Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Kabold (Preier M.)

43 De felélünk, de felvidulunk most is ha a protestantismus most is néha—néha, bármily csekély mértékben ily furcsa komaságot lát s tapasztal! Bocsánat a hosszú elmefutatás s a nagy feneket kerítő bevezetésért ; sietek tárgyamhoz. A kaboldi gyülekezet 1856.-ban tornyot épített, melyet azonban az idők mostohasága miatt harmincz év alatt sem bírt teljesen kifizetni; azóta már negyedik lelkésze lévén mégis 4000 forint adóssága maradt a tornyának még sem volt órája ! Haj, mikor más valaki nincs, a ki megtenné, mily kényes munka az egy papra nézve, gyülekezetét mindvégig s mindig újra kérni, unszolni, nógatni, zaklatni : „Senkinek semmivel ne tartozzatok" vagy pedig sürgetni : „Fizesd meg a mivel tartozol!" De mind a négy kaboldi pap fáradozása hiába lett volna, ha a jó Isten nem változtatott volna viszonyainkon és sorsunkon ! Csak néki legyen hála mondva, hogy ki van fizetve tornyunk, hogy van már uj toronyóránk is, még pedig kifizetve, habár van 200 frtnyi s még nem törlesztett adósságunk is ! Akadt ugyanis több jóltevőnk. Pauer Pál, egykori kaboldi borkereskedő, Bolfe testvérek és Osiecki lovagné úrhölgy : 100—100 frtot adtak toronyórára, de azért még 38 évig kellett várni, mig megkaptuk, mert a gyülekezett adósságfizetéssel, két uj iskola építésével s más nagyobb kiadásokkal untig levén megterhelve, uj kölcsönre szorult ! Azért nem is gondolhatott arra oly soká, hogy toronyórát vett volna. A régi adósságok nagy lyukát csak kisebb s több uj adósságok lyukának kivájásával tömhette be ! De minden lutheránus papi vastagfejüségünk, melyet megtoldottunk még jókora adag kálvinista vastagnyakusággal, kép nélkül mondva, minden vasakaratunk s következetességünk is megtört volna a viszonyok mostohaságán s a község azon szokásán, mely a régi adósságokat nem törleszti, az új adósságokat pedig elévülni hagyja! . . . Tehetős világi ur vagy evang. maecenás az egész vidéken sem levén, vajmi keserű ürömpohár volt a közgyülöltséggel szembe szállni! . . . Igy csak az Ur segíthetett már elsziszigetelt félreeső gyülekezetünkön és csakugyan segített is! O néki köszönjük uj toronyóránkat, ő adta, ha nem is mint a lorettói templomot a legenda szerint, angyalok által, hanem ember által, ugy mi is meg nem várt s meg nem reményit uton s módon jutottunk hozzá ! Fennt emiitett Osiecki úrhölgy volt fia, néhai Osiecki Frigyes lovag ur, egy róm. kath. úrfi végrendeletileg hagyott nékünk 600 frtot toronyórára s igy volt pénzünk hogy Schneider F. L. freudenthali czégnél 805 frt 70 kr. árán vettünk is. 1894-iki november 25-én délben ütötte első óráját, örömóráját, mely ily falusi gyülekezetben eseményszámba megy ; de az összes evang. egyházra nézve is csak ugyan öröm, midőn látjuk, hogy róm. kath. embernek volt oly áldozatkész felebaráti szive, hogy evang. "gyülekezetnek szerez toronyórát. Meg is ünnepeltük egy beszéddel, melyet alulírt a 102. zsolt. 14. verse nyomán tartott, következő thémával : „Höret, was ich euch will sagen, was hat unsere Uhr geschlagen?" s e részekkel: I. Gottes Treu ist täglich nöu; II. Verrichte deine Pflicht getreu; III. Schnell ist dein Lebenslauf vorbei! Az órára pedig rányomattuk a nemesszivű adakozók neveit. Különben az Úrnak végetlen irgalma a kaboldi ev. gyülekezetet már több ízben szerencséltette magas, sőt legmagasabb rangú róm kath. jóltevők kegyadományaival ! Igy p. o. II. József császár, midőn a henyélő szerzeteseket megszüntette, s rendjeiket eltörölte, 1784-ben a kaboldi evang. gyülekezetnek az ő uj templomába oda adta a bánfalvi (Sopron mellett) eltörölt paulinus szerzet zárdatemplomának oltárát, mely renaissance-stylben készült remekmű, sőt egyháztörténeti nevezetesség, mert ennek a kaboldi ev. oltárnak alig lesz Magyarhonban párja annyiban, hogy egykori róm. kath. oltár előtt, melyről a tabernaculumot eltávolítottuk, már 111 év óta evang. papok szolgálják az Urat! I. Ferencz József O Felsége mostani dicső királyunk, két iskola építésére 200 frtot, — Eszterházy herczeg 0 Főméltósága ugyanannyit, — Eszterházy herczeg egykori nevelője, későbbi képviselőnk, a mostani kassai megyés püspök, Bubics Zsigmond, O Méltósága ugyanazon czélra képviselő korában 50 frtot méltóztattak adni. Midőn máshitüek a mi egyházunkat és iskolánkat ily pártfogásra érdemesnek tartják, nemde újra „feléled reményünk annak jobb jövője, — kötelességérzetünk, munkaszeretetünk s türelmi kedvünk annak tovaépítéséhez ! Tegyük mi, evangélikusok magunkat ily pártfogásra mindig méltókká, mert nem hiába van megírva : Példabeszéd 16, 7 : „Mikor jóakarattal vagyon az Úr valakinek utaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi ahoz!" Fieler Mátyás, kaboldi lelkész. f tlïtltïL — A dunáninneni egyházkerület 1894. évi deczember hó 19-én s következő napjain tartott közgyűlésének jegyzőkönyvét, mint a nógrádi lapokból értesülünk f. h. 30 án hitelesítették Nagy - Romhányban nagys. Laszkáry Gyula, a gyűlés világi elnökének vendégszerető házánál. — A pozsonyi theol. akadémia. Schneller István akadémiai igazgató távozása következtében szükséges volt az akadémia ügyeit rendezni, mely czélból január hó 29 én az akadémia kisbizottság megtartotta ülését. A fájdalmasan búcsúzó és őszinte sajnálattal búcsúztatott távozónak tantárgyait e tanév végéig a tanári kar tagjai osztották be maguk között. Az igazgatói állásnak ideiglenes vezetésével nagyt. dr. Masznyik Endre úr bizatott meg. Igy megfagyott erőben bár, de munkakész igyekezettel s Isten áldásának édes reményében fogja megkezdeni a theol. akad. jelen második félévi munkásságát. — A pozsonyi evang. egyház 1894. évre kiadott értesítőjéből látjuk, hogy az egyházközség és az egyházmegye között fennállott egység a zsinati törvényeknek megfelelőleg megszűnt s mind az egyházmegye mind az egyházközség külön szervezettel s külön tisztviselői karral bir. A népesedési mozgalom adatai: a németajkú hivek körében kereszteltetett 223 gyermek, konfirmáltatott 140 gyermek, hird. 92 pár, esket. 80 ; temettetett 229 egyén ; úrvacsorához járultak 1766 ; a magyar-tótajkuak körében kereszt. 68 gyer. konfirm. 23, hird. 35, esket 27 pár, temettetett 49 ; úrvacsorához járultak 1170. Iskolalátogatás a lyceumban 361 tanuló, a népiskolában 907; a vasárnapi-iskolában 96; Ligetfaluban 43; Főréven 115. Az egyház kórházában 192 beteg részesült orvosi kezelésben és a diakonissák ápolásában; az egyházi árvaházban 18 g y. nyer ellátást, melynek leányosztálya szintén a diakonissák felügyelete alatt áll. A diakonissaintézetben 9 nővér foglal-