Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Külföld - Németországi kivándorlás

Családi életében, — bár mint legtöbb protestáns lelkésznek néki is szegénységgel, nélkülözéssel kellett küzdenie, mégis az odaadó hűség és szeretet mellett, mely családjában honolt — boldog lehetett volna, ha a gondviselés nem látogatta volna meg oly csapásokkal, melyek egy gondos, jó apának szivét és életét fájdalommal és bánattal töltik el. — JEgyik fia ugyanis Kassán egy bolti robbanás következtében halt meg, másik fia, kitől egy unokája maradt, öngyilkos lett, a harmadik pedig Amerikába menekült, negyedik,fia, Árpád, nős, vasúti hivatalnok, kit épen 2 hónappal ezelőtt neveztek ki az abosi állomáshoz s így csak rövid id-»ig élvezhette az apa e törekvő fiával a boldogságot. — E csapások mindamellett nem törték meg a lélekben erős férfiú hitét és bizodalmát az Istenben s bár meglátszott arczán az élet fájdalma, de mindenkoron vissza is sugározta az Isten akaratán való megnyugvást. — Még mult ősszel nagyban tervezte, hogy ez évben elmegy Jeruzsálembe, a szent, az igéret földjét megnézni és ime vágya teljesült, a földi Jeruzsálemet bár nem láthatta meg, d? látja immár a helyett a meünyei Jeruzsálemet s le!ke immár kikötött ama szent, mennyei honban, melyet az TJr az igazaknak megígért. — Áldott legyen itt e földön emlékezete ; bánatos özvegye pedig, fiával, menyével, unokájával találjanak megnyugvást és vigasztalást abban az Úrban, kinek az eluúnyt oly hű szolgája volt s kinek akaratán mindig oly alázattal megnyugodott. — Temetése a hivek, jó barátok és tisztelők nagy számú részvéte mellett f. hó 6-án d. u. 3 órakor Aboson volt. — A gyászszertartást magyar és tót nyelven a templomban Chotvács Endre budaméri lelkész, sároszempléni főesperes, Jungmann Géza felső-kemenczei-, Hajdú János zsegnyei-, a sirnál Osztermann Pál ranki- és Zeman János laposi lelkészek végezték s a környékbeli tanítók szép chorust énekeltek. — A sok beszéd helyett elég lett volna egy magyar és egy tót beszéd a templomban, egy a sirnál s ugyanannyi imádság

t a miatyánkot azonban ki nem hagyva, ép úgy nem helyeselhetjük azt sem, ha az éneklésből a gyülekezet kivonatik, vagy abban nem vehet részt. — E bizalmas megjegyzést itt itthon teszem, ép azért szeretettel kérem, senki ne vegye azt zokon. — Az elhalálozás által így megüresedett abosi lelkészi állásra a szomszéd városi egyházakból többen reflektálna s, de mint halljuk a megválasztásra legtöbb kilátása van Baloghy Farkas, margonyai derék, buzgó lelkésznek. o

s^-r, Hernádvölgyí. 1 lf 1 ¥ 11 i» Nyilt kérés és figyelmeztetés. (Tessék elolvasni.) Vagy négy hét előtt egy „ágens" fordúlt meg nálam, ki Far rar hires művét „Jézus életét" óhajtotta községemben elárusítani s felkért, hogy irjak erre vonatkozólag néhány vevésre buzdító sort ajánló könyvébe. EQ ismerve ezen kitűnő munkát s látva, hogy előttem már legalább 20 lelkésztársam szintén megtette ezt, annyival inkább engedtem kérésének, mivel előre örültem neki, hogy községemben ezen jeles, de drága munka terjesztőre akadt. A vigéc ajánlatomra meg is nyert néhány vevőt, kik elég rövidlátóan előre kifizették a könyv árát, beérve azon ígérettel, hogy 2—3 nap alatt megfogja nekik azt küldeni. Azóta azonban már 4 hét múlt el anélkül, hogy sem az ágens felől nem hallottunk többé semmit, sem a könyvek nem érkeztek meg, sem pénzünket nem küldte vissza. Nyilvánvaló tehát, hogy csalóval van dolgunk s ennélfogva figyelmeztetem a testvéreket, hogy ha ez a magát Schmidtnek nevező, szőke körszakált viselő, magas termetű ember — kit figyelmes szemlélés után hajlandók vagyunk zsidónak tekinteni — hozzájuk is betér, ne menjenek szintén lépre: de kérem is egyúttal a testvéreket, hogy ezen sorok alapján vonják az én nevemben felelősségre, igazoltassak vele — esetleg az erre illetékes polgári hatóság útján kilétét, és szíveskedjenek engem az eredményről tudósítani. S mivel ezen egyén — saját állítása szerint — más gyülekezetekbe már szállított volt ilyen könyveket, hálára kötelezne azon lelkésztársam, ki néhány sorral, lehetőleg gyorsan, tudomásomra adná, mint és honnan küdte meg azokat híveinek ? Nálunk a rendelőknek a felvett pénzről nyugtát adott „R. Eck h off, Berlin N. W. 21, Export-Buchhandlung" aláírással, — de mivel itt nincsen az utcza megnevezve, félő, hogy ez is csak a rendelők megtévesztésére szolgált. Jó lenne az ilyen csaló ellen, ha még beteszi valahová lábát, kérlelhetetlen szigorral fellépni, — mivel gálád eljárása azt eredményezi, hogy híveink jövőre a legmegbízhatóbb colporteuröktől sem lesznek hajlandók vásárolni, holott eddig szívesen áldozták jó könyvekre pénzüket. Ágfalva 1895, márczius 12 én. Solcz Ödön, ev. lelkész. Kl! Pili, Németországi kivándorlás a tengeren túlra a németországi kikötőkön, Antwerpenen, Rotterdamon és Amsterdamon keresztül a f. é. januárius havában hivatalos kimutatás szerint 1330 személyt tett ki, kik közül 558 Brémán, 579 Hamburgon, 167 Antwerpenen és 26 Rotterdamon keresztül indultak jobb hazát keresni. Külföldi kivándorlók 2758 mentek a német kikötőkön át Amerikába, még pedig 1651 Brémán is 1107 Hamburgon keresztül. És mindez egy hónap lefolyása alatt hagyta itt Európát és hazáját daczára annak, hogy Amerikából meg folytonosan jönnek a hirek a bevándorlottak mostoha sorsáról. Különben nincs azon mit csodálkozni akkor, midőn minálunk is némelyek valóságos mesterséget űznek abból, hogy hazai állapotainkat a legkedvezőtlenebbül rajzolják ; de az is igaz, hogy míg másokat elkedvetlenítenek maguk meg igen jól érezve magukat legkisebb szándékot sem mutatnak arra, hogy hazát változtassanak. Bajorország, Wörishofennek hírneves papja Kneipp, kinek nálunk is sok lelkes barátja van pl. gróf Apponyi Albert képviselő úr, nemcsak a betegek gyógyításával, hanem az eretnekségben elkárhozásra itélt lelkeknek megtérítésével is foglalkozik. Egy evang. missionarius nejének, ki meggyógyulása után a derék papnak háláját fejezte ki, de térítési törekvését visszautasította, nyíltan meg is mondta: „Hogy neki mint áldozó papnak kötelessége az ő egyháza számára tagokat gyűjteni." A tudósításokból kivehető ugyan, hogy Kneipp nem űzi valami túlbuzgóan a téritgetést, de a türelmességéről szóló