Evangélikus Egyház és Iskola 1895.
Tematikus tartalom - Belföld - Észrevételek
345 Iskola 4 intelligens olvasói előtt, commentár nélkül is, fel fog tűnni, az ilyen mentegetőzés csak hibatakarónak fog tekintetni ! Semmiféle gyanú nem igazságtalanabb irányomban, mint igazságszeretetemben való kételkedés, mivel semmiért sem szenvedtem annyit, mint az igazságért; annak dacsára mégis életmottómúl azt irtam : Wie das Licht in Licht Und die Sterne in die Sonne stürzen sollen, Gleich dem hab ich auch ein einzig Flehen; Nur ein einzig sehnsuchtsvolles heisses Wollen : In dem Licht der Wahrheit aufzugehen! 3. Az eddigieknél fogva csodálom S. J. úrnak azon naiv kérdését : „Hol olvasta Spannágel József úr, hogy S. J. úr a természetellenes és igazságtalan állapotokat, a melyek a szabad választásnak eredményei „gondviselés" gyanánt fogadja el ? Persze szórói-szóra nem irta S. J. úr, hogy 6 a természetellenes állapotokat gondviselés gyanánt fogadja el ! Nem is állitottam azt, hogy ő szórói-szóra igy irta, hanem már 1894-dik évben, ezen becses lap 48. számában S. J. úr azon szavairól : „Várjunk, mig más idők más embereket teremtenek, a kik jobb korszakot alkotnak" azt irtam, hogy oly szavak „stagnátióhoz" vezetnek, későbben pedig ezen — és S. J. úr hasonló szavaiban, a fatalismusnak való hódolást láttam. Ezen nézetben egyedül nem maradtam, hanem Farkas Géza úr is — és talán többen, véleményemet osztották, ... és régi nézetem most is az, hogy ne hagyjuk azt más korszakra, a mit magunk elvégezhetünk ! Es gibt nur eine wirksame Zauberformel, und die heist: „Ich will!" oder : „Nehmt die Gottheit auf in euren Willen, Und sie steig von ihren Weltenthron !" S. J. úr többi kérdéseire nem reflektálok, csak is két főkérdésére, vagyis azon két főtételére, mely szerint ő azt hiszi I. hogy a rangfokozatos előléptetés a keresztényi elvekkel összeegyeztethető nem volna ; 2-szor, mely szerint azt hiszi, hogy ugyan azon intézmény más helyen és időben életbe léptetve egészen más eredményt szül. Az első tételre azt mondom, hogy a némethoni evangelikus és magyarhoni református testvéreink sem pogányok ; azonkívül oly keresztényi elvek nem érnének semmit, amelyeket az igazságossággal, a természetszerűséggel, az egyéni tovább fejlődéssel, és az igaz szabadsággal, összeegyeztetni nem tudnám! A második tételre azt mondom, hogy a ref. testvérek megpróbálták a rangfokozatos előléptetést „ezen fát" a hazai földre is átplántálni és lám, az e földön is jól nő, — és azt hiszem, hogy ezentúl is nemcsak jól, hanem még jobban fog nőni, mint máshol,*) már csak azért is, mivel nálunk egy *) A rangfokozatos előléptetésnél, csak a papifizetés „kiegyenlítése" feljebb áll, — és pedig oly formán, hogy nemcsak a közalapra és az egyházmegyei járulékokra, hanem a papifizetésre is, az adóforint után vettetnék ki korlátoltabb választási rendszer szükségesebb, mint Németországban; miért, azt is megmondtam már, azért: „Fax tibi sit cum niortuis" (Ne félj a kisértettől, mert az nem létezik.) Spannagel József, ev. lelkész. ©tipli®. „Észrevételek" amiskolczi kerületi gyűlés hangulatához. (Válasz „Zempléni" úrnak.) A fájdalom és levertség hangján szól Zempléni úr a miskolczi ker. gyűlés hangulatáról. Nem csoda. Hiszen — szerinte — az a nagy vallási buzgóság, melyet azelőtt a kerületi közgyűléseinken hallott, látott, mely őt felemelte és büszkévé tette : innen teljesen hiányzott. Méltán bánthatja, már ezen okból is, a magasztos érzéstő 1, ideális lelkesedéstől áthatott embert az, ha a szép eszmék keresztülvitele elé maguk a lelkészek gördítenek „zugó" akadályokat. Vizsgáljuk meg azért — hetek múltán is — elfogulatlan érzelemmel az azon gyűlésen történteket s tegyük a józan ész bírálatának tárgyává és be fogjuk látni, hogy Zempléni úr panasza és elkeseredése csak egyéni szempontból jogosult. A miskolczi kerületi közgyűlésnél, annak megalakulásánál örömmel láthatta mindenki, hogy az nem csupán a hivatalos kiküldöttekből, hanem a szerény „tanácskozási joggal" kiküldött képviselőkből nyerte, alkotá elemeit. Igen sokan siettünk oda, egyrészt, hogy édes örömeinknek adjunk kifejezést azon örvendetes tény felett, hogy a derék Zelenkát ismét vezetőnknek megnyerhettük, másrészt, hogy a gyűlés fontos tárgyainak megvitatásál okulást szerezzünk s végül, hogy ujabb egy évre erőt nyerjünk a küzdelemteljes munkálkodásra. Megvallom, reám vándorgyűléseink mindig nagy hatással voltak; lelkem felvillanyoztatott egyházi férfiaink s lelkésztársaimmali érintkezés után s azon szent elhatározással tértem vissza otthonomba, hogy küzdeni fogok önzetlenül, mindig hűen egyházamért, megtartva az isteni mester azon intését: „vegyétek fel az én igámat... és találtok nyugodalmat lelkeitekben." A ker. gyűlési tárgys rozat elején előfordult a rozsnyói ker. leánynövelde ügye. A bizottság — hová az ügy került — javasolja (nem egyhangúlag), hogy a leánynövelde 4 osztályú polgári iskolává kiegészíttessék, mellé az újkor igényeinek megfelelő berendezésű internátus építendő. De hol van erre a költség?! Megfelel a t. bizottság, midőn azt javasolja, hogy 70 ezer forint az építkezésre kölcsönvétetnék a kerülettől, évente 2 ezer forint kéretnék az egyetemtől, s megmaradna azon kivül a kerületnek és rozsnyói egyháznak már előbbi években is kiutalványozott segélye. A bizottság javaslata mellett és ellen a leghevesebb vita keletkezett, hallottunk gyönyörű beszédeket a nőnevelés fontosságáról, egyházunkbani nagy jelentőségéről, s viszont volt egy két merész képviselő, kik azt bizonyították, hogy a kerülettől kölcsönzendő 70 ezer forintnak egy végösszeg, a mely egy központi pénztárba folyna be. Nem ismerek semmit, a mi ezen már megpendített tervnél, egyházunkra nézve áldásosabb lehetne ! Sp. F.
