Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - A hegyaljai ev. egyházmegye

'282 lelkészszel s Mezey Pál egy h. felügyelővel, a miskolczi vasúti indóháznál fogadta, honnan kocsikon vitettek a kies fekvésű s történelmi nevezetességű Diósgyőrbe. A gyűlésen kezdettől végéig tevékeny buzgalommal vett részt a miskolczi eg) ház neves papja ft. Zelenka Pál püspök is. Julius 31-én d. e. tanügyi, majd gyámintézeti tanácskozmány tartatott. A tanügyi bizottság jelentéseiből örvendetesen győződtünk meg arról, hogy egyházmegyénkben levő iskoláink betöltötték nemzeti művelődésre szánt helyeiket, — tanítóink pedig szép hivatásaik magaslatán állottak. A gyámintézeti tanácskozmányban pedig arról győződtünk meg, hogy ezen nemes intézmény folytonosan erősbödik, biveink s egyházaink az áldozatok ezen terén is fokozódott buzgalmat fejtenek ki. Ugyanaz nap d. u. 3—5 óráig megtartatott a gyámintézeti közgyűlés az egyházmegyei képviselők élénk érdeklődése mellett. A gyámíntézeti jelentésből közöljük a következőket: esperésségünk gyűjtött 279 frt 37 krt. A rendelkezésre álló 93 frt 12 krt igy osztja meg G. A. egyletnek 5 frt; Leopoldianumra 10 frt, — a felmerült apróbb költségek levonása után maradt részt megosztja Tokaj (43) frt) és H.-Vécse (23 frt) között. Gyámintézeti elnök jelenti, hogy Baldáesy-segélyért folyamodik 8 egyház, 5 lelkész és 1 özv. ; ker. gyámintézeti segélyért folyamodik 5 egyház, G. A. egylethez 9 egyház, 1 lelkész és 1 özv. A Palló Sándor-féle 400 fitos szeretet-adomány ez évben egyházkerületünkben egyháznak fog odaitéltetni, melyre építkező és szerencsétlenség által sújtott egyházaink figyelme felhivatik. D. u. 5 órakor gyámintézeti isteni tiszteletünk volt offertoriummal a szeretet adományra. Geduly Henrik nyíregyházai főgymnasiumi vallástanár és felszentelt lelkész János jelenései II. r. 1—3 v. alapján megragadóan szép, tartalomban és alakban gazdag beszédet mondott. Az isteni tiszteletről mindnyájan a legjobb benyomással távoztunk s önkénytelenül is ezt mondottuk : ime, ilyen prédikátorokra van szüksége ev. egyházunknak, kik nem rongyaikat, szegénységüket emlegetik folyton, de kik felmagasztosult büszke önérzettel hirdetik, hogy nem vagyunk szegények, de isteni kegyelemmel gazdagok, mert ama mennyei igazság birtokában vagyunk, mit senki el nem rabolhat tőlünk. Nem félünk a vésztől, mert Krisztus Urunk adott s ad nekünk erőt megharczolni ama nemes harczot, melynek vége győzelemre juttat. Prédikáczió közben Kovács Sámuel tanitó által vezetett vegyeskar énekelt. Isteni tisztelet végeztével az esperességi gyűlést előkészítő értekezlet tartatott meg az iskolateremben. Esti 8 órakor a diósgyőri fürdő vendéglőjében a messze távolból összesereglett testvérek és hű egyháztagok ismerkedési estélyre gyűltek össze, honnan kiki egy jól eltöltött nap után szállására tért. Augusztus 1-én reggeli 7 órakor Isteni tisztelet, majd lelkészi gyónás s úrvacsora volt. Az úri szent vacsorát a lelkészeknek Farbaky József főesperes szolgáltatta ki szívhez és lélekhez szóló beszéd kíséretében. 8 órakor nyilt meg az esp. közgyűlés. Radvány István meleg hangon tartott gyűlési megnyitója után a kiküldött képviselők igazoltattak. Képviselőt küldött minden egyház. Majd Farbaky József főesperes adta elő a lefolyt évről gyönyörűen összeállított jelentését, melyből kivonatoljuk a következőket. Építkezés kisebb nagyobb mérvben minden egyházban történt. A zsinati törvények alapjáni szerveskedésnek, átalakításnak fokozatos végrehajtása foglalta el a vezetőket és tagokat egyaránt. Belátták egykázaink azt, hogy egyház és állam nem ellentétes fogalmak, nincs űr e kettő között, mindkettőnek van feladata teendője — mit hiven teljesíteni kötelessége a maga otthonában. Az egyh. politikai törvények jó részben pár hónap múlva végrehajtatnak ; vájjon elvagyunk-e készülve az átalakításokra, nem fog e megrázkódtatást szüini e hirtelen átmenet!! Kérdések halmaza áll előttünk, melyeket rövid időn megkell oldanunk, ilyenek: mily irányban vezettessenek anyakönyveink, melyeknek hiteles értéke október l-jén megszűnik. Eljárásunkban fő az egyöntetű megállapodás, mit létrehozni az augusztus 6 án Miskolczon összeülendő protestáns püspöki conferentia van hivatva. Nagy feladat vár az egyházpolitikai törvények életbeléptetésével lelkészeinkre. Teljesítsék ők fokozódott buzgósággal nemcsak papi, de lelkipásztori teendőiket hivek körében, egyházépités terén egyaránt. Hiszen megváltónk mondotta: „Ne légy béres, hanem pásztor, ki életét adja juhaiért." Azon hitben, hogy e krisztusi szózatot lelkükben hordják lelkészeink, — nem féltem ev. egyházunkat, mert igaz marad itt is: „Ha Isten velünk, ki eleniink?!" A főesperes ezután az egyházakban előfordult ünnepélyekről, hagyományok, alapítványok, adakozásokról emlékezik meg. A felsorolt adatokból kiviláglik, hogy az áldozatkészség nem aludt ki a szivekből, daczára a minden oldalról híveinket igénybe vett terheknek, — szives örömmel adakoznak híveink ma is. Az augusztus 20—22 én Debreczenben megtartandó kerületi közgyűlésre kiküldetnek szavazati joggal: elnökségen kivül Thúróczy Pál alesperes-lelkész, Materny Lajos gyámintézeti elnök, Majerszky Béla és Kulcsár Károly egyházfelügyelők, tanácskozási joggal úgy a lelkészek, mint világiak részéről többen. A „Baldácsy" segélyért folyamodók közül segélyre ajánltatik 4 egyház, 5 lelkész és 1 özvegy; kerületi, illetve egyetemes gyámintézeti segélyre ajánltatik Tokaj, Debreczen, H.-Vécse, Tállya ésS.-Ujhely; G. A. egylethez kérvényt nyújt be 9 egyház, 1 lelkész. Valamennyien pártolólag felterjesztetnek a kerülethez. Olvastatott a tanügyi bizottmány javaslata, mely megtette a „Zsedényiumumra" a hármas kijelölést Rúzsa Endre, Boczko Sámuel és Kovács Sámuel tanitók személyében. Ezen kijelölést esp. gyűlés elfogadja. Az esp. gyámintézet jelentéséből örvendetesen győződtünk meg, hogy az idei adakozások a múlt évit felülmúlták ; az előző napon gyámintézeti segélyre ajánlott egyházaknak a segélyt megszavazta. Számvevőszék, legkivált annak munkás elnöke Materny Lajos lelkiismeretes munkát végeztek, az egyházi vagyons számadások rendben találtattak. A tanügyi bizottmány jelentéséből örvendetesen hallotuk, hogy tanítóink kivétel nélkül hivatásaik magaslatán állottak; elenyészően csekély azoknak a tanköteleseknek száma, kik az iskolát nem látogatták.