Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

1896-05-14 / 20. szám

Tizennegyedik évfo^ :

r\ 20. szám. Orosháza, 1896. május 14. EGYHÁZ ES ISKOLA Előfizetés dija: Egész évre . . O frt. Fél évre ... 3 „ Negyed évre 1 frt £»0 kr. Egy szám ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : ' VERES JÓZSEF. Hirdetés díja: Egész oldal Fél oldal . . Negyed oldal . Ennél kisebb . Bélyeg külön . « frt • 4 „ • 2 » 30 kr. Egyházi beszéd ezredéves ünnepünkre. Az „Evang. Egyház és Iskola" pályázatán első dicsérettel kitüntetve. Irta: Sántha Károly*) Jelige: „Egy nap az úrnál olyau, mint ezer esztendő és ezer esztendő olyan, mint egy nap." II. Péter, III., 8. Összegyültünk templomodban, S szivünk hála-lángra lobban, Népek Atyja, szent, kegyes, nagy ! Ezor óv, mint egy nap, Néked — Hol keressünk menedéket ? Nálad, Isten, ki örök vagy ! ~Ámen Ünneplő szent Gyülekezet! Micsoda szokatlan öröm fénylik az arczokon ? ! Micsoda szokatlan lelkesedés tüze ég a szemekben?! Micsoda szokatlan érzés dobogtatja meg a sziveket'?! Ünnepre gyülekeztünk össze, szokatlan ünnepre : édes magyar hazánk fennállásának ezer éves emlékünnepére. Lelkünk ámul, szivünk elszorul, nyelvünk akadoz s csak ennyit tud rebegni : áldás, hála és dicsőség Néked, óh nagy Isten, népeknek Istene, hatalmas, jóságos, gondviselő édes Atyánk a Jézus Krisztusban ! A te csodálatos kegyelmed az, hogy mi élünk. Élünk és ünneplünk! A világ szeme rajtunk, rajtunk a maroknyi magyar nemzeten, kik alig kétszázezeren jöttünk ide s most milliókra (17 millió) szaporodtunk. A hunok, a rómaiak, az avarok és szlávok tengernyi sokasága elenyészett e földről, *) Ez egyházi beszéd tán kelleténél hosszasabban foglalkozik a történettel. Öntudatosan tettem. Jól esik ezt tudni a népnek, a mivelt elem is szívesen hallja. Kivételes ünnep kivételes szabályt enged meg magának. A szerző. a hol most állunk s a magyar nép, az egységes magyar nemzet, egy csepp a népáradatban ime, itt, a nagy időnek rohanó folyama ezer év alatt el nem nyelhette és annyi viszontagságnak ós annyi balszerencsének viharos forgatagja meg nem semmisíthette. Az idő fájának levelei szállnak : az esztendők, de él — hála ! törzsünk fája s ez ünnep a koronája ! Ez ünnep a koronája ! Dicsőséges ünnepet ülünk. Jer, hogy méltóan üljük ezt, vizsgáljuk ünnepi figyelemmel s buzgósággal. Mi legyen nékünk ez az ünnep? Kar. Miatyánk. V. Mózes XXXII. 7—14. A felolvasott szent igék tartalma : Mózes éneke. Nekünk is adott Isten Mózest. A mi magyar — Mózesünk a honszerző Árpád. Kikél a sirból, a hullám-sirból, lenéz az égből ós Mózes éneke az ő éneke is. Éneke : emlékezet, hála és remény. Mi legyen nekünk ez az ünnep? Legyen ez a szent igék nyomán : I. Emlékünnep (7—9. v.) Legyen ez. II. Hálaünnep (10—12. v.) Legyen ez. III. Reményünnep (13—14. v.) Mózes és a magyar Mózes, Árpád éneke ez : Téged, oh szent emlékünnep, Minden magyar büszkén ül meg ; Zára nyilik regi sirnak, S az apák velünk örülnek, S velünk sirnak. Hála Néked, oh nagy Isten : Ujjászültél a szent hitben ; Sas-szárnyakon vittél minket, S megőrizted mindvégiglen Erkölcsünket ! Távozz bú, gond, oszolj kétség, Jer mosolygó szép reménység: