Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Eder József. Ezredéves egyházi beszéd

lomban is jól meggyarapodott; de még lia ezerszerte nagyobb mértékben meggyarapodott volna is, még akkor se nélkülözhetné a mindenható Isten segítségét! Mert a népek és országok minden hatalma, bármily tekintélyes is egyébként, azért csak e m b e r i hatalom : megvannak a maga korlátai és határai ; az Isten hatalma ellenben korlátlan és határtalan. Az emberi hatalom változó és mulandó ; az isteni mindenhatóság változhatlan és, örökké való. Annak engedelmeskedik a nap ragyogó tűztengere, a melybe a mi szemünk még csak beletekinteni is gyenge ! 0 kormányozza az egész nagy mindenséget, a melynek csudáit a mi értelmünk még csak megismerni se tudja ! ..Ronthat, teremthet száz világot, s a nagy idők folyamát kiméri!" Nincs a világon elhagyatott ember, csak a ki Ö tőle is elhagyatva gondolja magát, és nincs a világon igazi biztosság, csak a minőben Pál apostol érezte magát, mikor azt mondotta: „ha Isten velünk, ki ellenünk?" Azért k. h. a mekkora erővel és bensőséggel érző lélek óhajtani képes, azzal a legnagyobb bensőséggel óhajtsuk mi, hogy legyen velünk is a mi Urunk Istenünk, mint volt a mi atyáinkkal, ne távozzék el tőlünk atyai áldásaival, mint nem távozott azoktól. Mert az ő áldása nélkül hiába való minden igyekezet. „Ha az Ur nem épiti a házat, hiába fáradnak azok, a kik építik !" (Zolt. 127., 1) Az ő áldása mellett remélhetjük csak, hogy sikeres lesz, a mit a jövendő előkószitésére gondolunk és teszünk. Mert ebben magunkon kivül csupán Istenünkre lehet támaszkodnunk ! Kisebb számú s több nyelvű nemzet vagyunk, rokonaink sincsenek á népek között, s igy egyebeken kivül még a rokoni buzdítás és támogatás hiányát is az isteni áldásnak kell nálunk pótolnia ! Bízunk, hogy pótolja is, mert az mindent pótolhat ! Bízunk, nem kételkedve, hanem hittel, nem félénken, hanem bátran, mert „jó 0 és jósága megmarad örökké." Még az egyes ember is tapasztalhatja ezt naponként ; egy országnak hát, a mely igen sok egyes ember bölcsője és táplálója még több reménynyel lehet arra támaszkodnia. Az az áldás, a miben egy nemzetet részesít a jó Isten, millióknak szolgál örömére, javára s igy bizonnyal még kevésbé tagadja azt meg Ö, a ki mindenkinek javát akarja. Hiszen a nap is sokkal bővebben ontja éltető sugarait egy ország területére, mint az egyes ember hajlékára ! Ebben bízva kívánjunk mi nemzetünknek ezer éves ünnepéhez szerencsét, utóbbra meg tartós békességet, derék uralkodókat, tehetséges és hazafias államférfiakat, egyetértést, hírt, hatalmat és mindent, a mi egy népnek kedves és hasznos, de kívánjunk mindehhez főkép istenáldást, mert az mindennél szükségesebb ! Ezt óhajtsuk forrón, őszintén, akkor — velünk lesz, velünk marad a nagy Isten végtelen hatalmával, áldásban el nem fáradó jóságával és pótolja a hiányokat, sikeressé teszi a jó törekvéseket és felvirágoztatja sok megpróbáltatást ért drága hazánkat ! Es hogy erre annál több reménységünk lehessen, kérjünk a minden áldások atyjától még egyet, III. kérjük, hogy „segéljen utaiban járn unk! " Ezt kérte Salamon király is a felvett szakasz azon szavaiban : „hajtsa magához az Úr a mi szivünket, hogy járjunk minden ő utaiban és őrizzük meg az ő parancsolatait, végzéseit, Ítéleteit, melyeket parancsolt a mi atyáinknak." Járni az Isten utaiban, ez röviden azt jelenti: az ő akarata szerint, azaz vallásosait ós erkölcsösen élni állandóan. Ilyen élettel mutathatjuk csak meg, hogy egyrészt az evangeliom fundamentumán álló öntudatos keresztyének vagyunk, másrészt, hogy a hazaszeretet nein puszta szó ajkunkon, hanem igaz érzés szivünkben. A hol nincsen a lélek mélyén élő, az elme minden gondolatát, a sziv minden indulatát átható és megszentelő vallásosság ; a hol nincs a vétektől önkényt idegenkedő, a jót önmagáért szerető és gyakorló erkölcsösség: ott tudva vagy tudatlanul megtagadják keresztyén voltukat, mert nem tartják meg Krisztus tanításának lelkét ; ott lia emlegetik is néha az Istennek nevét, az az emlegetés alig több megszokott szólás formánál, a mely mellett a sziv semmit se érez és ha törekesznek is jóra, az a törekvés kedvetlen, erőtelen, mert önérdek vagy emberekre való tekintet a legfőbb mozgatója. Ellenben a kik úgy hisznek, szeretnek, remélnek, mint a világ Megváltója tanította; a kik Istenüket lélekben és igazságban imádják, embertársaikat pedig szeretik, mint önmagukat ; a kik a jónak cselekvésében lelki gyönyörűséget találnak,