Evangélikus Egyház és Iskola 1895.
Tematikus tartalom - Belföld - Kassa vidéki községek beosztása
323 gondozza, csak azért, hogy a papíron egy a rideg valóságban keresztül nem vihet ő beosztás és úgynevezett missió kör szerepeljen?! A természetes, a századok és az élet által megalkotott viszonyoknak megbontása még a világi dolgokban is visszahatással s annál inkább az egyházi, vallási dolgokban szászsorosan káros befolyással van. Ezen itt felsorolt tényleges indokokból látható, bogy a Kassa vidéken levő községeknek tervezett beosztása éppen a kivánt czél és a hivek mentésének érdekében, — mi talán mégis csak fontosabb és lényegesebb, mint egy csupán a papiron figuráló, nagy költséget igénylő, sikert nem biztosító missiói kör — a területi, közlekedési és közigazgatási szempontból a legczélszerűtlenebb. A helyszűke miatt nem jelzem itt a megbontott népességi arányt, lelkészi működési kört, nem említem azon jogot, melyet e vidéki hivek a kassai templomhoz bírnak ; annak építéséhez és fentartásához tehetségük és módjuk szerint ők is járultak és járulnak ; nem említem azon százados megszokást, mely szerint e nép büszke arra, hogy ő a Kassai templomba jár; elhallgatom a sok kicsinyes s mégis ez ügyben nagyon is lényeges és figyelembe veendő körülményt, csak azt hozom fel, vájjon érdekében áll-e az egyetemes egyháznak 277 frt 40 krt. hiványszerű kárpótlást fizetni ott, a hol a helyes és czélszerű beosztás mellett, mint azt az egyházközség és az egyházmegye javasolta — elkerülhető s másutt hol okvetlen szükség van, fordítható volna?! Több mint 400 hívőnek a legvitálisabb egyházi érdekéről van itt szó, mely úgy a kerület mint az egyetem előtt még sem lehet mellékes. Ezen községek a területi, közigazgatási viszonyok s a kassai piacz által annyira vannak a kassai egyházra utalva, hogyha nem tartoznának Kassához, oda kellene csatolni őket. A mi pedig azon körülményt illeti, hogy a kassai két önálló egyházközségnek tervbe vett egyesítését vájjon nem nehezíti-e, nem akadályozza-e ezen községeknek Kassához való tartozása, úgy erre nézve teljes objectivitással mondhatom, hogy az egyesítést ezen községek sem nem akadályozzák, sem nem nehezítik, de sőt ezen községeknek máshova czélszerűbb el nem csatolhatása is egyik körülmény arra nézve, hogy a két kassai egyházközség egyesüljön, azért, hogy az eddig legnagyobbrészt egyházam gondozása alatt álló ezen nagy szórvány egyesült erővel intensivebben ápoltassák. Ily módon a két rendes lelkész, mint eddig is, végezné a lelkészi teendőket s az eddigi segédlelkészi állás a kerület segélyzése mellett önálló vallástanári állássá szerveztethetnék. Ily szervezést igényel a kassai egyház exponált helyzete, múltja, hol az ötvenes évekig, midőn Kassa még csak 14 ezer lakossal bírt, három rendes ev. lelkész volt és csak visszafejlődést bizonyítana, ha Kassán, h'ol a lakosok száma 35 ezer és a gyülekezet is hathatósan megerősödött, ha itt a viszonyok nem igy, hanem másképen rendeztetnének. Elmondtam ezeket itt nem önérdekből, mert ha az vezérelne, akkor éppen készséggel kellene elfogadnom a kerület által tervezett beosztást. Bárki is beláthatja, hogy nem valami kellemes dolog az, jó, rossz időben falukra eljárni s kényelmesebb ettől a tehertől megszabadulni s a 277 frt 40 krnyi kárpótlást elfogadni. Elmondtam nem azért, hogy mindenkor a legnagyobb tiszteletben és becsületésben tartó kerületem és főhatóságom ellen az opponálás hálátlan szerepére vállalkozzam, hanem elmondtam azért, hogy ezen tévedésre, mert csak a közvetlen helyi viszonyok nem ismeréséből eredő tévedésnek tartom ezen beosztást — a figyelmet ideje korán felhívjam s elejét vegyem annak, hogy esetleg több mint 400 kivő a legközvetlenebb vallási érdekében veszélyeztve legyen ; ez pedig, mint népem igaz pásztorának, kötelességem. Kassa. Homola István. ï ül IH 31« — Lapunk olvasoihoz. Az utolsó évnegyed komolyan int számadásaink lezárására, tartozásaink kiegyenlítésére. Nagy dolog az olyan lapnál, mely csakis előfizetőinek pártfogására van utalva. — Miért is kérve kérjük előfizetőinket, szíveskedjenek előfizetéseikét megújítani, a hátralékosokat pedig, hogy tartozásaikat mielőbb küldjék be. Munkatársaink kegyeskedjenek továbbra is szellemileg és erkölcsileg támogatni a szerkesztőseget. — Nyilatkozat. Az „Evang. Egyház és Iskola" f. é. 37. számában Soi ez Ödön lelkész úr egy elvi kérdés fejtegetése közben a soproni ev. theologiára vonatkozólag azt mondja, hogy: „eddig nem sokat tanultak a tanároknak a colloquálások és vizsgák alkalmával tanúsított túlságos elnézése folytán a soproni theologusok l i s tovább folytatva vallomást tesz, hogy neki magának is számtalan dolgot kell privát ambitióból most után pótolni, amit a theológián is megtanulhatott volna. Mi aliüirottak, mint a soproni evang. theológiai intézet volt növendékei és Solcz Ödön lelkész úrnak legnagyobbrészt hallgató-társai, tiltakozunk a lelkész űr által emelt vádak ellen, ezeket alaptalanoknak nyilvánítván s kijelentjük, hogy Solcz Ödön urat az Almamaterrel szemben tanusitott eme hálátlanság terére sohasem követjük. Ahhoz nem vagyunk elég nagyok, hogy az intézet hű vezetőinek tanácsokat osztogassunk, de bármily kicsinyek legyünk is, hangot adhatunk a hálaérzetnek, mely azt sugalja, hogy a fiúnak sohasem szabad ráverni arra a szülői kézre, mely öt egykor keblére ölelte.
