Evangélikus Egyház és Iskola 1896.
Tematikus tartalom - Temető - Sass István
Megjelent a Franklintársulatnál : Emil vagy a nevelésről, irta Roussau J. J. forditotta Füredi Ignácz ; második javított kiadás, ára 3 frt. ! TEMETŐ. Sass István. Folyó év nov. 2ü-án kísérte az orosházi ág. hitv. ev. egyház utolsó nyughelyére egyik szeretett tanítóját Sass Istvánt, életének 56-ik, tanítói pályájának 37-ik évében. A boldogult VasmegyéIjen, Csöngén, a szép Kememesalján született, hol atyja Sass János mai napig is él s csak pár év előtt lépett nyugalomba, több mint hatvan évi szolgálat után. Habár túl volt is az élet délpontján, mégis tekintve munkabíró erejét, üdvös munkásságát, méltán elmondhatjuk, hogy nagyon korán költözött el, korán családjára nézve, mert bár nagyobb részben szárnyukra bocsáthatá is gyermekeit, egy azok közül még, ki a soproni képezdének III-ad éves növendéke, nagyon rá szorult a jó apa szerető gondozása és támogatására, korán az egyházra, mely még sok szép reményeket fűzött a minden tekintetben kiváló tanító életéhez ; korán barátaira, tisztelőire nézve, kik benne egy ritka jó kedélyű, vidám de mindig szelíd önérzetes, de soha másokat nem kicsinylő barátot vesztettek. — Sass István egyike volt azoknak a -férfiaknak, kiknek nem a hivatal ad jelentőséget, hanem ők a hivatalnak. Tanítói pályáját a kecskeméti egyházban kezdte meg alig 18 éves korában. Ez egyház akkoriban határozta el mostani díszes góth stylü templomának felépítését, melyre a hitfeleknél országszerte adakozást gyűjtött. A fiatal tanító szinte vállalkozott a gyűjtésre, még pedig a lehető legmesszebb vidéken, Erdélyben. Mint ilyen gyalog járta be az egész kies Erdélyt, s azonkívül, hogy az általa gyűjtött adományokkal a templom ügyét jelentékenyen előmozdította: néprajzi ismereteit is gazdag tapasztalatokkal gyarapítá. Ez ifjúkori utazása szellemi tőkét képezett egész életére s csendes baráti körben nem egyszer vidított fel bennünket annak egyes kiválóbb jeleneteinek elbeszélésével. Később H.-M.Vásárhely hivta meg jobb fizetésre. Itten általános népszerűségnek örvendett, s midőn tíz évi ottani működése után 1877-ben Orosháza megválasztotta, sok jó barátot hagyott maga után vissza. 1877-től 1895-ig, tehát 18 éven át nevezhettük őt magunkénak. Itteni működése kezdetén mindjárt a békésmegyei tanítóegyesületnek titkárává választatott. mely téren 8 évig tollával szolgálta a népnevelés ügyeit, közelismeréssel találkozván itt is szakavatott munkássága úgy, hogy 1886-ban alelnökké választotta az egylet. Tanítói elfoglaltsága mellett több éven át szerkesztette még az „Orosházi Újság" heti lapot is. A testalkatásra nézve 80—90 évre aspirálható erős egészséges férfiú, most két éve influenzába esett s ebből felüdülése után egy daganat maradt vissza nyakán. Sokáig orvosolta házi szerekkel, fel sem véve a muló természetűnek tartott, bajt, - míg végre orvosi segélyhez folyamodott. — Az orvosok azonnal felismerték a végzetes bajt rákos daganatnak, de hát ki lett volna az a kegyetlen, a ki azt akár magának a szegény betegnek, akár szeretteinek azonnal megmondta volna ? A veszedelmes titok még is kiszivárgott, s mi távolabbi ismerősei, barátai mindnyájan tudtuk, hogy nincs balzsam Grileádban. 0 maga szegény mindig a legbiztatóbb reménységet táplálta, kivált midőn egy ízben daganata oszlani s fájdalmai szűnni kezdtek, de a javulás csak rövid ideig tartott s a baj mindig tovább és tovább harapódzott. Végre két évi súlyos szenvedés után eljött a megváltó halál, és mi, kik szerettük és tiszteltük őt addig míg közöttünk volt, megkönnyebbült szívvel tettük le síri ágyába a korán kidőlt hű munkást, jó barátot, áldva azt a mennyei atyát, ki végső lehelletéig megerősítette őt a reménységgel. Felsö-Bakán O i agyh° n ti egjdiázm.) elhalt 1895. decz. 26-án nt. Holéczy Miksa lelkésztársunk, lioszszú szenvedés után, (56-ik életévében. Papi családból származott, mely egy évszázadon keresztül ugyanazon egyházat szolgálta, eredménynyel, áldással. S az átöröklött ev. szellem érvényesült fiai nevelésénél is. Mind kettő, névszerint János és Zsigmond, mint egyházinegyebeli papok szorgalommal s odaadással építik Istennek országát. A nevezetteken kívül gyászolják az elköltözött hittestvért özvegye szül. Ruhmann Emília. Mariska és Emília férjezett Csillagh Lajosné, menyei : Kemény Ida és Forgács Vilma, számos rokonok és barátok. Decz. 29-én d. e. 10 órakor, nt. Bújna Márton, bakabányai, továbbá nt. Kranial Sámuel lissói és nt. Händel Vilmos, selmeczbányai lelkészesperes, vigasztaló és búcsúztató szavai mellett, helyeztük nyugalomra, apái poraihoz, a gyülekezet és a vidékbeli hívek őszinte részvéte mellett. Sokan osztoztak a gyászolók fájdalmában. Enyhítse ez fájdalmukat ; te pedig élet Istene hegeszd az ütést, szívsebeket, atyai kegyelmeddel és ne hadd el az özvegyet és az árvát. — Az elköltözött hittestvért pedig, melyet az ó év sírja magába zárt, nyugtasd az anyaföld ölén és üdvözült lelkének nyújtsd az igazság koronáját : bízott benned. H.
