Evangélikus Egyház és Iskola 1895.
Tematikus tartalom - Czikkek - A közalap ügyében (Trsztyénszky)
78 k közalap ügyében. A közalap ügyében már-már megtörténik s bezáratik az összeírás s még mindig merülnek fel kételyek s nézeteltérések. Egyöntetű munkáról tehát szó sincs s ez elég baj. Kételyek merültek fel az összeírási iv 3-ik rovását illetőleg, az egyyáztagok évi járulékának kimutására nézve. Mire jó ez ? Minek ez ? szóltak többen, holott a zsinati törvény ennek kimutatását, legalább a közalap munkálatával Összekapcsolva, nem rendeli el. Nem lesz-e ebből ujabb adó? szóltak mások, mert hisz ma csakugyan sok az adókivetés s a nép ugy fél tőle, mint az ördög a tömjéntől. Szó sincs ujabb megadóztatásról. Ez iránt nyugodt lehet mindenki. E sorok íróját felhatalmazta egy Tik püspök kitűnőségünk ennek kijelentésére. „Mindenki tudhatná — mond ama tekintély — hogy felülről jöhet ajánlat, adókivetés azonban nem történhetik. Ezen kijelentésem köznézet, helyes és törvényes felfogás." Arra nézve is megfelel egyházi kitűnőségünk, hogy mire való a tagok évi járulékának kimutatása, igy irván : „a zsinati törvény a pénzügyeket illetőleg kettőt rendel: a helyi és egyházmegyei háztartások rendezését és a közalapra vonatkozó adóösszeirást. Utóbbinak adatai a tagok járulékával összevetve képezik majd a hatóság mértékét a helyi háztartások rendezésénél. Azért történik tehát egyszerre ez az összeírás, hogy egy füst alatt, vagyis egy papíron legyen meg ez a nélkülözhetlen kettős adat, vagyis, hogy a lelkészek dupla névsor és kimutatás helyett egy névsoron adják be e kettős adatot." Szükségesnek láttam e nagybecsű felvilágosítást és megnyugtatást, a számos kérdezősködőknek feleletül, nyilvánosan közhirré tenni. A mi a másik kérdést, illetőleg nézeteltérést illeti, ez az egyházközségek birtokainak meg-, vagy meg nem adóztatására vonatkozik a közalap részére. Erre nézve egyik kitűnő püspökünk elrendelte, hogy „miután nem személy, hanem a vagyon képezi a közalaphoz járulás 1/ 2°/ 0-ának kulcsát, a gyülekezeti birtokok után járó egyenes állami adó is fölveendő a rovatos ivekbe." Megvallom, előttem egészen világos a zsinati törvénynek ide vágó 306-ik §-a. „Az egyházi közalap jövedelme a következőkből áll : a) Az egyházközségek részéről, tagjaik egyenes évi államadójának fél (V 2) százaléka erejéig beszolgáltatandó évi járulékokból." Tagjaik, mond a törvény s nem mondja: birtokaik. Nézetem összeesik annak nézetével, ki e lap 6-ik számában erről „Az egyházközségek adója s a közalap" czimen, szerintem helyesen, irt. Itt az utolsó óra, egyeztessük össze a nézeteltérést, hogy egyöntetű munkát csináljunk az egész vonalon. Kérjük a püspöki kart és az egyetemes felügyelő urat, készíttessenek velünk egyöntetű munkát. " S. K. * * * A közalap beállítása, szervezése, működésének megindítása oly fontos feladat, hogy bár legkisebb akadály mutatkozzék is, mely a kívánt czél elérését hátráltatná, mindnyájunknak szent kötelessége az akadály elhárításán közreműködni. A közalap, mint a zsinati törvényhozás egyik legkiválóbb alkotása, hivatva van evang. egyházunk egyetemének szellemi és anyagi erősbödését biztosítani, de erkölcsi hatásában, mint az egység és összetartozandóság érzetének szilárdítója, oly intézmény, melynek létrehozásában teljes odaadással, félretéve minden aggodalmasságot, vagy épen a munkától való feleim»-1, egyházunk minden tényezőjének közre kell működnie. Ez indító okból bátorkodom én is a lapban megjelent kérdéseket röviden szellőztetui. Minden uj intézvénv életbeléptetésénél, a mellett, hogy annak áldásthozó jelentőségéről meg vagyunk győződve s így szeretettel karoljuk fel érdekét, nagy fontosságú, mint kezdeményezzük létesítését. S ha valaha, úgy a jelen közgazdasági viszonyok között a néptől pénzáldozatot követelő alkotásaink megkívánják, hogy az arra hivatottak lelkiismeretes munkával körültekintő tapintatosságot párosítsanak, nehogy a kivánt buzgóság helyett elkedvetlenedést és az intézvény elnépszerűtlenítését idézzék elő. Vegyük sorra az eddig megjelent e tárgyú czikkeket. Az ezen lap 6. számában „Az egyházközségek adója és a közalap" czimen megjelent czikknek nézetét teljesen osztom, mert hiszen a közalapnak nem feladata az ugyanazon czélnak szolgáló, tehát az egyház fentartását biztosító egyházi vagyont terhelni s így az egyház erejét gyengíteni, hanem igen is áll az, a mit S. K. is felhoz, hogy a közalaphoz való járulás kötelezettsége az egyház tagjainak terhét képezi. Raffay Sándor tiszttársamnak a falusi gyülekezetek helyzetéből és pénzkezeléséből folyó aggodalmait pedig, azt hiszem, nagyon könnyű megszüntetni, ha azt mondjuk, hogy a közalapról szóló törvény sehol sem nyul bele az egyházközségek intézkedési jogaiba. Hogy már most a párbérrel vagy a pap és tanító járandóságaival egyszerre vagy külön szedik-e be a közalap járulékait, vagy az egyháznak meglevő jövedelmeiből fedezik-e azokat, az a közalapra nézve tökéletesen közönyös. Cselekedjék azt úgy, a mint az adott viszonyok között legczélszerűbben tehetik és legkevésbbé fogják a népet megterhelni s ezzel ellenszenvét az uj intézvény iránt felkölteni. Mert az tény, hogy az adónak emelése vagy uj adónak behozatala nemcsak falvakban, hanem városokban is a legkellemetlenebb, sőt mondjuk ki, a legveszélyesebb feladatok egyike. A zsinati törvény az egyenes évi államadót a pénzalap járulékainak alapjául fogadta el, hogy biztos mértéke legyen a fél százaléknyi járulék kiszámításánál és beszerzésénél. S bármily nagy munkával jár is, kivált most első izben, ez államadónak hitelesen és lelkiismeretesen ki kell mutattatnia, későbbi
