Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Magyari Miklós. Ezredéves ünnepi beszéd

törekszik megvalósítani életben, tettben nagy ősök fényes jellemét; szent lesz előtte az erény szava, drága a becsület! III. Ez is szent kötelességünk most ezredévünk alkonyán s — ha Isten úgy akarja — új ezredévünk hajnalán. Anyánk nekünk a haza s mi mindnyájan gyermeki. Anyánk, ki szült, ki nevel, ápol s kinek keblén pihenünk meg örökre, ha egykor éltünk elfogyatkozik. A jó gyermek szereti az édes anyát, kész fáradni érte s miről tudja, hogy örömet szerez neki, végbeviszi azt még áldozatnak árán is. Tegyen most minden magyar szent fogadást a jó anya: a haza iránt, hogy szeretni fogja azt élte végső lehelletéig! Hazánk ez édes anya azt hangoztatja, legyünk hű gyermekei, legyünk jó testvérek. Rosz gyermekek azok, nem szeretik édes anyjukat, kik czivakodásukkal, egymás iránti gyűlöletükkel keserítik az anyát s sebet ütnek, annak szivén. Nem igaz magyar az, megveti az édes anyát, ki gyűlöletet táplál szivében hazájának más gyermekei iránt, talán azért, mert hite más. Felül kell tehát emelkedni a felekezeti elfogultságon, nem szabad senkit megvetni azért, mert máskép imádja, — mint te -— Istenét ! Ha vannak valamely vallásnak ily szolgái, azok habár közel hiszik is magukat Krisztushoz, legtávolabb állanak ő tőle, mert a legelső nincs meg bennük, mely nélkül Krisztus megtagad : a szeretet ! Az ilyenek nem Krisztus szolgái, az ilyenek szavára hallgatók nem Krisztus követői, — nem egyengető! Isten országának, de az utat zárják el, hogy ne jöhessen el hozzánk, ne szállhasson e földre ! Légy jó keresztény ; úgy vagy Krisztus követője, ha szereted embertársaid s nem kérdezed, ki, mely nyelven, mely oltáron áldoz Istennek? Oh, mert ne feledjük, hogy midőn a magyar hazának vagyunk gyermeki, egy közös oltárnál egyesülni kell áldozatban, ez oltár: a hazaszeretet oltára! S ha azt akarjuk, hogy ez oltárnál való áldozatunk, ép oly kedves legyen Isten előtt, mint a hit oltáránálí áldozat, akkor el kell hagyni, mielőtt ez oltárhoz lépünk, a mások iránti gyűlöletet, el kell hagyni mindent, mi azt jelentené, hogy megbántjuk a szeretetlenség, a mások iránti türelmetlenség által jó anyánkat: édes hazánkat! A gyűlölet, a testvérek közti viszály, átka volt minden időben a magyarnak ! Óh óvakodjunk ettől, inkább állítsuk fel szivünkben hazánk iránt a szeretet emlékoszlopát, melyre irjuk fel azoknak az ősöknek példáját, —- kik hazaszeretet által tették nevüket felejthetlennó a történetben, — hogy példájuk beszélje nekünk szüntelen, mint kell szeretni a hazát; hogy nem elég a szeretetet hangoztatni, hanem azt tettben, áldozatban, életben kell kimutatni. Mert a hazaszeretet áldozatot követel s ki készséggel hozza meg áldozatát a haza oltárára, annak ajkán, ha nincsenek is hangzatos szavak, mégis a hazaszeretetről tesz szóló bizonyságot. Áldozat nélkül egy ország, a mi hazánk sem állhat fenn. Csak az áldozat volt az, rnely ezer év határához elvezette. Az ősök példája mondja meg, miben áll az áldozat, — azoké, kik többre becsülték a hazát, mint tulajdon életüket, midőn készek voltak vért ontani, lia a haza veszélyben forgott. Ne adja Istenünk, kinek ma szent nevét dicsérjük, hogy mostanában a magyarnak, hazája iránti szeretetét vérnek áldozatával, kelljen megpecsételni. De ha jönne idő, hogy ellenség támadná meg e hont s veszélyben lenne hazánk, családi tűzhelyünk, veszélyben nemzeti létünk, —akkor, mint az ősök : mutassuk meg, hogy csak Istentől félünk, mástól senkitől s drágább hazánk, mint vérünk, életünk ! Áldozatot követel tőlünk a hazaszeretet akkor is, midőn a béke angyala lebeg hazánk felett s az őrzi hazánk, nemzetünk. Nehéz ugyan ez áldozat is, de a jó keresztény, — Krisztus szavára hallgatva : „Adjátok meg Istennek a mi Istené, a császárnak . . . hazának" — mi az övé -— mint jó hazafi, készséggel hozza meg filléreit a haza javára ; békességünknek, nemzeti boldogulásunknak, a haladásnak, a rendnek, a törvénynek fenntartására hozzuk az áldozatot. — Hozzuk meg szivesen a szeretet áldozatát hazánkért. Ha magyar vagy, nézd, mily hazaszeretetre mutattak neked példát őseid. Ha keresztény vagy, nézd a Krisztust, ki sirt egykor Jerusalem városa felett ! Azok a szent könnyek, a hazaszeretetnek beszélő könnyei voltak; szánta hazáját, siratta annak sorsát, — hogy a te szivedben is éljen a hazaszeretet. Feküdjék neked is óh magyar, óh keresztény ! sziveden a haza jóléte, üdve, boldogsága. Ezt kivánja ünnepünk, ezt kivánja Istenünk ! * * Igen, állits emlékoszlopot Istennek ezredévünk véghatárán, — oszlopot a hálának s mond buzgón : Áldva légy Istenem, hogy megőrzéd ezer évig e hont, a magyar népet. — Állits szivedben