Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

1895-09-28 / 39. szám

Tizenharmadik évfolyam. 39. sz. Pozsony, 1895. évi Szeptember 28-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. A Előfizetési ár : Egész évre ... 1-2 kn. félévre <» » negyedévre • • 3 „ L Egy szá il ára : 24- flr. J /AEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Tanítóképzésünk. (Simkó Endre.) — Nyílt kérdés, leplezett szándéka. (Jausz Vilmos.) — „Szeretet, türelem, eszélyesség." Yége (íáolcz Ödön.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Tanítóképzésünk. , . i A vallás- és közoktatásügyi miniszternek hazánk tanügyi állapotáról évenkint kiadni szokott jelenté- j seit néhány év óta beható tanulmányozás tárgyává tévén, azt tapasztalom, hogy évről-évre megujul bennük a panasz, hogy az ág. hitv. tanítóképzők messze : elmaradnak a törvényes kívánalmak mögött. E jelentések egyenesen rámutatnak majd a szarvasi, selmeczbányai, lövői, eperjesi képezdékre, s igy az egész ország szine előtt szégyenitenek meg bennünket. Tény, hogy tanítóképzésünk messze elmaradt közép- és felsőbbiskolaink fejlődése mögött. Az ág. hitv. ev. nem is oly rég, hazánk nevelésügyének zászlóvivői valának ; ma? lépésről-lépésre hódítják lábaink alól a tért: hanyatlunk. A hanyat- I lásnak tudata kell, hogy minden egyházát, hitét szerető evangelikus lelket fájdalommal töltse el, lehetetlen, hogy e bajok orvoslásának gondolataival ne foglalkozzék. E bajokat, részben legalább, hiányos tanítóképzésünk is szüli ; hiányosak lévén tanítóképzőink, nem felelhetnek meg a nagy czélnak, melyet meg kellene oldaniok. ,',Az iskola az egyház veteményes kertje": gyönyörű igaz hasonlat. E veteményes föld lelke a kertész, a tanitó. Ha e kertészek nem nyernek teljesen kielégítő, megfelelő kiképzést, hogyan ápolhassák, nevelhessék az egyházat tápláló veteményes kert drága növény keit? Avatatlan kezekben a kert nem fog kielégítő gyümölcsöket teremni, évről-évre satnyábbak s hitványabbak leszuek azok ... mi fogja táplálni az egyházat? A baj megvan, ezen egyrészről megfelelő tanítóképzők szervezésével segíthetünk. Lássuk ezen ügyet közelebbről. A legutóbbi miniszteri jelentés szerint van tanköteles gyermek ev. ref. 391,739, ág. ev. 218,342, ezzel szemben van az ev. ref.-nak 3, az ág. ev.-nak 5 tanítóképzőjük, ide nem értve az erdélyi szászokét, kik összevonták elszórt tanítóképzőiket. E tényről a miniszteri jelentés szép elismeréssel nyilatkozik. Az ev. ref. testvérfelekezetnek, holott majdnem egyszer annyian vannak, mint mi, elég 3 tanítóképző ; nekünk 6 kell, — a közelmúltban meg éppen 10 volt. Amazok tanítóképzői kifogástalanok, a mienkért évről-évre pironkodnunk kell az ország szine előtt. Tömörüljünk mi is; egyesülésben van a hatványozott erő, mely mindig nagyobb tettekre képes, mint egyesek bár kiváló ereje. Vonjuk össze a királyhágón inneni öt tanítóképző intézetet két országos egyetemes jel 1 egüvé. Az egyik képző képesitse a magyar-tót, a másik a magyar-német tannyelvű iskolák számára a tanítókat. Ha ez öt tanítóképző alapitványait összevonjuk mindeniknek megadván a meglévő, illetve átadandó alapítványokhoz mint kellő arányú tanárválasztási, növendékfelvételi stb. jogot, igy kielégíttetvén minden fél a megfelelő kötelességek ellenében nyerendő jogok által, egy kis egyetemes segélylyel, két 100—100 növendékre berendezett, kellőszámu tanárral ellátott, a kor színvonalán álló tanítóképzőt állithatnánk fel. Tegyük félre a kicsinyes egyéni, egyházi, kerületi érdekeket, tekintsük az összes javát, állitsuk fel a két egyetemes jellegű ág. hitv. ev. tanítóképző intézetet és meglátjuk, mennyire áldásos lesz azoknak hatalmas munkássága. A három papnevelőintézetünk is teng-leng; hallgató hiány itt is, ott is; mennyivel jobb és olcsóbb volna a három intézetet összevonni s egy hatalmas, országos, egyetemes jellegű akadémiát állítani fel ! Ez a mód felel meg legjobban protestáns önérzetünknek. Saját erőnkből, senkitől sem kunyorálva, állíthatnak fel oly intézeteket, melyekre büszkén tekinthetnénk. Tapasztaljuk, hogy nagy a tanitóhiány; nem volna-e üdvös, kapcsolatosan e kérdéssel a nőtanítók képzéséről is gondoskodni ? Különösen leánygyermekeknél nagyon is beválnak a nőtanítók. A