Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Irodalom - Könyvismertetés (Bancsó Antal)

177 a kik vannak rezes vagy ezüstös kardot viselni szándékoznak." Püspöki hivatalát 1786. jan. 29. bekövetkezett haláláig viselte. 16. Utóda lőn Hrabovszky Sámuel, téthi s majd n. dömölki lelkész. Választása N. Dömölkön az 1786. ápr. 25. kerületi gyűlésen ment végbe. E gyűlésen osztatott fel az előbb csak három esperességből álló kerület 13 esperességre, melyből a kerület később a négy mosonyi egyházat s legújabban a fehér-komáromi egyházmegyét is elvesztette. Ama 13 esperesség ez volt: 1. felső-soproni, 2. alsó-soproni, 3. mosonyi (Rajka, Gálos, Hegyeshalom, Zurány és Lébeny egyházakkal), 4. felső-vasi, 5. közép-vasi, 6. alsó-vasi, 7. győri, 8. fehér-komáromi, 9. felső-veszprémi, 10. alsó-veszprémi, 11. zalai, 12. felső-tolnasomogyi, 13. alsó-tolnai. Hrabovszky is egyik vezérférfi* volt az 1791. pesti zsinatnak. Meghalt 1796 ban. Fia volt György, a történetíró. 17. Nagy István, szentlőrinczi lelkész 1796 — 1812 viselte hivatalát, a mikor öregsége miatt lemondott. A központból távoleső székhelye miatt, a hol még akkor postaállomás sem volt, tett- és becsvágyó elnöktársáíiak, Matkovich Pálnak, kellett nagyobb tért engednie a kormányzásban. 18. Kiss János, soproni lelkész 1812 —1846. Nemcsak egyházunkban, de nemzeti irodalmunkban is nagy érdemei vannak. Ez utóbbiak nagy tiszteletet szereztek neki más vallásúak előtt is. Gróf Festetich Ignácz kir. kamarás Kis atyját minden jobbágyi teher alól felmentette s 1808. a Szent-Andráson gyűlésező, mintegy 100 egyházkerületi küldöttet vendégül hivta kastélyába Egyedre. 1813-ban pedig az egyházkerületi gyűlés ezen kath. főúrnak kastélyában Egyeden tartatott az ő egyenes meghívására. Ugyanez a hely, a hol egy századdal elébb Dunántálnak üldözött ev. papjai egyedüli menedékhelyöket lelték Telekesi Török István ritka áldozatkészségü evang. főúr oltalma alatt. Kis az első evang. püspök, kit a királyi kegy nemességgel és kir. tanácsosi czimmel tüntetett ki. 19. Utódjára Haubner Máté, győri lelkészre (1846 —1866) már ismét a vértanuk töviskoronája várakozott. Tiszteletre méltó papi jellem, nemes nagy lélek, nagy hazafi, kit igen válságos idők tettek nehéz próbára. Erdemeihez méltó jellemrajzot Poszvék Sándor igazgató úr irt róla (Sopron 1881.) Meghalt 1880. szept. 12. de hivataláról már 1866. lemondott. 20. Sorrend szerint a reformáczió kora óta huszadik püspökünk téthi K a r s a y Sándor, ki e diszes hivatalát 1866. óta viseli s három évtizedre terjedő tevékeny és eredménydús működésével már is korszakot jelez egyháztörténetünkben. Félszázados lelkészi jubileumát 1887. aug. 24. feledhetlen jelenetek közt ünnepelte. Mint püspök is már az ötödik világi felügyelővel osztja meg az elnöki széket s elődjei közül is csak az egy Kis János ért meg hasonló szép időt e tisztségben. O Felsége kir. tanácsosi czimmel, nemességgel és a Lipót-renddel tünteté ki. Egyházunk képviselői között mint az elsők egyike, nyert meghívást a főrendiházba. A kerület Egyházi Rendszere ezen főpásztorunk idejében készült s a legutóbbi emlékezetes zsinatnak is ő volt egyházi elnöke. Simeonként áll itt az új korszak küszöbén. Vajha még velünk jöhetne a kipróbált bölcseségö vezér az új Kanaánba, mely ma legkevésbbé Ígérkezik téjjel és mézzel folyónak ! (Folytatjuk.) Payr Sándor. lüiMil. Könyvismertetés. „Grádeczi Horváth Stansith Gergely és családja. Történeti korrajz, kivált a XVI. század második felében". Irta: Wéber Samu. Késmárk 1896. Az előszón kivül 149 oldal 8. Ára? Wéber S., szepesbélai ev. lelkész, hazai ev. prot. egyháztörténelem írásunk egyik legszorgalmasabb monografiairója, a szepességi történetekre nézve igazi specialista. — A forráskutató nemes szenvedélyével bújja a szepességi egyházak, családok, városok levéltárait s adja ki egymásután komoly és megbízható forrástanulmányait, melyeknek legnagyobb értéke épen e jellemükben rejlik. — A szepess

sg, mint a nemzeti és lelkiismereti szabadságért megindított hadjáratok útvonalába eső terület, de meg mint sokáig a lengyel korona alá tartozott záloghűbér, ev. prot. egyháztörténetünk szempontjából igen érdekes múlttal bír — s mi csak a legnagyobb elismeréssel adózhatunk a szorgalmas szerzőnek, ki az általa is oly joggal felpanaszolt „anyagiasság" és „közöny" daczára, fáradhatlanúl dolgozik — s tán áldoz is (mert prot. íróknak rendszerint ez a — jutalmuk!), csakhogy megvilágítva a mult homályos ösvényeit, a jövőnek, egyházának az evangyéliomi tudomány ügyének tegyen hasznos szolgálatot. — Vajha minél többen követnék! Mert bizonyos dolog, hogy hazai ev. prot. egyháztörténetünk legnagyobb része még kellőleg felderítve, pragmatikusan feldolgozva nincs s nem is lesz mindaddig, mig forrásaink mind felkutatva nem lesznek. Ezek a kövek, melyekből egykor egy művészi kéz hatalmas épületet emelhet. A jelen ismertetés tárgyát képező munka méltán illeszkedik be szerzőnk történetírói munkálkodásának imént jelzett keretébe. — Gondos kézzel, nagy tárgyszeretettel, gazdag történeti tudással megrajzolt életpályája multunk egy igazán érdekes és érdemes alakjának, az előkelő nagy úrnak, ki maecenás s apostol egy személyben, dús vagyonából virágzó főiskolát alapít s tart fenn (ebből került ki az első törvényes ev. püspökök egyike, Lányi Illés is) sőt benne maga is tanít, egyházakat, templomokat istápol, kora theologiai vitáiban szóval és tollal jelentékeny részt vesz s bár összesen 39 évet élt (1558—97) nevét a történelem számára halhatatlanná tudja tenni. — E nemes élet történetét kiegészíti még a családjára s ennek a szepességi ev. egyházak életében tapasztalható üdvös befolyására vonatkozó történeti adatokkal ; műve értékét emeli 12 becses forrásmelléklettel, 3 illusztráczióval (a hős arczképe, családi fészke s czímere) s végül gondos személy és helységnévmutatóval. Sajnos! főleg formai szempontból van némi megem-