Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Adományok, alapítványok - Theologusok otthona

lanak, gyöngülnek. Hova tűnt a jó kath. Spanyolország hatalma s mivé fejlődött ez alatt a protestáns Angolország ? ! A jó kath. Lengyelország megszűnt, a piczi Hollandia protestáns népe virágzik. A kath. Francziaország. Belgium, folytonos forradalommal küzd, a protestáns Svéd-Xorvégország csöndben fejlődik. Megszűnt a sz. római császárság, sőt hatalma átszállt a protestáns német • császárra, a jó r. kath. osztrák császár szövetséget kötött a protestáns német császárral, a pápai átokkal sújtott olasz királylyal. Bizony megszűnt még maga a pápa római királysága is ! Ezek a tények nem azt mutatják, mintha egyedül a r. kath. vallás és egyház tartaná meg a nemzeteket, államokat, sőt inkább ennek éppen az ellenkezőjét bizonyitják ! Alkotmány, „A lippai kerületi r. kath. papságtavaszi gyűlésén egyhangúlag elhatároza, hogy feliratot intéz a megye főpásztorához, miszerint hasson oda, hogy a kormány által kontemplált kongruából semmi se legyen, mert azt károsnak tartja. Rendezze a papság saját maga a kongruát, minden kormánybeavatkozástól menten. Végül azt a kérdést is fölvetették, hogy mi tevők legyenek akkor, lia a püspöki kar engedve a kormány felhívásának. az összeírást elrendeli V Es itt többen a mellett voltak, hogy még akkor sem kell a felhívásnak engedni, szóval: nem kérnek a kormány atyáskodó kezéből semmit. Mások pedig azt mondták: „majd meglátjuk még, hogy mit csinálunk." Miután semmit sem kérnek a kormánytól, reméljük, visszadobják az államtól kapott töméntelen földbirtokokat is, melyeket különben sém arra használnak, a mire kapták : nem fogadják el a kanonoki, stb. javadalmakat sem. A kik habozni látszanak, azok a legőszintébbek, ők csakugyan nem tudják még, hogy majd mit csinálnak, mert csak akkor fogják tudni, lia a püspök megmondja: mit kell csinálniok. De akkor azután azt megcsinálják: különben a többiek is azt fogják ám csinálni! Magyarország, Az állam és egyház viszonyát fejtegeti Tibád Antal, a pápa levelével kapcsolatban. ..Az esemény felett, kivált a minden oldalról reánk zúduló méltatlan támadások eme napjaiban kétszeresen érezett örömünkre nem lehetnek zavaró befolyással azok, a levél némely egyes részeiből kirívó, különben is megszokott exclusiv vatikáni kifejezések, milyenek, a katholikus vallásnak mint „egyház"-n ak szem beállítása a többi vallásokkal, mint „vallásformákkal,

u továbbá az állami és egyházi hatalom-körök egymáshoz való viszonyának visszahelyezése a közelebbi egyházpolitikai reformok alkotását megelőző állapotába és annak az óhajtásnak kifejezése, vajha az ország összes polgárait ugyanazon egy anyaszentegyház hite egyesítené egymással. " — Azon szavak mögött elvek, jogok, igények lappanganak, tehát komolyan kell nekünk is venni. mert sértők, ha a pápa komolyan veszi ; lia pedigaz sem veszi komolyan : ne használja, mert akkor kétszeresen sértők. — „Az állam és egyház között fennállott régi viszony az 1848-iki átalakulás óta teljesen tarthatatlanná vált. Az 1848-i gyökeres változásokban rejlenek valójában az első csirái az úgynevezett modern egyházpolitikának. Annak az egyházpolitikának, mely a világi és egyházi hatalomköröknek szoros jogi alapokon eszközlendő szétválasztásában nyilatkozott meg. Annak az egyházpolitikának, melynek tulajdonképpeni rendeltetése a vallás szabad gyakorlatának oly módon való biztosítása, hogy egyszersmind az állani szuverenitása és jogrendje is teljesen megóvható legyen az egyház és az egyes hivők részéről jöhető külső befolyások káros hatásaitól." Hajnal, Vallásos nevelésünkről s a konfirmációról irván, úgy találja, hogy manapság a hitnek helyét az egyház, a felekezet foglalta el, s hitünk jobbára csak annyira terjed, hogy valamely felekezet tagjának valljuk magunkat. Egyházi életünk lanyha, csak külső formákban mozog s a vallásosságnak, az egyház iránti szeretetnek és áldozatkészségnek azok a jelei, a melyek a protestantizmusnak hajdan becsületet szereztek még ellenségeivel szemben is és a melyek mai létezésünknek fondamentoinává lettek : elvétve, törpe kicsinységben nyilvánulnak csupán. Társadalmi életünk laza, erkölcstelen, mely jóra, hitre nevelni képtelen s mindezek mellett a korszellem, melyből hiányzik minden mélyebb gondolkozás, határozottan ellenünk fordult, lenézve, megvetve az evangéliumot s mindazt, a mi ahhoz tartozik. Menjünk vissza a régi alapra s törekedjünk helyre hozni a mult mulasztásait. Tegyük evangelizációnk legelső kötelességévé a serdülő nemzedék komoly, keresztyéni vallásos nevelését s a „hitoktatás" alatt ne értsük csupán a bibliai történetek s a kis káté bemagoltatását, de legyen az oktatás egyszersmind nevelés is, mely a mig fejleszti az értelmet, a szívet sem hagyja érintetlenül- sőt inkább arra törekszik, hogy jellemet és pedig keresztyéni jellemet képezzen a fogékony gyermeki lélekből." — Ismerteti a budapesti ref. ifjúsági egyletet, működését, szabályait. „Üres oltárok" czimmel a helyzetről elmélkedve, a bajok okait a theologusok helytelen képzésében találja, nem keltik fel a tudoniányszomjat, lábra kapott a leczkéztetési modor. Uj lelket kell önteni a theologiai nevelésbe, hogy a lelkész érezhesse, miszerint ő részese a nemzeti ügynek, mely ma nem fegyverrel, hanem a tudomány fegyvereivel fog eldöntetni. Másik ok a lelkészek nagy szegénysége ; harmadik ok, hogy a világiak magára hagyják nehéz munkájában a lelkészt, s példát adnak a teniplomkerülésre. Debreczeni prot lap, A népiskolai vallástanitásról irván igy nyilatkozik : „Minden népiskolai tantárgy tanitásával sokat foglalkoznak, csupán a vallástanitást nem részesitik kellő figyelemben. Pedig ha