Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Körlevelek, rendeletek - Az ezredév megünneplése

veink hidegek és holtak maradnak." A levélkérdés elintézése uián a vizsgálattal megbizott biró 6 kérdést tett a vizsgálandó elé abban az értelemben, hogy váljon nem tudta-e, hogy a tiszai kerületben az 1868. évi 44. t. cz. értelmében a hivatalos nyelv a magyar? Hogy nem respektálja-e az «egyetemes gyűlés határozatait, holott azok csak magyarul tétetnek közzé? hogy nem volt-e tudomása arról, hogy a liptó-szt-miklósi lelkész (Baltik) aug. 26-án elhagyta a miklósi egyházat? Miért nevezte azokat a körleveleket ..nyomtatványoknak?" stb. Mielőtt a vádlott ezekre a kérdésekre felelt volna, egy nyilatkozatot nyújtott be, a melyben tagadja, hogy hivatalos kötelességének teljesítését megtagadta volna, mert lia ezt akarta volna cselekedni, akkor jogos és szokásos álláspontra helyezkedve azt irta volna a püspökhelyettesnek, hogy azért küldi vissza a körlevelet, mert a) az ő egyháza még a dunáninneni kerülethez tartozik, a melynek aug. 20—22-ik napjain tartott gyűlésére meg is volt híva : b) azért is, mert nem bir a körlevél semmiféle hivatalos jelleggel, nincs rajtok aláírás, pecsét, és igy nem tekinthető hitelesnek : c) mert nem kézbesittettek azon közegek által, melyek jogilag és gyakorlatilag is jogositvák a felsőbb hatóságok leveleit az egyházakkal közvetíteni ; d) mert ő sem a püspökhelyettest főtiszt. Z e 1 e nka urat, mint püspökét nem ismeri, mert nem szóltak az ő egyházához egyházunk régi szokása szerint főpásztori levélben ! Nem hiszi, hogy azzal, a mikor ezeket a leveleket egyháza részére tót nyelven kérte, megszegte volna hivatalos kötelességét, hanem ellenkezőleg, lelkiismeretesen akarta teljesíteni lelkészi esküjéhez hiven, melyben azt fogadta, hogy egyházának jogait mindenkor és mindenki ellen védelmezni fogja ! Ha esetleg kihágást követett volna el az által, hogy tót egyház részére tót körlevelet kért, akkor elismeri, hogy tudatlanul bár, de hibázott, s a következményeket is kész elviselni. — 0 csak azt kérte, a mit az ő egyháza a dunáninneni kerületben eddig is élvezett ügy boldogult CT e d H 1 y, mint B a 1

1 i k püspökök idejében. Különben azért se érezte magát hivatva előadni ezeket a leveleket, mert a magyar nyelvben nem oly jártas, hogy azokat rögtönözve tolmácsolhassa, ismételve kiemeli, hogy esze ágában sem volt hivatalos kötelességének megtagadása." —ígéri, hogy az Ítéletről is tudósítani fog. Magyar Hirlap. „A szegény pap"-ról ir vezérczikket, meleg szívvel, okos fővel. „Nem tesznek szegénységi fogadalmat a reformált felekezetek papjai, sok közülök mégis oly szegény, mint egy barát, de nem mint kolduló. A maguk látható nyomorából nem csinálnak kultuszt és nem vándorolnak vele, hogy mutogassák, csak tűrik, tűrik, a meddig tudják. ... A ki látja állapotukat, annak kell panaszolnia. Megdöbbentő, nemcsak az egyházakra. de az egész világra káros, megszégyenítő, sőt veszedelmes az ő helyzetük. Nemcsak egyénenkint kezdi ki őket a szegénység, hanem mármár gátolni fogja papi hivatásukban. Veszélyezteti magát az érdemes és jeles kart, az egész kitűnő egyházat, a lelki élet, erkölcsi világunk nagy érdekeiről nem is szólva. Az anyagiakkal küzködő pap, istenszolgája, a ki szűkesebb viszonyok között ól, mint egy hivatalszolga : ebből nemcsak a reformált egyházfelekezeteknek, de az egész vallásosságnak kára van-és a legrajongóbb kath. ultramontánnak elve és érdeke ellen való. ... Es lia az 1848-i törvényt végrehajtani a maga egészében nem lehet, végrehajtani e momentumban, a kormányzat módjában van más törvényszerű eljárás. Nem horribilis összeg az, a mely magadja az ideiglenes, a sürgős segítséget. Es akár 600, akár 800 forintban szabják meg a minimalis papi jövedelmet : az állami budgetünk ezt bízvást elbirjamár. Negyventiyolcz esztendővel negyvennyolcz után. Eddig kellett várnunk, míg rájuk keríthettük a sort." A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1896. évi 7584. sz. a, kelt rendelete a millennium alkalmából tartandó iskolai ünnepségek tárgyában. Az ezredéves ünnepély nagy nemzeti és történetijelentőségénél fogva indokoltnak tartom, hogy Magyarország ezer éves fennállásának ünneplésében az ország ifjűsága, mint a jövő letéteményese részét kivegye s a nagy dicső mult emlékének illő ünnepies fölelevenitésével nemzeti önérzetében és hazaszeretetében megerősödve gyarapodjék ismeretekben, erkölcsökben és hazaírni erényekben. Ez okból szükségesnek tartottam elrendelni, hogy az összes népoktatási intézetekben : elemi,felső nép-, polgári iskolákban, tanitó-, tanítónő- és kisdedóvónőképezdékben az ezredéves fönnállás emlékére isteni tisztelettel összekötött iskolai ünnepély tartassék. Ezen ügyben a kir. tanfelügyelőkhöz egyidejűleg intézett rendeletein másolatát, valamint egy tervezetet, a mely szerint a millennium az elemi népiskolákban méltóan és valóban lélekemelően megünnepelhető, van szerencsém a főtiszt, egyházi főhatóságnak szives tudomásvétel végett ezennel megküldeni. Nem kétlem, sőt meg vagyok győződve, hogy a főtiszt, egyházi főhatóság a bölcs kormányzata alatt álló összes népoktatási tanintézetekben az ezredéves honalapitás méltó és hazafias megünneplése iránt intézkedni méltóztatik.