Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Őszinte szavak dunántúli ev. testvéreimhez (Andorka Gyula)

334 sabban vannak összeforva a hazával, nem lévén nekik a haza határain túl semmi vonatkozásuk, az egyes államok egyházait semmi külső kötelék, egyedül a szeretet láncza s a protestáns eszme kapcsolja egybe, annálfogva a protestáns egyházakhoz áll legközelebb az a gondolat, miszerint nemzetünk a haza életének nevezetes eseményeit vallásos áhitattal ünnepelje meg. Azon indítványt volnék bátor tehát az intéző körök s vallásos hazafiak figyelmébe ajánlani, miszerint intézkedjenek a protestáns egyházak az iránt, hogy a millenniumot egyházközségeink is megünnepeljék az esemény fenséges vóltához méltó isteni tisztelettel. Talán legczélszerűbb volna felhivni összes papjainkat, hogy a jövő év május 1-én — v«gy ha elveinkkel jobban megegyez, az utána következő első ünnepén hálaadó istentiszteletet tartsanak s ezt előzetesen a szószékről kihirdessék. Még szebbnek tartanám, ha ezt a hálaadó ünnepet az első királynak s a kereszténység apostolának nevenapján István királykor tartaná meg minden protestáns egyházközség. Ez is egy oly mozzanata életünknek, a midőn önkénytelenül ébrednek fel a kebel áhítatos érzelmei, mert a mit ez ünnepélyen átéreznünk kellenne, oly óriási, a végetlenséggel annyira határos, hogy azt csak a végetlenhez felemelkedő kebellel vagyunk képesek összhangzatos nyugalomban, mennyei gyönyörben élvezni. Egy oly pillaunta ez is az emberi életnek, hol az ember vallás nélkül ugy szólván nem élhet. A vallás szolgáinak sietniök kell tehát az isteni italt szomjazó lelkeket kielégíteni. Ez kötelességük a pásztori gondjaikra bizott nyáj iránt. De egyszersmind saját maguk s az egyház iránti kötelességük is erre hivja fel őket. Itt van ismét egy alkalom, a midőn kézzel foghatólag, testi érzékekkel látható, hallható módon bebizonyíthatják, hogy van oly ital melyből ha valaki iandik, meg nem szomjuzik örökké. Es itt az alkalom bebizonyitani, hogy ezen ital az egyház szolgáinak birtokában van s az a viz, melyet ők adnak nékünk, lészen bennünk örök életre buzgó viznek forrása. Itt van egy világtörténeti alkalom a papi intézmény fontosságának bebizonyítására és az egyháznak mint az üdv és mennyei malaszt tárházának az egész világ előtt való bemutatására. Ez alkalom elmulasztásával vétkeznének az egyház érdekei, a papi méltóság és az egyháznak a hivők iránti kötelessége ellen. Sass János. A püspök választás kérdése nékány nap alatt eldől. Bárminő legyen az ujabb szavazás eredménye fogadjuk azt megnyugvással. Mindkét jelölt: Poszvék Sándor és Gyurátz Ferenez, érdemteljes férfiai evang. egyházunknak ; bármelyik nyeri meg a többséget, az ellene szavazottaknak is megnyugvással kell foyadniok az eredményt, mert hitbuzgó, nagy tehetségű és becsületes férfid mindegyik. Itt egyik se érezheti magát legyőzöttnek, mert az ev. egyház mindegyik férfiúban erős oszlopot nyer. Siessenek azért a gyülekezetek, hogy mielőbb véget érjen az ily választással járó izgalom. És most bizonyos benső szózatnak engedve, néhány őszinte szóval fordulok dunántúli evang. testvéreimhez. Soha sem éreztem inkább azt, hogy mielőbb püspökre van szükségünk, mint a mostani egyetemes gyűlésen. Elkedvenetlenedve jöttem el az egyetemes gyűlésről. Mi dunántúliak, — a legmagyarabb és legrégebben szervezett kerület tagjai, ez ideig mindig döntő szerepet vittünk az egyetemes gyűlésen, — mig a mostanin 'teljesen tájékozatlanok voltunk. Nem volt senki, a ki körül csoportosultunk volna, — egyházmegyei felügyelőink egy része vagy távol, vagy elkedvetlenedve volt, mert egyesek ellen a közel múltban a magasabb egyházi érdekek iránt érzékkel nem birók tapintatlanságot követtek el. Egyházi képviselőinkön is nyomott hangulat vett erőt, mert érezték, hogy az életbe lépett egyházpolitikai reformok után a lelkészek helyzete egyes befolyásos egyének részéről kellő méltánylásban nem részesült. Azért itt az ideje, hogy kerületünk mindazon világi és egyházi vezérférfiai, a kik az evang. egyház és annak lelkész kara jogos érdekeit szivükön hordják, egyesüljenek. Nem nemzetiségi dictiókra, nem liberális frázisokra van szükségünk, hanem evangyéliomi hitéletre, életerős és öntudatos közszellemre ! Tisztán kell látnunk, férfiasan cselekednünk ! Legyen valahára vége a frázisoknak, kezdődjék a komoly munka ! Am haladjon az állami élet a szabadelviiség útján, nekünk mint egyházunk híveinek a változó politikai divatokon felül kell emelkednünk, mert nekünk feladatunk az örök igazság kútforrásából meritve, hitsorsosaink lelki nyugalmát biztositani, a szeretet munkáit cselekednünk. Komoly időket élünk, ne kicsinyeljük a veszélyeket; de ne is féljünk a reánk váró feladat megoldásának nehézségeitől. Nem veszhetünk el, ha a krisztusi demokraczia hivei vagyunk. Nekünk egyenként min dnyájáért és mi ndnyájának egyért kell küzdenünk. Azé legyen közülünk a dicsőség, a ki legtöbb szolgálatot tesz a közügynek. Tennünk kell; határozott irányt kell követnünk. Tisztában kell lenni czéljainkkal és ezeknek elérésére szükséges eszközökkel. Minthogy engem mindinkább fokozódó teendőim rövid idő múlva az egyházi ügyek terén való munkálkodástól elvonnak, azért engedjék meg hitroko-