Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Temető - Baross Károly

volna, ha vallástól áthatott lelkek állanának a mozgalom élén . . . Vájjon erkölcsös érzület vezeti-e az ilyen munkaadókat, kik a munkásokhói kiölik az emberi méltóságot és vele együtt a vallásosságot is ! Az a szegény ember pedig, ki alkalmazást nyert csekély bérért, éjjelét is nappallá teszi, nem szentelheti meg az ünnepet, a vasárnapot, nem el,égitheti ki vallási szükségleteit, mert egyrészt kenyerét sem tudná megszerezni, de másrészt kénytelen feljebbvalójának feltétlenül engedelmeskedni. Lassankint a lelkiismeret, mely eleinte vallási kötelességeinek teljesitésére buzditotta, teljesen elalszik benne, a vallásas érzület eltűnik lelkéből és a bűnnek, gonoszságoknak lesz rabszolgájává. Prot. egyh. és .isk. lap. .,Az űj rend hatásáról" közöl nyilatkozatokat. „Aggodalomra van elég okunk. Egyházunkhoz való ragaszkodását külső megszokás folytán fenntartja a nép, mivel rámaradt örökség ; de semmi bensőséget, semmi kegyeletet nem észlelek. Egyházunkban a hit lángja aludt ki s helyette a babona a maga boszantóságában nyilatkozik. Ehhez járul, hogy józan, számitó népem szegény osztálya közt erősen terjednek a socialista nézetek . . . Pásztoroknak kell lennünk ; azután pedig első sorban a vallástanitást kell kezünkbe vennünk nekünk lelkészeknek." „Döm a Skola

1' tót paedagogiai közlöny nemzetiségi szempontból igen fontos eszmét vet fel, a midőn arról vezérczikkezik, hogy a felállítandó tót gymnásinm részére gyűjtött alapot ne hevertessék. hanem oly ifjak segélyezésére forditsák, a kik morva és cseh gymnásium okban, kereskedelmi és ipariskolákban végzik tanulmányaikat s erősítsék ez által azt az intelligens, független népréteget. mely a nemzet magvát képezi. Negyed század óta hiába várnak arra, hogy gymnásiumot nyithassanak, a kérést, az igyekezetet, a felebbezéseket siker nem koronázta, nem is fogja, mert szerinte ..a gymnásium megengedése a magyar állameszme ellen van, a mely állameszme : megmagyarositani az egész magyar államot! Tudják azt a magyarok, hogy mi nem vagyunk veszedelmes emberek, hogy mi a leghívebb hazafiak vagyunk, jámbor tótok," de mint ilyenek sem illünk be az állameszme keretébe; mi „kellünk" nekik, s azt akarják, hogy ismert türelmünk mellett az emberi öntudatnak oly fokára szálljunk, hogy az ilyen engedelmes anyagból annál könnyebben magyarokat gyárthatnak, stb. Igy okoskodva jut el a fenti eszmére s ajánlja azt megfontolásra, nehogy a tót nemzetiség is úgy járjon, mint az az egyszeri asszony, a kit a lakásán megfagyva találtak, pedig a ládában, a melyen ült, 10,000 frt volt. — Fűteni nem akart, várta, hogy majd melegebb lesz, pedig hát hidegebb lett és megfagyott. Egy másik czikkben folytatja az adalékokat a tót közművelődés történetéhez, Pestalozzi életrajzának folytatása után irodalommal és hírekkel végződik. Vallásos türelmetlenség. Elsasz-Lotharingiában egy Molsheim melletti faluban a róm. kath. lelkész megtagadta egy evang. halottnak a köztemetőben való eltakarítását s legfeljebb az öngyilkosok részére szánt zugban volt hajlandó neki egy sírhelyet kijelölni! A törvény alapján, a mely a temetőket köztemetőknek tekinti, a politikai hatóság is beleszólt a dologba s az elhunytat tisztességesen eltemettette. A püspök erre mderdictum alá vetette a ..megszentségtelenített" temetőt s megtiltotta a kath. lelkészeknek, hogy abba többé belépjenek. Hja! De hát mit is keres egy „eltévelyedett eretnek" az „igaz hivők" nyugvó helyén ? Kérdések és válaszok. Mely bibliai szöveg volna alkalmas a,; ezredéves ünnepen az oltár előtti felolvasásra? A javaslatokat mind közzé teszem. VERES JÓZSEF. TEMETŐ. I Baross Károly. €/ A bánfalvi (békésmegyei) ág. hitv. ev. egyház elvesztette régi jó lelkészét, Baross Károlyt. A szeretet és tisztelet a temetésnél a gyászolók nagy számában is nyilatkozott. Gyászbeszédet Harsán y i Sándor orosházi lelkész mondott a templomban, a sírnál pedig rövid imát Veres József esperes. Az elhunyt rövid életrajza következő : Bellusi Baross Károly született Kis-Körösön 1822. márcz. 30-án. Atyja tanitó volt. Iskoláit Selnieczbányán és Pozsonyban végezte ; azután a Földvári előkelő evang. családnál mint nevelő működött. A kis-körösi magyar iskolánál is tanított néhány évig, 1851. jún. 29-én pedig lelkész lett Bánfalván (Békésmegyében), hol sok fáradsággal, türelemmel vezette a szegény nép szegény egyházának ügyeit. 1888-ban megérte a nagy örömöt: az új templom felszentelését. A békési egyházmegye a folyó évben tanácsbiróvá választotta. Gyászolja özvegye: Kalmár Mária, kivel 1860-ban lépett házasságra, é£ két fia : István, Kondoros község jegyzője, Dezső, békési szolgabíró.