Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Dr. Szlávik Mátyás. Köstlin a Luthertudós jubileuma

peres lépett a helybeli lelkészszel együtt az oltár elé, velők szemben állott a megerősítendő inspec­tor. Az iktató esperes szép foliászszal kezdé a szer­tartást, azután visszapillantott azon időkre, me­lyekben a felügyelői intézmény létesült, midőn a szenvedő, zaklatott, a tiszta' evangyéliomlioz hűsé­gesen ragaszkodó, küzdő egyház, világi férfiak ol­talma alá menekült. Midőn kiválasztá a hűket, a jobbakat, kik példás életökkel, egyháziasságukkal, bátorságukkal kitűntek. Ezekre bizta a drága örök­séget, hogy a lelki vezetők támaszaivá, segítőivé legyenek s kormányozzák együtt a sok zátony kö­zött előre haladó hajót, az Úr Jézus egyházát. Kondoros választása olyan férfiura esett, ki az apai házban, egy feledhetetlen egy háznagyunk csa­ládi tűzhelyén nyerte drága örökségül a vallásos­ságot, egyházunk iránt való odaadó szeretetet, hit­hűséget. Ő a harmadik ezen áldott emlékű apá­nak fiai közül, kire egyházunk, mint amazokra, szeretettel bizza egyik gyülekezetének ügyeit s a küzdők sorába szólítja s a ki szintén készséggel fogadja a megtisztelő bizalmat. A beszéd után kö­vetkezett az ünnepélyes eskületétel, melyet a hi­vek állva hallgattak meg. Azután a, beigtatott fel­ügyelő fordult a gyülekezethez. Megköszönte a megtisztelő bizalmat, mely másodízben is egyér­telmüleg felé irányult. Kötelességének tartja a megbízást elfogadni. Érzi, hogy a feladat magasz­tos, nem veszi azt csupán czimnek, de munkál­kodni akar annak az egyháznak felvirágzásáért, melyhez őt a legbecsesebb emlékek kötik, s mely­nek hű szolgálatában végzé életét édes atyja, ki­nek hervadhatlan érdemei lelkesítik. Jól tudja, hogy nem saját érdemeiért áll itt, ezen hivatásá­nak küszöbén, de mint annak a névnek viselője, melyet egyházunkban rokonszenvessé és tiszteltté tett a boldog emlékezetű apa. Bizik Isten kegyel­mében, hogy tehetségéhez képest akként munkál­kodhatik, hogy a belé helyezett bizodalomnak minden időben megfelel. Erre kéri az egek urá­nak segedelmét.—További szavaiban a kondorosi egyházat érdeklő s annak felvirágoztatását, erősí­tését czélzó munkálkodási programmját adta ; ezen ünnep emlékére 100 frt adománynyal egy alapít­ványt létesít, melynek évi kamataiból négy olyan jeles növendék nyerjen jutalmat évenkint ösztön­zésül. a ki a magyar nyelvben legjobb előmene­telt mutat fel. — A gyülekezet lelkesen megéljenezte szeretett felügyelőjét, kinek lendületes szavai mé­lyen meghatották a híveket és fokozták az iránta eddig nyilvánult őszinte bizalmat. Az istenitisztelet ezután befejeztetett, s a hivek kedves emlékekkel szivökben otthonukba távoztak. Nyilatkozatok. A „M—g" az utóbbi időben több izben hozta kapcsolatba személyemet oly mozgal­makkal, a melyek báró Prónay Dezső úr, mint az ágostai hitvallású evangelikus egyház egyetemes felügyelője ellen, pártpolitikai szempontokból irá­nyoztatnak. Én a pártpolitikát az egyházi téren való működésemtől mindig távol tartani kívánom és miután azon nézetet vallom, hogy az egyházi tisztviselők eljárásának és magatartásának bírálata csakis az illetékes egyházi forumok hatáskörébe tartozhatik, ezennel kijelentem, hogy álláspontom­hoz híven, sein a hírlapokban jelzett értekezleten, sem bárminemű egyéb összejövetelen szándékosan részt nem vettem, és báró Prónay Dezső egye­temes felügyelő ur ellen irányuló semmiféle moz­galomra befolyást nem gyakoroltam. Ezen soraim szives közlését kérve, tisztelettel maradok Budapest, 1896. évi julius 8-án. Fabinyi Teofil, s. k. „Mióta egyliázfelügyelő vagyok, mindig azon igyekeztem, hogy az egyház gyűlése ne tétessék politikai párttusák szinterévé s kijelentettem több izben, hogy helytelennek, sőt károsnak tartanám azt, lia az egyház, mint ilyen, bármely politikai párt szolgálatába szegődnék. Az evangelikus egyház ön­kormányzatában helye van minden politikai pártár­nyalatú egyháztagnak, a hol testvéri egyetértéssel kell intéznünk egyhazunk ügyeit. Épp azért én báró Prónay Dezső pártállását soha meg nem támad­tam ; nem helyeseltem azonban azt, hogy az állam­segély kérdésében nem fogadta el személyére az egyetemes gyűlés határozatát s ezt neki az egye­temes bizottság ülésében nyíltan meg is mondot­tam, kérve őt, hozza összhangzásba egyéni nézetét, egyházunkban viselt állásával, melynek egyik leg­főbb hivatása az egyházat a kormány előtt képvi­selni s annak érdekét, annak jogos kívánságait be­folyásával ott támogatni. Romhány, 1896. jul. 6-án. Tisztelettel Laszkáry Gyula." A „Magyarország" czímű hírlap tudósítója meg­látogatta Prónay Dezső bárót, beszélgetése ered­ményeként a következőket jelenti: Néhány lapnak azon közleménye, hogy Prónay Dezső báró, az ág. h. ev. egyház egyetemes felügyelője és az egy­ház néhány kiváló vezérfórfia között nem politikai okokból, hanem egyházi ügyekre vonatkozó ellen­tét, nevezetesen az államsegély kérdésében követett magatartása miatt keletkezett volna a nézeteltérés : határozottan téves. Szükség esetén kétségtelen bi­zonyítékait lehet szolgáltatni annak, hogy a Pró­nay ellen, mint egyházi felügyelő ellen irányuló mozgalom politikai okokból indíttatott meg a kor­mányhoz közel álló körökből. A mult évi egyetemes gyűlés óta már több izben voltak bizottsági gyűlé­sek, a melyekben az ág. h. ev. egyház kiváló tagjai nagyobb számmal vettek részt. Ha az államsegély kérdésében a mult évi egyetemes gyűlésen fölme­rült inczidens mélyebb nyomokat hagyott volna hátra, az egyházi ügyekre vonatkozó lényegesebb ellentét, vagy nézeteltérés bizonyára megnyilatko­zott volna már az azóta tartott bizottsági üléseken.

Next

/
Thumbnails
Contents