az egyház magasabb közösség minden másnál, minthogy természetfeletti czélt követ és tökéletes közösség képzelhetetlen legfelsőbb hatalom nélkül. Krisztus a hitvallás egységét kiegészítette a vezetés egységének megállapításával és a vezetést Péterre és utódaira bizta a supremáciával együtt. Nincs a földön magasabb tekintély, mely vallási ügyekben a csalhatatlanság előjogával bir. Senki sem állithat valamely más püspöki széket egy sorba a rómaival, melynek tekintélye nemcsak tiszteletbeli, hanem teljes jurisditióval van felruházva. Az enciklika végül felhívja mindazokat, kik Jézus Krisztust isten fiának és megváltónak vallják, hogy csatlakozzanak az egyházhoz, úgy a hogy ő alapította. Bécsben az evangélikusok száma emelkedik. 1890. végén 34,563, most már 40,000 az evangélikusok száma. Áttért az evang. egyházba 1610, kitért az evang. egyháztól 478 egyén. A májusi gyűlés egy új evang. templom építését határozta el Wáliringben 130,000 frtnyi költséggel. IRODALOM. Berzeviczy Albert a tanügyi gyűlésen nagyszabású beszédet tartott; ebből kiemeljük a következőket: „Elsőrendű fontossággal bírónak tartom tanügyi kérdésekben megbízható és szilárd közvélemény alakulását, a mihez talán nemcsak a véleménynyilvánításnak teljes szabadsága szükséges, de szükséges mindenek felett az, hogy a tanügyi kérdéseket a maguk tisztaságában megóvjuk minden, azok lényegét elhomályosító idegen elem belevegyülésótől, megóvjuk ép úgy a személyi, felekezeti és társadalmi rokon- és ellenszenvek elfogultságától, mint a politikai pártczélokra való kihasználtatás minden kísérletétől." Egyik ajánlata szerint „a népiskolai törvény a maga egészében volna revízió alá veendő, a revízió alkalmával a íanitóképesítós állami bizottságokra ruházandó, a képezdék szervezete és tanrendszere a mai követelményeknek megfelelően szabályzandó s az állami ellenőrzés a hitfelekezetek és községek közreműködésének megbénítása nélkül, az iskolák hazafias irányú működésének biztosítása szempontjából az államilag nem segélyezett iskolákban is hatályosabbá teendő." — ..A középiskolának reformja az egységes középiskolának alapján alkotandó meg. A felsőbb oktatás rendezésénél nem lesz lehetséges kitérni a lelkészképzés rendkívüli fontos kérdése elől sem. A nélkül, hogy a felekezetek szabadságát és függetlenségét e téren legkevésbé is korlátozandónak vélném, azt hiszem, vannak az állam szempontjából bizonyos követelmények, p. o. az állani nyelvének birása, melyet régibb törvényeink elő is írnak, a melyet a lelkészeknek állami és társadalmi tekintetben is fontos állása mellett, az egyháznak jól felfogott érdeke szempontjából is érvényesíteni kell. A mi ezen kivül az állani gondját kellene, hogy képezze, az az, hogy minden felekezet lelkésze megtalálja lia keresi, hivatásabeli legmagasabb kiképzést az állam saját egyetemein, vagyis minden felekezet számára hittani karokat kellene egyetemeinken berendezni. Ez által nem csak, hogy a lelkészi kar képzettségének színvonala emelkednék, de annak legalább egy része közelebb vonatnék az állam intézményeiben lüktető nemzeti eszméhez, a minek hatását alig lehet megbecsülni !" Nemzet, „Középiskoláink tantervéről lévén szó, az erkölcsi nevelés szempontjából nem hagyhatom említés nélkül e tanterv legmostohább gyermekét, a vallástanitást. Olyan helyet foglal el jelenleg e tárgy a többiek közt, mint valamely szegény családban egy nagy úr gyermeke, a kihez nyúlni nem mer senki sem ; megy a maga útján mindenben, azért aztán teljesen megromlik. Valóban mai középiskolai vallástanitásunk valóságos szégyenfoltja az újabb paedagogiai elméletnek és gyakorlatnak. A tananyag megválasztásában és beosztásában semmi tekintet nemcsak a többi tárgyakkal való kapcsolatra, hanem a gyermeki lélek fejlődésének legelemibb törvényeire sem ; a tanítás az újabb paedagogiában többnyire egészen járatlan hitoktatók kezében minden módszeres eljárás arczulcsapásával. ész nélküli emlézésre szorítkozik. Ennek esnek áldozatul a bibliai történetek is, az erkölcsi és művelődéstörténeti tanulságok eme dúsgazdag forrásai. De sőt ennek esik áldozatul — ki merem mondani — maga a vallásos érzület is, az emberi érzelmek eme legmagasztosabbika, az erkölcsi nevelés egyik legerősebb támasza. Hogy a vallásos érzület, mely egy felsőbb lénnyel szemben megalázkodásra, vágyai fékezésére és önmegtagadásra szoktatja az emberi lelket, egyike a leghatásosabb nevelő tényezőknek, az egész európai czivilizáczió története bizonyítja. A durva tudatlan állatembert a középkor sötét