Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Tárcza - A pozsonyi ág. h. ev. Lyceum történetéből (Markusovszky)

383 Ilyen meglepetésszerű tárgyalás volt ezide'n, hogy többet ne emlitsek, a kőszegi felső leányiskola felépítésének oly óriási, a kerület anyagi erejét messze túlhaladó adósság melletti, az esperességek megkérdezése s jótállása nélküli elhatározása. Legalább több kerületi küldöttet megkérdeztem, volt-e neki előre tudomása arról, hogy a „leányiskolakérdés" ilyetén megoldása felett kell majd szavazni ? s azt kaptam válaszul, hogy az rájok nézve meglepetés volt.*) A keresztülerőszakolás színezetét viselte magán, a legújabb theol. tanszék betöltése körül követett eljárás — tudomásul vétele. S felhozhatnék még több példát annak bizonyítására, hogy a kerületi gyűlésen egyes fontos tárgyak meglepetésszeríileg tárgyaltatnak, hogy egyházunk határozott terv nélkül „ötletszerűleg kormányoztatik, — de nem teszem, hanem megismétlem azon óhajomat, hogy az egyes bizottságok üléseiről az illető jegyzők valamely egyházi lapban,**) melynek legalább is félhivatalos színezetet kellene adni s melyre előfizetni minden lelkész vagy gyülekezet kötelezve volna, kimerítő tudósítást tegyenek közzé, esetleg az egész jegyzőkönyvet közöljék. Igy van az a világon mindenütt, igy az országgyűlésen is : nem értem miért kerülik a mi bizottságaink annyira a nyilvánosságot? Arra a két felsőmagyarországi theologusra vonatkozólag, ha kíváncsi reá tanár űr, űgy megsúghatom, hogy az egyiket azért küldték ugyan szülei Sopronba, mivel én Sopron tőszomszédságában lakváu, egyben másban tanácsára, segítségére lehetek. A másikkal azonban csak, akkor ismerkedtem meg, mikor, mint földi, nálam Ágfalván bemutatkozott. Igy előbb nem ismervén, nem is hozhattam Sopronba : de különben is mindkettő csak díszére vált az intézetnek. Ami Stöcker babérait illeti, hát azok bizony nem oly nagyon hervadtak még el a külföldön sem, amennyiben a keresztény socialismus eszméi, amelyeknek lutheri alapon ő egyik legkitűnőbb képviselője, Istennek hála ! emelkedőben vannak a zsidós ultra liberálismussal szemben. S én szintén bizva evangyéliomi egyházunkban ! hiszem, hogy az egyes theol. tanszékeken ugy mint számos szószéken is oly romboló hatást gyakorló rationálismust, melyben egyházunk minden átka rejlik, sikerülni fog nálunk is legyőzni s romjain a szeretetben munkás hitet confessionális alapon ismét jogaiban diadalra juttatni! S ha ezen irányban működve, Magyarországon olyan szerepet játszhatnám valaha, mint játszott s játszik Stöcker (kit Berlinben tartózkodásomkor megvallom gyakram és szívesen hallgattam) Németországban, úgy bizonyára sok tisztelőm s irígylőm volna : csakúgy, mint neki. Arra, vájjon az Augustana s apologia puszta *) Hiszem különben, hogy miután az ügy állása a ker. gyül. jegyzőkönyve s „ks-" czikke révén a maga teljes veszedelmében ismeretessé lett, a jövő kerületi gyűlés alaposan megfogja dönteni az idei elhamarkodott határozatott. **) Teszem azt, a legáltalánosabban elterjedt „Evang. Egyház és Iskoládban. olvasása confessionalis és positiv jelleget ad-e valamely theol. intézetnek, talán máskor, ha több időm lesz szintén megfelelek; — most, befejezésül, csak azt emlitem meg, hogy én sem kivánnék egy theol. intézetünktől sem többet, mint hogy leendő lelkészeinket „a Megváltó Úr Krisztus szeretetére" s tegyünk hozzá, igaz ismeretére tanitsa, az evangéliumhoz pedig közvetlenül elvezesse. A Megváltó Ur Krisztus alatt azonban azt kell értenünk, akit az Augustana III. articulusa: „De filio Dei" tanit s akiben az Apostolicum második czikkelyé szerint „hiszünk!" Az evangéliumhoz pedig csak úgy vezettethetünk közvetlenül, ha az inspirátióról szóló dogmát minden utógondolat nélkül, feltétlenül elfogadjuk. Jelen, többrendbéli válaszomnak azt a czimet adtam, hogy „Kereszttűzben". Ezzel nemcsak azt akartam jelezni, hogy többszörösen emiitett „nyilt kérdésem" miatt többen kereszttűzbe fogtak, hanem felszólítás is akart ez lenni arra, hogy egyesüljünk mindnyájan a szent kereszt iránti tűzben, lángoló szeretetben: Ü, a Megváltó Jézus, Isten egyszülött fia, mindnyájunk hibáiért meghalt a keresztfán, hogy legyen mindnyájunk váltsága. Borúijunk le azért a szent kereszt előtt, merüljünk el Jézus sebeiben s keressünk szent vérében megigazúlást. Amit netalán hibáztunk, azt igyekezzünk jóvá tenni, amit talán mulasztottunk, azt siessünk pótolni, mindenekben pedig adjunk hálát Istenünknek s ébredjünk valamennyien öntudatra : mert elveszünk ! . . . Ágfalva. Solcz Ödön. evang. luth, lelkész. t i 11

1 a. A pozsonyi ág. hitv. ev. lyceum történetéből. A templomok és az iskola elvétele 1672-ben. (4. Folytatás.) Az a mély megdöbbenés, melyet a katonaság megérkezése idézett elő az evangelikus polgárokban nem kerülte ki Szelepcsényi figyelmét. Nagy gyorsasággal — mig a rémület hatása tartott — hozzálátott az avangelikusok vég megsemmisítésére irányzott terveinek foganatosításához. Május hó 13-án a város házára idéztette az evangelikus polgárokat, és ott a királyi fiskus által értésükre adta, hogy május hó 22-ére Nagy-Szombatba a rendkívüli törvényszék előtt jelenjenek meg; ugyan oda megidézett 23 evangelikus nőt is, kik márcziús 18-án az iskolaépület előtt a városi tanácsost és a kanonokot oly kegyetlenül elverték. Ezen törvényszék előtt a protestánsoknak majd számot kell adni arról, hogy hogyan merték templomukat királyi tilalom ellenére felépiteni, miért fogták pártját a lázitó Vittnyédynek, miért bántalmazták a városi tanácsost és kanonokot, és végül miért merték a fogságra vetett polgárokat