Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Ünnepélyek - Ezredéves ünnep Pozsonyban

csülésre tett szert, munkásságát mihamar igénybe vették a közjó javára. Már 1864-ben megválasztották a zempléni egyházmegyei tapolyi dekanatusában körlelkésznek, mely hivatalt 1873-ban ezen esp. kebeléből történt távozásáig viselte. 1868— 69. években a sáros-zempléni egyházmegyei jegyzői hivatalt viselte, hogy csakhamar szélesebb körbeii s fontosabb állásban emelje érvényre a „scripta manent" elvet, ékes, kiválóan határozott világos irályával. 1869. szept. 14. és 15. napjain Rozsnyón tartott kerületi gyűlés kerül, jegyzővé választotta. 1881. aug 17. Iglón tartott kerül, gyűlés főjegyzővé tette, a melynek állásától 25 évi működés után magasabb polczra emeltetvén. 1894. szept. 20. és 21-én Kassán tartott gyűlésen mondott búcsút. A kerület egy remek kivitelű vert ezüst tintatartóval és aranytollal ajándékozta meg igazán aranytollú jegyzőjét, a ki két egyházkerületi felügyelő (Z s e d é n y i, P é c h y) ós három püspök (M á d a y, 0 z é k u s, Zelenka) oldala mellett mindenütt ott volt, hová őt lelkiismeretes pontossággal s hivatásszerű lelkesedéssel betöltött tisztének kötelmei szólították. 26 egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyvnek vezetése, 435 határozat szerkesztése, 15 kerületi jegyzőkönyvnek összeállítása és kiadása, a felejthetetlen nagyérdemű főpásztor 0 z é k u s Istvánnak 9 évi püspöki egyházmegyei látogatási körútja alkalmából 67 egyházközség nagy terjedelmű egyházlátogatási jegyzőkönyvének szerkesztése, kis és nagyfontosságú, de évenként többször is előforduló egyházkerületi bizottságok jelentéseinek, javaslatainak kidolgozása, különösen pedig az egyházkerület „Rendezet" ós az ahoz irt „Utasítások" (1884.) készítésénél megfeszített szorgalommal és ügyszeretettel teljesített működés, mutatják tevékenységét, mely érdemdús működését a kerület hálás köszönetének nyilvánítása mellett jegyzőkönyvben megörökítette. Ezen ünnepélyes mozzanatról vissza kell térni egy nem kevésbé ünnepélyes és fölötte boldog mozzanatra. A fényes nyíregyházi gyülekezet 1873. tavaszán elveszítette jánosi lelkületű, szigorúan kötelességtudó lelkészét, Barth olomaidész Károlyt. Az állás betöltésének kérdésénél a figyelem a pazdicsi már akkor széles körben ismert lelkész felé fordult, a ki a meghívást örömmel fogadva 1873. aug. 24-én egyhangúlag lelkészévé választatott azon egyháznak, melynek szolgálatában működött atyja 35 éven át. 1873. okt. 30-án foglalta el azon lakást, hol gondatlan gyermek éveit töltötte, nov. 2-án a ref. ünnepének szentelt napon tartotta meg mint beigtatott lelkész első beszédét azon templomban, a hol a keresztség szentségében részesült, a hol gyermeki buzgó áhítattal csüngött atyja beszédein s a hol a keresztyén gyülekezet tagjává felavattatott s a hol azóta anynyi jeles beszédén gyönyörködött a hivők sokasága, azon templomban, mely mai diszes alakját az ő fáradhatatlan munkásságának köszöni, mely elismerést is nyert azon lélekemelő ünnepélyen, mely a templom felszentelésének 100 éves fordulója alkalmával a város falai között végbe ment. Már 1888-ban a hegyaljai egyházmegye szolgálatában találjuk, mint alesperest, 1890. junius 30-án Miskolczon tartott rendkívüli gyűlés pedig az egyházmegye főesperesévé választotta. A nagy egyházmegyének kormányzási gondjai mellett meg kellett hajolni a közbizalom egyéb kívánalmai előtt is, az 1891—1893-ban tartott korszakot alkotó zsinati gyűléseken, mint annak egyik egyházi főjegyzőjének fontos szerep jutott, melynek végeztével a tehetségei iránti elismerés abban nyilvánult, hogy a magyarországi egyetemes evang. egyház főjegyzőjévé választotta. Az egyház ós_ népnevelés terén szerzett érdemei elisméréséül 6 felsége a mult év augusztus havában a Ferencz József rend lovag keresztjével tüntette ki, a melyet aug. 18-án tűzött fel mellére Kállay András, Szabolcsvárjnegye főispánja. A kitüntetés, a mely valóban érdemes férfiút ért, nagy lelkesedéssel töltötte híveit és tisztelőit, kik ez alkalomból széles körű óvácziókban részesítették. A diszgyűlés után, melyen a kitüntetés jelvénye ós az arról szóló nagyszámú ós fényes közönség jelenlétében átadatott, bankettet rendeztek tiszteletére, melyen a város minden notabilitása jelen volt. A koronás királytól jövő kitüntetést azonban, a végzet akaratából, imhol alig fél évig élvezhette. A család által kiadott gyászjelentés a következő : „Ozv. F a r b a k y Józsefné, született F a rkas Etelka leányával, Gizellával, Farbaky István országgyűlési képviselő és családja az összes rokonság nevében mély fájdalommal tudatják a szerető férj és apa, jó testvér és rokon, főtíszteletű Farbaky József ág. h. ev. lelkész, hegyaljai főesperes, egyetemes egyh. főjegyző, vármegyei bizottsági ós városi képviseleti tag, a Ferencz-József-rend lovagja stb. életének 59-ik, házasságának 32-ik évében folyó évi ápril hó 26-án éjjeli 11 órakor szivszólhüdósben hirtelen történt elhunytát. A drága halott hült tetemei folyó évi ápril 29-én d. u. 3 órakor fognak az ág. h. ev. templomból a vasúti temetőbe örök nyugalomra kisértetni. Nyíregyházán, 1896. ápril 27-én. Áldás poraira ! " Gyászjelentést adott ki még ezen kivül a nyíregyházi ág. hitv. evang. egyház és a hegyaljai ág. hitv. evang. egyházmegye. Orosházán, nyomatott Veres Lajos gyorssajtóján.