Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - A nagyszőlősi gyülekezetjubilaeuma

402 Délután 2 órakor a Vigadóban diszebéd. Gyurátz a királyt köszöntötte fel, Radó Gyurátzot. Beszéltek azután még többen. 5 órakor elutaztak a vendégek. A nagy szöllösi ágost. hitv. evang gyülekezet 100 éves, megujitott templomának jubilaeuma és felavatása az 1895. év november 24-én. A legédesebb öröm reám nézve, a leirás folytán újra átélni azon lélekemelő eseményeket, melyek a veszpr. nagyszőllősi evang. gyülekezet kebelében történtek a f. év nov. 24-én, midőn 100 év viharait átélt templomának falait, tetőzetét és tornyát kijavítva, a belső szerkezetet é3 a mennyezetet ujjá alkottatva s díszesen kifestetve, orgonáját a kor igényeinek megfelelően épitttetve, — jubilált : s Főtisztelendő Gyurátz Ferencz püspök úr a megifjodott templomot ünnepélyesen felavatta, Ott várta a diszes lelkészi lak udvarán, az anyagyülekezeti presbyterium élén az ügybuzgó Szalay László evang. lelkész az érkező püspök urat s lelkesen üdvözlé megérkezésekor. Szívből, szívhez szólóan mutatá be a főpásztornak a 100 évet átélt templomot, melyet azon bölcs tanácsai szerint, melyeket gyülekezetének a f. év tavaszán végzett esperesi látogatása alkalmával adott — a mindenható Isten segítségével — renováltak. Pedig — óh — nehéz volt a feladat megoldása, mert a f. év augusztus 29-én tűzvész hamvasztá el Nagy-Szőllős községet legnagyobb részben, s igy azok fáradozásának gyümölcsét is felemészté a pusztító elem : kiknek áldozatkészségét a renoválás költségei legelső sorban igénybe vették ; azonban megtörve bár, de hitbuzgóságban nem fogyatkozva „mindeddig segítségünk volt nekünk az Úr", — tehát „áldott a ki jött az Urnák nevében !" Meghatottan s a nála megszokott ékesszólással válaszolt a Főtiszt, püspök úr, őszintén osztá fájdalmát a tűzvész által sújtott nagy-szőllősi gyülekezetnek, s hogy a bánat felényi legyen : szivesen közreműködött az áldó segedelem nyújtásánál; óhajtja most a jubiláló gyülekezet örömét is megosztani, hogy az kétszeres legyen s ennek folytán az elért sikerek felett teljes megelégedését nyilvánítva, örömmel üdvözli a presbyteriumot élén az apostoli lelkesedéssel megáldott lelki vezérrel, a kegyelem Istenének áldását óhajtva a derék ügybuzgó gyülekezeti felügyelő, a szakavatott tanitó és az egész gyülekezetre, s a szép ünnepélyre. A lelkészi lakban az újonnan választott püspök urat Nagytiszt. özv. Szalay Sándorné és menye Szalay Lászlóné úrnők fogadták igazi magyar vendégszeretettel. Nagy volt az ő örömük is : mert a Főtiszt, püspök úr, szeretett hitvese, Főtiszt. Gyurátz Ferenczné, született Matus Karolina úrnő őnagysága val együtt jött ki Pápáról a jubilaeumra, — Isten hozta őket, legyen kedves emlékezetű reájok nézve igen soká az a nagy nap! A viszontlátás édes érzése zsongott át azon lelkésztársaim keblén is, kik a lelkészi lakban összegyülekezve, meghatottan szorítottak kezet osztatlanul szeretve tisztelt főpásztorunkkal, ki a folyó év tavaszán és őszén mindegyikünknek gyülekezetében hivatalos esperesi látogatást végzett, — időt, fáradságot nem kímélve ; ime. azóta a dunántúli egyházkerület püspökévé lett ő megválasztva, — ezért vettük körül oly lelkendezve ott a nagy-szőllősi parochiában, e feletti örömünket tolmácsolták a meleg kézszoritások ! De ime a harangok ércznyelve, s az utczán ünneplő ruhában hullámzó gyülekezet kicsinyje, nagyja, a távolból is összesereglett buzgó hivek a jubiláló templomba hívtak bennünket. Előre megállapított sorrendben vonulunk ki a templom elé, a hol Rónai Pál nagy-szőllősi evang. tanitó úr vezetésével felharsant az iskolás növendékek énekkara, mely után Tekintetes Barcza Béla, gyülekezeti felügyelő úr mondott szépen átgondolt, lendületes beszédet, felkérvén Főtiszt, püspök urat a megújított templom felavatása és megujittatására, — átadván e czélra egyszersmind a templom kulcsát. Főtiszt, püspök úr válaszában meghatóan emelte ki a hivek áldozatkészségét, mely a kitűzött czél elérését, — Isten dicsőségére — lehetővé tette, — azért készséggel engedve a felhívásnak : a Zsoltár iró idevonatkozó szavaival átnyujtá a templom kulcsát a helybeli lelkésznek, — mire feltárult előttünk a 100 éves megujitott templom, a legkedvezőbb hatást idézvén elő a műizléssel történt berendezés, a festés, aranyozás és koszorúk által díszített belső felszerelések. Majd megszólamlott méltóság teljesen az orgona, híven tolmácsolván a zengedező, ünneplő hivek érzelmeit a 209. ének kenetes szavaival : „Örül mi szivünk, Mikor azt mondják, A templomba megyünk, Hol Úr I&tennek Szentigéjét; halljuk." Ezután alulírott lépett az oltár elé, alkalmi imával hálaáldozatát mutatván be a jubiláló híveknek a mindenható Isten előtt, továbbá alkalmi szent igéket olvasott királyok 1. könyve 8. részének 22—31. versei alapján. E lelki áldozatot — úgy éreztük — mintha a dicsőségben lakozóknak trónusáig intonálta volna a megújított orgona s vele együtt az áhítatos hívek, midőn felzendült a 601. szép ének: „Hálaadást, tiszteletet Zeng ma e buzgó sereg Neked, ki velünk nagy jót tett, kérésünk hallgatván meg: Urunk minden jók kútfeje! Egy hatalmas szód ereje Által meg vigasztalál !" Ezek után Főtiszt. Gyurátz Ferencz püspök úr ment az oltár elé, Szalay Ferencz várpalotai és alulirott lelkészekkel együtt s megtartá remek felejthetetlen, felavató beszédét, a patriarcha ezen szavai alapján : „Bizonynyára e hely nem egyéb, mint Istennek háza és a mennynek kapuja!" Gyönyörű költői idézetekkel s a legtalálóbb szentirásbeli helyekkel fűszerezett beszédével midőn felavatá a 100 éves megújított templomot, orgonát és az oltári szent edényeket: felszentelé egyszersmind a jelenlevőknek kebelét templomokká, hogy minden egyes szívben, minden oltáron a vallásosság tüze lobogjon szüntelen! Szivet, lelket megragadó imát, majd ároni áldást mondott ezután a püspök úr. Ugy az avató beszéd, mint az ima: méltán foglalhatnának helyet — mint közkincsek — kinyomatva valamely egyházi beszéd gyűjteményben ! És hogy a püspök úr magvas beszéde, a lelkeket égbe varázsló imája mily buzgóság gerjesztő volt: tanusítá felavatott orgona hatalmas kíséretével énekelt: „Erős várunk nekünk az Isten," — magasztos ének! Mintha a 100 éves templom alapjait lerakó s épitő ősöknek, mintha a nemes harcot megharcolt dicső reformátoroknak szellemei visszhangozták volna a renováló, jubiláló nagy-szőllősi buzgó híveknek : „Ne félj kicsiny sereg," — „Megáll az Istennek igéje, Es nem állhat senki ellene!" Ez ének végső aceordjainál ment fel a szószékre Szalay László helybeli