Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Körlevelek, rendeletek - Gyurátz F. püspök két körlevele

u Sok munka vár itt. Egyházunkat, mely az üldözéseknek századokon át dult viharaiban annyit szenvedett; most uj veszedelmes ellenségek fenyegetik. Itt a földhöz tapadt önzés, mely csak az anyagiakban keresi a boldogság egyedüli kútfejét s ezért botorul eltékozolja a lélek kincseit. Itt a hitközöny, a vallástalanság, mely hidegen tekint a buzgó elődök önfeláldozásával védett örökségre, sőt gúnyolódva gázolja azt a forrást, a melyhez a hivő kebel lelki üdülésért siet. Továbbá minden lépten-nyomon, mint súlyos akadály gördül a szép, nemes czélok megvalósulásának útjába egyházunk örökölt anyagi szegénysége, s ennek folytán a verseny a kulturális téren a gazdagabb felekezetekkel mindig nehezebb lesz. Mint a történet bizonyítja: a sors időnként megpróbál minden intézményt s a mi rajta a gyöngeség jelét mutatja, azt kérlelhetlenül lerontja, de a mi benne igaz, isteni, az az ostrom tüzéből csak ujabb fénnyel emelkedik ki. Épen ez a tudat, hogy templomaink az evangeliomnak védvárai, hirdetői, az evangeliom pedig a valláserkölcsi igazságok kiapadhatlan kútfeje: tartja fenn reményünket egyházunknak biztos jövőjében. Mint hajdan a római polgárt a vészkiáltás : „Hannibal ante portas!" nem leverte, hanem uj erőfeszítésre buzdítá s a honszeretet a nemzetet a legválságosabb helyzetből is diadalra emelte : kell, hogy nálunk is a felismert bajok ne a csüggedést neveljék, hanem a lelkesedés tüzének élesztésére indítsanak. És mikép reményihetünk az akadályokon győzelmet, hogyan munkálhatunk közre a leghathatóbban egyházunk felvirágoztatásán ? A múltnak tanúsága szerint az intézményeket azon erő tartja lenn, a mely létre hozta őket. Egyházunk életfája mint talajból Isten szent igéjéből emelkedett. Az abból merített élő hit az erő, a melylyel létjogát kivívta. Törekedjünk felkelteni a liivek kebelében az éhséget és szomjúságot a szent igék után s lelkesedéssel használjunk fel minden alkalmat ezek hirdetésére. Az ige, hol jól elkészített helyre hull, mint a jó mag, ma is meghozza az óhajtott gyümölcsöt. Nagy erőt hord magával, a mely hathatós „az érző és gondolkodó léleknek az izeknek és velőknek oszlásáig." Terjesszük ki tigyelmünket arra is, hogy minden házban meglegyenek a legszükségesebb vallási könyvek, a melyekből a hivő a magába szállás óráin otthon is lelkiépülést meríthet. Gondoskodjunk, hogy a családok nehézség nélkül juthassanak oly szellemi táplálékhoz, a mely a vallásos érzést nem sérti, sőt fejleszti. E gondoskodást megkönnyítik közelebb a Luthertársaság és a M

; prot. irodalmi társaság vallásos irányú olcsó kiadványaikkal, melyeknek pártolását bizalommal ajánlom. Őrködjünk a zsenge iljuság egyházias és hazafias szellemben nevelése felett. Törekedjünk kontirmáczióra előkészítéssel s magával a konfirmáczió ünnepéllyel minél mélyebben bevésni a hithûséget a növendékek keblébe, s folytatólag az ismétlő iskolában a vallásoktatás vezetésével ápolni a ragaszkodást az eg}diázhoz. Munkálkodjunk azon, hogy a hittel együtt éljen, emelkedjék gyülekezeteinkben az evangeliomnak lelke : az igaz szeretet. Erre kiváló mértékben tért nyit a „cura pastoralis." Gyakoroljuk buzgón, az apostol komolyságát a lelki atyai szelídséggel egyesítve keressük fel saját hajlékaikban is híveinket. Ez által is alkalmat nyerünk arra, hogy a kapcsot a család ós a templom között erősítsük, s egyúttal ébreszthessük a fogékonyságot az egyház szent czéljai iránt. Törekedjünk népünk evangelizásának feladatához minél többeket munkatársakul megnyerni. Ápoljuk azt a jóltevő részvétet, a mely a rang, osztály koilátain felyül emelve közelebb hozza egymáshoz a hiveket az egyháznak: e hu édes anyának keblén. Szervezzünk, a hol csak arra alkalom nyilik, egyházunk szellemében működő jótékonyczélu egyleteket, melyek a hitbuzgóságot emelve, a könyörület samaritánusi munkáját végezve minden esetre nevelik az egyháznak a; tagokra g}^akorolt vonzó erejét. A közrészvétnek felélesztésével elérjük azt, hogy nem lesz híveink körében sèhol oly elhagyott gyermek, kit az inség megfoszthatna az iskolai nevelés jótéteményeitől, nem lesz oly sorsüldözött nyomorult, ki ne érezné az egyháznak gyámolító gondoskodását. Az élő hitnek ily munkásságával emeljük azt a vódfalat, melyen a fenyegető ellenségek hatalma megtörik. Hol a közbuzgóság híven ápoltatik s az istenfélelem bizonysága a tiszta erkölcsi élet, hol a Krisztusnak áldoÉf. lelke: a szeretet él, s munkál, orvosolva a testi, lelki nyomort : ott az egyházat nem kell félteni az idők zivataraitól. A benne élő hit a győzelem záloga, mert az apostol szerint : „az a diadal, mely e világot meggyőzi, a mi hitünk !"