Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Külföld - Egy pár szó a stettini missióról

379 0.90. Ujegyház küzy. (Szeben) gyiijt. 1 írt. Uj-FazekasVarsándi ev. egyb. 1 frt. Újtelek íilia (Vas) gyűjt. B.10. Vajszkai körjegyző gyűjt. 50 krajczár. Városi tanács Érsekújvár gyűjt. 6.50. Vámos közs. elöljár. (Veszprém) 55 krai. Wuma József közjegyző Mosóbánya (Szilágy) 10 krajczár. Vámos-Ujfalusi közs. (Zemplén) gyűjt. 2 frt. Vogányi álll. főnök (Szlavónia) gyűjt. 5 frt. Zólyomi ev. lelkész gyűjt, gyűjt. 20.25. Zsebeházi biró (Sopron) gyűjt 3 frt. Zay-Ugróczi ev. egyház (Trencsén) 10 frt. Zsombor közs. elölj. (Udvarhely) gyűjt: 1.55. Zólyomi egyhro. gyámint. adom a breznobauyai ev. egyház részéről 5 frt. — 2823 frt 75 kr. Kérem a kegyes gyűjtőket, szíveskedjenek a gyüjtőiveket mielőbb beküldeni, hogy egyházamnak beszámolhassak. Kiváló tisztelettel. Kelt Szabadkán 1895. november 14-én. Korossy Emil, ev. missió lelkész. I f II 11B. £gy pár szó a stettini missióról. (Irta: Wiek). Az egyházpolitikai reformok életbeléptetése nagy változást ho zott létre protestáns egyházunk ke belében, a nélkül azonban, hogy a hivők vallás-erkölcsi igényeinek s jogainak épségét bármily móddal megtámadná vagy megsemmisítéssel fenyegetné. Az állam az őt megillető jogot kövelelte magának, meghagyván az egyháznak az egyházét, melyet már szentesitett törvénynyel sem lehetne elvenni, a menynyiben az az egyházé volt mindig s az is lesz mindvégig. S ezen mindig birt elvitázhatatlan jog, mely egyúttal kötelesség is, a hivők vallás-erkölcsi életének ápolása, nemcsak fentartása, hanem szilárdítása is. Ha eddig lelkiismeretesen jártunk el a lelkipásztorkodás teendőiben, járjunk el még nagyobb odaadással s ekkor a jövő nem rémíthet; ha legkisebb gondunk volt a cura pastorálist gyakorolni mind e mai napig: ne mulaszszunk el egy perczet sem annak érdekében, mert eljött az ő ideje! A idők jelét kiismerték a theológián is, speciálisan Eperjesen így létre jött a belmissiói kör a protestantismus ezen ősrégi várában, mely okvetlenül „felemelő, a mennyiben a theol. ifjak e-wben előkészíttetnek életbeni fontos hivatásukra." S ezen kör kezdeményezője és megalkotója előtt mély tisztelettel hajlok meg, mert elhintette a magot, mely gyökeret bocsátva ágakat nyújt a tavaszi virág és a nyári gyümölcs számára de meghajlok előtte tanítványi szeretettel és nagyrabecsüléssél is, mert ő „a theologusok atyja ha tanácsolni kell, barátja, ha segíteni kell." Mindezt igen helyes informatio alapján emliti meg e becses lap 43. számában „Észrevételek" cz. alatt egy a viszonyokkal tisztában lévő lelkész úr, ki figyelemmel kiséri nagytiázteietü Mayer Endre dékán űr áldásos működését; nemcsak mint theol dékánt, de mint convictusi ephorust is. A papi pályára készülő ifjak között a jó vezér által elhintett mag holnap még nem hoz gyümölcsöt; a vetés után sem következik mindjárt az aratás, de a ki vetett, az reméli, hogy aratni is fog annak idején. Ezen csecsemő egyesület sem akar már aratni, hanem azon működik, hogy tagjai, tanítványai majd arathassanak, midőn a vetést megművelték. A hol ma aratnak ott sok éven át munkálkodtak azok, kik keresztyéneknek születtek keresztyén szivvel és érzülettel. És ezek nem nagy számban voltak. Sokan nézték és látták az ember nem nyomorúságait, de kevesen érezték azt át; sokan tudták, hogy Isten képére teremtett emberek és vallás erkölcsi individiumok, de nem éltek ezen tudatuknak megfelelőlegé sokan szerettek magukat, de kevesen voltak azok, kik másokat is szerettek keresztyén testvéri szeretettel. E kevesek azonban szerettek s szeretetüket embertársaik nyomorának csökkentésére s a mostoha sors által mélyen sújtott, lelkileg és testileg beteg embertársaik fájdalmának enyhítésére fordították saját benső ösztönüknek megfelőleg A hit, remény és szeretet összehozta e keveseket kik kúnyhót építtettek, melyben letették a belmissio egy águ fejlődésének alapkövét azon reményben, hogy ezen kicsiny töke idővel nagy kamatokat fog hozni. És Is-en az ő országa érdekében hozott cselekedetet megáldotta és a mit 0 megáld, az áldott marad örökké. Ezen erős meggyőződéssel tértem vissza Némethonból, hol a belmissio nagyszabású munkálkodásával ismerkedtem meg Stettinben, hová több egyetemi társammal a practika-theológiai tanár vezetése alatt a diakoníssa intézet, „Bethánia" kórház, a vak és süketnéma, a balgák és epileptikusok intézete megtekintése végett rándultam át. A „Tábor" és „Züllchow" nevű Stettin melletti intézetek pedig az idegbetegekről, illetve a szülei házban kellő neveltetést nem nyerhető gyermekekről gondoskodnak (Kettungshaus). Kicsiny kis épület volt hajdan valamennyi, most már a kunyhó helyét palota váltja fel, az egy szobácskából álló imaház helyén most gyönyörű templom áll s mindez a könj örülő krisztusi szeretetnek eredménye s a lankadást nem ismerő szorgalomnak kifolyása. Nem lesz talán érdektelen, ha végig megyek valamennyi intézeten, hiszen az összesnek czélja egy, t. i. gyöngéd szeretettel ápolni azokat, kiktől a természet oly sokat megtagadott. Itt látja az ember, hogy mire képes az emberi sziv, de különösen látni, hogy mit mivelhet egy nőnek gondozó keze. Iskola ez a jelenre, iskola a jövőre, tanulhatunk benne ! A nők ápoló keze vonul végig mindenütt. Azt mondják, hogy a női nem gyenge; lehet, — de úgy vagyok meggyőződve, hogy sok tekintetben erös^-bb a férfi nemnél, nem a hatalomban, de a türelemben. Szép az első, de nem szebb-e a második ? A diakonissa intézet jelenlegi főnöknője egy pár évtizeddel ezelőtt vette át az intézet vezetését. A mint beszélte, nyomorúság és rendetlenség honolt a kis házikóban. Ú maga éveken keresztül szalmán feküdt s éveken keresztül fáradozott az intézet felvirágzása érdekében s munkája nem volt eredménytelen. Kért, zörgetett, keresett és talált. Ügybuzgósága nagy adományokat szerzett, a pártfogók jelentkeztek évről-évre s ma már gyönyörű épülettel bir az intézet s van külön az intézettel összefüggésben álló csinos kis temploma és saját lelkésze. Magában az intézetben kevés diakonissa van, többnyire a kezdők tartózkodnak bent, mig a már oktatásban részesültek vagy a vidéken, vagy Stettinben működnek gyakorlatilag. Az intézet kebeléből kerül ki minden : szobalány, szakácsné mosónő stb. Maga az intézet nemcsak a diakonissák kitanitásával foglalkozik, hanem egyszersmind leány gyermekek nevelésével is, kik a családi viszonyok kűlönfélesége folytán jutnak ide, a hol máskülönben, ha a mama után