Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Védelem és óvástétel (Spannagel József)

kutatásába. Isten országának eszméje irányítsa egyházi életeteket ! s a tudományos munkásságban való jelességtek dicsőítse protestáns egyházunkat ! Az ily élet, az ily munka édes hazánkra nézve is áldásos lesz. Legyen ez igy ! Adja e búcsúzó jó kivánataimhoz mindenható áldását a kegyelem és minden áldás forrása: a mi jóságos Istenünk. Isten Veletek! Isten velünk ! Védelem is óvástétel.*) Ezen becses lap m. évi 40 dik számában „R. S." úr nagyon találóan mondja: „Igaz a mondás: „Nemcsak kenyérrel él az ember" ; de igaz ám a tapasztalás is, hogy az élethez a kenyér is szükséges. Istenhez is fohászkodunk mindennapi kenyérért, ne essék hát visszásán senkinek, ha az egyet, theolog. tanárok és a lelkészek méltán jobb díjazásért felsóhajtanak; mert különben ellenkező esetben még azt is lehetne hinni, hogy azok nem is tartanak igényt méltányosabb fizetésre" stb. Szivünket, kiváltképen azoknak a szegény testvéreknek felsóhajtása fogja könyörületre indítani, a kik 600 — 800 frtnyi fizetés mellett hivatva vannak családot eltartani, gyermekeiket hivatás — és ranghoz képest neveltetni, saját kiképzésükre a szükséges könyveket megszerezni — és azon felül ezen siralmas fizetés mellett minden kísértések elől kitérni, a melyek a szegénységgel járnak — és a mellett még a jellemnek mintaképeivé lenni! Nem szánalomra méltó ez esetben a sok papocskának jajgatása? — És mégis irgalmatlanul kitér némelyik testvér a Jerikó mellett „holtelevenen" fekvő testvér előtt; vagy még felülmúlja Luk. 10. részében megnevezett papot és levitát, midőn a felsóhajtozó „holtelevent" nemcsak önzőnek és materialistának nevezi el, hanem kenyér és vigasztalás helyett, a következő köveket is reá dobja: „Földi ember kevéssel beéri!" Ezeknek a szavaknak szép értelme is lehetne — és akként hullanának azok akkor ránk, mint gyémánt, — vagv aranykövek, ha a, vigasztaló szerző azokat ugy mondta volna, mint ama gazdag ember, a ki pénzének a felét a szegényeknek adta — és azután azt mondta: „Földi ember kevéssel beéri!" Ez még hagyján ; de ennél még keményebb kövekkel tápláltatnak a szegény papocskák. M. év. 51-ik számában — gondolom egy karácsonyi énekben, valaki a felsóhajtó szegény papocskákra megbotránkoztatva azt mondja: „Isten templomát és a kiknek őrizetére van az bizva, azok közül is sokat távol tart, részint a bátorság hiánya, részint a mindennapi kenyér aggodalma, sőt az emberiség üdve iránti közöny is." Más helyen ugyanazon szerző a szegény papocskáknak kenyér helyett több hitet is ajánlani méltóztatik. Egyáltalában úgy beszél az illető szerző *) E tárgyhalmaz miatt csak most sorra került „védelemmel" a sita be van fejezve. Szerkesztő. a szegény papocskákkal, mint az, a ki Luk. 18-ik részében a publikánust kritizálja; de keresztényi hódolattal azon szerény kérdést bátorkodom koczkáztatni, van e halandó, a ki „hitünket" megmérte vagy mérlegelte? A szegény publikánusnak kritikusa is azt hitte, hogy az Ő hite nagyobb; de nem az ő Ítélete határozott, hanem Krisztus Ítélete : „Mondom néktek, alájőve ez az ő házához megigazíttatva inkább, hogy nem amaz." Máté 5, 3 — 4-ben Krisztus pedig azt prédikálja: „Boldogok a kik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak és boldogok, a kik szegények, mert övék a mennyeknek országa" ; azért, ha nevezett szerző ugyan, azon karácsonyi énekben a szegény papocskáknak ironikusan azt mondja, hogy ők „igen, igen boldogtalanok", a költővel válaszolok: „Wer nie sein Brod mit Thränen ass, Der kennt euch nicht, ihr himmlischen Mächte!" Meglehet ugyan, hogy a papok közt is van hitetlenség, a mint azt valaki nem rég az ev. tanítóknál U felfedezte; de a szegény lelkészeknek jobb anyagi lét után való törekvéséből, azoknak hitetlenségére következtetni nem szabad, mert épen valószínűbb, hogy azok nagyobb hitélet*) folytán maradtak szegény papocskák ; ámde legyen az igy, vagy nem is igy, — annyi bizonyos, hogy az említett megtámadásokkal ártunk egyházunknak, — és mély sebeket ejtünk akkor, midőn vigasztalnunk kellene ! Áttérek most egynéhány ellenmondásra és subjectiv felfogásra. Mult évből is áll egy kis gyüjtei mény ezen fajtából rendelkezésemre ; de részint az újdonság kedvéért, részint azért, mivel elvtársam, ! mint lebilincselt Prometheusz, f. é. 3-ik számban I „Vallástanítás és ev. közszellem" alatt megjelent j ellenválaszra amúgy sem válaszolhat már többé, bátor vagyok helyette egynéhány észrevételt tenni. Iványi úr „Vallástanítás és ev. közszellem" irt czikk ellenébe azt a helyes ellenvetést tette, hogy a vallási ismeretek fogyatékossága a népiskolákban a közszellem hanyatlásának egyedüli oka semmikép nem lehet; de főoka sem, mert emiitett hiánynak az oka nem annyira a vallási ismeretek, mint a fiatal ember akaratára és lelkére, vallásos érzelmekkel ható suggestiók által eszközöltetik; tehát nem is annyira a vallási ismeretek, mint vallásos szellemben való tanitással ; nem annyira oktatással, mint neveléssel stb Erre azután az ellenválaszban az áll: „Bocsánatot kérek Iványi úrtól, mivelhogy nem értem szavait**), — és egynehány sorral tovább azt állitja az ellenválasztadó, hogy ő csakugyan azt állitja, — a mi logikailag annyit jelent, hogy a választadó saját szavait sem érti! A mi azonban még több, az a következő: Mivel egy kerület azt az indítványt, mely szerint a vallásoktatás a lelkészekre ruháztassék át, határozattétel végett az egyház*) De azt sem akarom következtetni, hogy a hitetlenek mind gHzdagok es megfordítva! S. J. **) A ki valamely \álaszt nein ért, hogy irhát az helyes ellenválaszt?