Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - A vallástan tanítása középiskoláinkban

tanításban, vagy kilép e s igy ezzel befejeződik vallástam oktalása. Egyházunknak ez utóbbiak egy háziasságára ép oly szüksége van, mint amazokéra s igy ezen körülménynél fogva arra kell törekednie, hogy alaptanait- minél jobban megismertesse velők s oly erős hitet fejleszszen ki bennök, hogy az élet minden körülményei között liivek maradjanak egyházukhoz. Azt is figyelembe kell venni, hogy a legtöbb tanuló ezen osztályból jelentkezik konfirmáczióra s részesül az Ur vacsorájában. Bizonyára ezen körülményeknek tulajdonítandó nagy részt, hogy a vallástan tanterve alapgondolatában eltér az általánosan elfogadott középiskolai tanterv alapgondolatától s így hiányzik a kettő közötti teljes összhang s mig a középiskola tantervéből azt látjuk, hogy a középiskolának al- és felgymnasiumra való osztása s a tantárgyaknak ismétlődő tanítása, — a mint régebben volt, — elmaradt: addig a vallástan tanításában a régi rendszert hagyta meg tantervünk. Áttérve a 3. osztályú egyetemes és magyar egyház történetének tanítására, legelsőben utalnom kell arra, hogy a tanulók eddig világtörténetet nem tanultak s igy nincs meg a kellő történeti alap és háttér, melyek a vallástanár munkáját nemcsak megkönnyitenék, hanem sikeresebbé is tennék. A régi gym. tanterv mellett ez könnyű volt, mert a tanárnak volt hová beilleszteni az egyháztörténeti adatokat s fejlődést; most sokkal nagyobb keretet kell adnia minden egyes történeti fejleménynek, minek következtében kevesebb idő marad az egyháztörténeti jellegnek kidomboritására. Sokszor egészen problematikussá válhatik az egyháztörténeti tanitás. Mivel a 3-ik osztályban Magyarország történetét tanítják s az prot. iskoláinkban csak prot. irányú lehet, azirt azt hiszem, hogy a vallástani órákban a magyar prot. egyháztörténetre kevesebb súly t kellene fektetni s ebből kivált azon jellemzetes egyháztörténeti fejleményeket elővenni, a melyeket a poli tikai lörténet tanára nem vehetett figyelembe. Ez könnyen kivihető, ha a vallástan tanítója a történet tanítójával közös megállapodás után egyetértőleg jár el; még könnyebb az ottan, a hol a két tárgyat egy ember tanítja. Az egyháztörténet tanításánál még egy rendkívül fontos körülményt kell felemlítenem. A gym. alsó osztályaiból kiküszöbölt történettanítás helyett s hiányainak pótlása czéljából a magyar olvasókönyvek tele vannak mindennemű történeti olvasmányokkal, a melyek sokszor nemcsak a prot. egyház vallásos elveivel, hanem általában a vallásossággal is ellentétben állanak s igy ellensúlyozzák vagy tönkre is teszik a vallástanár iparkodását. A vallástanárnak vigyáznia kell tehát arra, hogy ezen olvasókönyvek megválasztásában az illető szaktanárok e körülményre is tekintettel legyenek s ne válaszszakait oly tan- s olvasókönyveket, melyek esetleg megmérgezhetik a gyermek vallásos kedélyét. Miként a bibliai történeteknél, űgy itt is sajnosan nélkülözünk egy jó egyháztörténeti tankönyvet. Az egves gymnásiumok által használt Haan Lajos, ! ] Pálfy József féle tankönyvek nem fdehiek meg követelményeinknek. Az első nagyon rövid, tömör s kevés eseményt beszél el, a mit 3 ik osztályban nem lehet nélkülözni. A második meg épen csak elemi osztályoknak van irva s az egyetemes egyháztörténetet nagyon röviden tárgyalja s nem ad képet. A kettőn kiviil használták még a Weber féle tankönyvet (Egyháztörténeti korrajzok) Bonyhádon, és Raáb Károly félét Aszódon. Tudomásom szerint s

űm az egyik, sem a másik nincs gymnasiumi tanulók számára irva s igy nem hinném, hogy a czélnak megfelelők legyenek, a mit részben abból is lehet következtetni, hogy csak két helyen használták. Sokkal nagyobb eltéréseket találunk a hittan és erkölcstan tanításánál, az algym. vallástanítás ezen betetőző tárgyánál. A legkülönbözőbb szerzők könyveivel találkozunk itt. Budapesten és Rozsnyón Sztehlo confirmatiói tankönyvét használják, Selm czbányán Szeberényi confirmatiói tankönyvét, Rimaszombatban Csisko vallástan át és Sopronban Luther kis kátéját. A többi főgymnasiumok Mayer és Bereczky tankönyveit használják. Ha igaz is, hogy nem a tankönyv, hanem a tanár az, a ki tanit, oktat s a rossz tankönyvből is taníthat; ámde nem szorúl bizonyításra, hogy megfelelő tankönyvből könnyebben, jobban és többet lehet tanítani. Már hogyan felel meg egy konfirmatioi oktatásnak szánt tankönyvecske 4 ik o-ztályu hittan és erkölcstan tanításában, mikor ez utóbbinak egészen más a czélja, rendeltetése s más a tananyaga, mint amannak, azt nem tudom magamnak megmagyarázni akkor, midőn a tantervnek megfelelően készített tankönyv is áll a tanár rendelkezésére? Azt a confirm. tankönyvet ki kell egészíteni, sok helyütt pedig törülni, hogy megfelelő legyen. Ez pedig időt rabló s a tanítást akasztó körülmény ! Nem tanácsos s nem volna szabad confirmatiói tankönyvet használni a confirmatiói oktatás és confirmatiói cselekvény szempontjából sem. A ki ismeri a gyermekek fogékony lelkét s tudja azt, hogy az mindig valami uj után vágyakozik s a régit is csak valami uj alakban látva s kapva érdeklődéssel fogadja; az könnyen belátja, hogy egy oly tankönyvnek használata a confirmatiói oktatásnál, melyet a gyermek az iskolában már megunt, sokszor tán meg is utált, üres ceremóniává alacsonyítja., melynek nincsen komoly háttere s ünnepélyessége. A Csisko féle tankönyv több jó tulajdonsága daczára sem ajánlhatató evang. iskolai tankönyvnek, mert annyira liberális irányú, hogy annak alapján egyházunk liiveivé nem lehet nevelni gyermekeinket; már pedig az ág. hitv. ev. iskoláknak s azokban az ág. hitv. ev. vallástanitóknak egyházuk részére egyházuk hiveivé kell nevelni tanítványaikat. Ezen tankönyv szentségekről nem tud, az egyházi tanokat nem ismerteti meg, hanem általános ker. valláserkölcsi elveket tanit, a melyeknek megtartása kétségkívül okvetlen szükséges, de a melyeken az ev. hitoktatónak egy lépéssel tovább kell mennie és a saját