Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Protestantismus és a millennium (Sass János)

* Tizenharmadik évfolyam. 42. sz. Pozsony, 1895. évi Október 19-én. EVANGELIK US EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár : F.gész évre . . . 12 kii. félévre ... <> .„ negyedévre. . S „ F.gy szám ára: 24 flr. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Tisztelt Olvasóinkhoz ! — Protestantizmus és a millenium. (Sass János). — Őszinte szavak dunántúli evang. testvéreimhez. (Andorka tiyula). — Lelkészválasztási szabályok tervezete. (Folyt.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Tisztelt Olvasóinkhoz! Tiszteletteljesen tudatom lapunk Olvasóival, hogy ez év végével e lap szerkesztésével és kiadásával felhagyok. Inditó okaim tisztán magán természetűek s ezek közt legfőbb szemeimnek gyöngesége és nagymérvű elfoglaltságom. Egyúttal van szerencsém köztudomásra hozni, hogy e lap szerkesztését és kiadását ntü. Veres József orosházi lelkész úr veszi át, ki azt Budapesten, a központban fogja szerkeszteni. Minthogy e lap szerkesztőjének s kiadójának lenni megszűnők, tisztelettel kérem úgy a f. évi hátralékokat, mint még a mult évekről elmaradott tartozásokat a végső elszámolás érdekében mielőbb beküldeni, mert különben kényszerítve leszek postai megbízás útján gondoskodni a tartozások behajtásáról. Pozsony, IS95. október lit-én. Trsztyénszky Ferencz, az „Evangélikus Egyház és Iskola" kiadója és szerkesztője. Protestantismus és a millennium. Állami létetünk ezredéves évfordulóját készülünk megünnepelni. Részt vesz az ünnepélyben mindenekelőtt az állam, azután társadalmi életünk minden nyilvánulása s foglalkozásnak minden ága. Művészet, ipar, íöldmivelés, kereskedés, egyletek és intézetek igyekeznek bemutatni önmagunknak és a mivelt világnak ezeréves miveltségünk fokát és arányait s a rendezőség buzgó törekvéssel igyekezik oly díszessé tenni azt a jövő esztendőt, hogy annak eseményei ezredéves multunkhoz és nemzetünkhöz méltó ünnepélylyé csoportosuljanak. Gsak egy gondolat hiányzik az ünnepélyből. Legalább nem* emlékszem, hogy az a gondolat felvillant volna valahol az ünnepély előkészületei közt, miszerint első kötelességünk leborulni a kegyelem örök kütforrásának oltára előtt, hogy liálazsolozsmák zendüljenek meg ajkainkon a Mindenhatóhoz, ki nemzetünket eddig vezérelte és megengedé hogy „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán !" Pedig nincs az emberi kebelben kegyelet oly nemes, a hazaszeretetet s polgárerényt sem véve ki, mely vallásosság nélkül el nem vesztené magasztosságának zománczát. Minden érzésünk csak ügy lesz igazán emberi, ha vallásosságban gyökerez és ez kölcsönöz néki szint és illatot. „Imádd az Istent! ez legelső rendszabás Pythagoras arany verseiben." Mind az a fény és ragyogás, a szemkápráztató látványosságok, melyek az ünnepély nagyszerűségét lesznek hivatva emelni, el fognak tűnni hatástalanul, és az az öröm, vígság és lelkesedés, mely bennünk majdnem fellobog és hatalmas szózatokban kitör, lelohad és elsimul a nélkül, hogy ezredéves létünkhöz méltó emléket hagyna lelkünkben, ha vallásos hálaérzet nem buzdul fel bennünk, megnemesitve hazaszeretetünket s hatványozva ragaszkodásunkat e fenséges épülethez, melyet tiz évszázad zivatarai közt saját erőnkből alkottunk építettünk. A vallás hivatott és felkent szolgái részéről várnók méltán, hogy az ügyet fontolóra vegyék, gondolkodjanak felette s a mit leghelyesebbnek találnak, aszerint cselekedjenek. És minthogy a protestáns egyházak legszoro-