Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Szabályrendeletek és utasítások a dunántúli egyházkerületben

részére normativumnak tekintendő szabályrendeletet s végre, hogy eljárásáról és tett intézkedéseiről a kerületi közgyűlés elé kimeritő jelentést terjeszszen be. Ezen bizottság 1894 február 21-én Sopronban tartott ülésében két szűkebb körű bizottságra oszlott, melyeknek egyikéhez a zsinati törvények alkotmányi része által (1—143. §§.) követelt szabályrendeletek elkészitése utaltatott, közelebbről, hogy az egyházkerületi tanácskozási ügyrendet, lelkész- és tanitóválasztás tárgyában, az egyházkerületi közgyűlésre kiküldendő két tanítónak választása tárgyában szabályrendeleteket, továbbá szabályrendelet-mintát az egyházközségek és egyházmegyék részére, végül a missiói körök szervezésére javaslatot készitsen, az egyházkerületi kiküldöttek napidij ázásáról is véleményt adjon. Utasíttatott még ezen bizottság, hogy munkálatát elkészitvén, ezt az elnökséghez beterjeszsze. Ezen szűkebb körű bizottság 1894 márczius 29-ik, május, 16-ik, november 6-ik és 7-ik napjain tartott üléseiben az egyes szabályrendetek és utasítások tervjavaslatainak kidolgozására előzetesen felkért tagtársak előadása mellett a reá bizott munkát, a menynyire a fennforgó körülmények engedték, bevégezte, s azt az elnökséghez beterjesztette. Munkálkodása körét az egyházkerületi közgyűlésnek fent idézett 54-ik és 115-ikjkvi pontja alatti határozatával akép vélte megállapítva, hogy az egyházkerület kiküldött bizottsága rendszabályozó munkálatába felvegye mind azon tárgyakat, melyek eddig is alkotó részei voltak egyházi rendszerünknek, és elkészitse mind azon szabályrendeleteket, melyeket zsinati törvényeink kívánnak; közelebbről, hogy az egyik szűkebb körű bizottsághoz az iskolai ügy, a pénzügy és a törvénykezési törvényszakaszok igényelte szabályzatok és utasítások lévén utalva, a másik szűkebb költi bizottságnak kijelöltetett munkakör gyanánt a zsinati törvények 1—43. §§ ai alapján készítendő szabályzatok elkészitése és az egyházi rendszernek 7 — 46. §§-ai s 128 — 388. §§-aiban foglalt utasításoknak összhangzatba hozatala zsinati törvényeinkkel — kimaradván itt természetesen mindaz, mi az iskolai s a pénzügy körébe tartozik. — Ezen második albizottság tehát sorba vette a zsinati törvények szakaszait, megállapítandó, minő szabályrendeletek alkotását rendelik e törvények az albizottsághoz utalt munkakörben. Es megállapította, hogy 1) a zs. t. 27. § a az összes polgári községeknek anyaegyházakba, s illetve missiói körökbe beosztását rendeli el. A missiói körök alakításának munkálatába belekezdett ugyan a szűkebb körű bizottság, de folytatni, befejezni ezen munkát csak akkor lesz képes, ha az 1894. évben tartott rendkívüli közgyűlés 10-ik számú határozata értelmében beérkezendenek az egyházmegyéktől a szükséges előmunkálatok és jelentések, melyeknek beküldését az 1894. évi rendes közgyűlés 176. számú határozata megsürgeti. Mielőtt ugyanis a szűkebb körű bizottság ezen munkálatában tovább mehetne, az egyházmegyék közönsége által megjelelendők azon helyek, hol kifejlődés- és életképes missiói központot lehet és kell felállítani, megállapítandó, hogy hányan vannak a missiói központhoz csatolandó egyházhívek, mozgó vagy állandó elemet képeznek-e, mit áldoznának, mi alapjaik vannak, mi pótlás kívántatnék. Megállapítandó volna az egyházmegyék véleménye arra nézve is, hol kellene a nagy szórványnyal biró missiói egyházakat, vagy segédlelkészi állomás szervezésével, vagy az ottani lelkészt utazási általánynyal segíteni, hogy pásztorkodását a szórványban sikeresen gyakorolhassa, és minő áldozat igényeltetnék ehhez az egyetemes egyház részéről. A dolog természeténél fogva ezen előmunkálatok hosszabb időt vesznek igénybe. Szerencsére azonban a többi szabályzatok sorsa nincs szorosan ezen előmunkálatok befejezéséhez kötve ! Az egyházközségek kikerekitésének munkálata az egyházkerületben 1888-ban be lett ugyan ugy a hogyan fejezve, de ezen munkálat eredménye a kerületi jegyzőkönyvbe fel nem vétetett. A kikerekítő bizottságnak javaslatát az egyházkerületi közgyűlés hallgatagul elfogadta, de formailag jóvá nem hagyta. A szűkebb körű bizottság tehát felveendőnek tartja a kikerekités fonalát ott, a hol ez 1888ban megszakadt, és az egyházkerületnek figyelmébe ajánlja nem volna-e czélszerű a kikerekitési bizottságnak munkálatát az egyházkerületi közgyűlésnek 1888/132 számú határozatához képest kinyomatni s a szabályrendeleteket készítő bizottság tervjavaslataival együtt az egyházakba nyilatkozhatás végett leküldeni, hogy aztán az egyházkerület a zsinati törvények 80. alapján formailag is jóváhagyhassa a kikerekitést. 2) A zs. t. 30. §-a szerint szomszédos gyenge egyházak összvonatnak ; tízezernél nagyobb lélekszámmal biró egyházak pedig lelkészi körökbe osztatnak be. Erre nézve a szűkebb körű bizottságnak teendője nem volt. Tízezernél nagyobb lélekszámmal biró egyház nincsen kerületünkben. Battyánd egyházhíveinek száma ugyan megközeleti a 10 ezret, talán felül is múlja azt; de ki volna képes ezt pontosan megállapítani egy nagy-nagy körre kiterjedő szórványban, melynek egyes helyei az anyaegyháztól 5 — 6 órányira esnek!) De Battyándon a lelkészi körökbe osztás már bevégzett tény, a mennyiben Muraszombatban, Tótmoráczon segédlelkészi állomás létesült; és talán idővel két önálló egyházzá fogja magát kinőni! A gyenge egyházaknak hivatalbóli összevonását illetőleg pedig, az egy házkerület esetről esetre a fennforgó viszonyokhoz képest fog határozni. 3) A zs. t. 30—33. §§-ai az egyházközségek alakulásáról, tehát önkénytes ténykedésről szólanak, mely az egyházközségekből, a hívek köréből indul ki, de az egyházi hatóság által irányittatik. Erre nézve czélszerűnek találta a szűkebb körii bizottság, hogy az alsóbb fokú egyházi hatóságok