Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - A XIII. városi ev. esperesség

'273 resség minden tagja bizalommal viseltetik érdemdús felügyelője iránt s abban csak a valódi protestáns igaz szabadelvüségnek kifejezését látja, ba kiki igaz, tiszta meggyőződését szabadon nyilvánítja Ezután főt. Sztehlo János főesperes úr adta elő tartalomban gazdag és a lefolyt közigazgatási év mozzanatait rendszeresen és tanulságosan feltüntető főesperesi évi jelentését, majd végül kijelenti, hogy tekintettel agg korára, megrendült egészségére főesperesi állásáról kénytelen lemondani és nyugalomba vonulni. A közgyűlés a főesperes úrnak évi jelentését egész terjedelemben jegyzőkönyvbe iktatni határozta, de a lemondást semmi szín alatt elfogadni n m akarta ; miért is, hogy főesperes úr lemondását visszavonja és követve a felügyelő úr példáját, díszes állását, melyben bizalom környezi legalább még egy évig tartsa meg — többek által a közgyűlés általános óhaja és helyeslése mellett felkéretett. Minthogy azonban a le mondó ezen szándékánál állhatatosan megmaradt és hivatkozva testi gyengeségére, betegségére és arra, hogy lelkészi állásáról is immár leköszönt, ezen tisztséget semmiképen tovább viselni nem akarja; a közgyűlés elnöklő felügyelő indítványára végre meghajolva a kényszerítő okok előtt, a lemondást elfogadta és a visszalépő Sztehlo János főesperes urat ezen hivatalától felmentette, egyúttal pedig méltányolva 31 évi buzgó és áldásos működését, melylyel mint valódi mintaképe az espereseknek halhatatlan érdemeket szerzett magának, neki ezen fáradhatatlan és sikeres munkálkodásért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott és kiváló érdemeit ez úton kivánta megörökíteni, azon hő tohászszal a Mindenhatóhoz, hogyha nyugalomba vonúl is — a szeretett főesperes, ereje visszakerüljön, Isten sokáig éltesse s kedves családja körében sok örömben és boldogságban részesítse. Miután így fájdalommal megkelletett válni azon főesperestől, ki 31 évi hivataloskodása alatt, úgy hivatali mint privát érintkezéseiben oly nemes jóindulattal és atyai szeretettel viseltetett mindenki iránt, kinek ellensége nem, csak igaz tisztelője volt mindenki, úgy az esperességben, mint annak körén kivül is, a közgyűlés, miután az egyházmegye felosztása függőben van, az esperesi hivatal ideiglenes vezetésével nagyt. Linberger István, késmárki lelkész urat bízta meg. Tárgyaltuk ezután a gyámintézeti ügyeket s itt ismét örömmel értesült a közgyűlés arról, hogy az egyházmegyei helyi gyámintézetek ez évben is egymással vetekedve buzgólkodtak a gyámintézeti gyűjtés, — adakozás körül s fényes eredményeket mutattak fel, 547 frt 10 krt, mely összeg a kerületi gyűjtések között ez évben is, mint min dig valószínűleg az első helyen lesz s ha az esperesség kebelében lévő eperjesi collegium, késmárki lyceum, lőcsei ifjúság és a lőcsei nőegylet ez évi összes gyűjtése is (448 frt 7 kr.) ideszámítatnék, mely szabályszerűleg egészben közvetlenül az egyetemes gyámintézeti pénztárba szolgáltatott be, úgy az egyházmegye összes gyűjtése 995 frt 17 krt tenne ki. A f. hó 20—22. napjain Debreczenben tartandó egyházkerületi közgyűlésre az egyházmegye képviseletében kiküldettek: Hammersberg László Abaúj-torna vármegye főjegyzője, Ormóssy Károly lőcsei isk. igazgató, Homola István kassai lelkész, esp. főjegyző és Altmann Gusztáv kis-sz'beni lelkész. A Z edényiánumra az egyházmegye részéről ajánltattak első helyen Ormóssy János lőcsei tanitó; második helyen Cserneczky Béla rás-benyéki tanitó ; harmadik helyen Koncsek János richvaldi tanitó. Hogy a vallástanitás a lelkészek által vezettessék (gömöri indítvány), ez ügyben az egyházmegyei közgyűlés oda nyilatkozott, hogy a vallásoktatást a saját felekezetű elemi iskolákban, hol az a tanitók jó kezében van letéve, nem kivánja onnét kivét-tni ; azonban ott, hol a tanitó ezen fontos feladatának kellőleg meg nem felelhetne, vagy a hol a szétszórt hívek más felekezetű vagy községi elemi iskolába járnak föltétlenül szükségesnek tartja, hogy a vallástanitás a lelkészek által vezettessék. Dr. Mosánszky Győző azon alkalomból, hogy egyházmegyénkben az egyes egyházak még mindig a nyelv szerinti megkülönböztetéssel neveztetnek, mely elnevezés a zsinati törvények 3l-ik §-sa szerint kivan zárva, indítványozta, hogy az egyházak a mai közgyűlésből újból felszólíttassanak, hogy magoknak más neveket válaszszanak s miután véleménye szerint ezen kérdés iegczélszerűbben az egy politikai községben lévő kettős egyházak egyesítése által oldható meg, határozatilag utasítani kivánja ezen egyházakat, hogy a milleniumra egyesüljenek. Ezea kérdéshez többen hozzá szólottak, s miután mult évben az egyházmegye részéről a kerülethez felterjesztett hasonló indítvány alapján, az, a mult évi egyházkerületi közgyűlés XLVI. jegyzőkönyvi pontja szerint oly felhívással küldetett le az egyházmegyéhez, hogy ezen ügyben első eorban az érdekelt kassai, eperjesi, bártfai és kisszebeni egyházközségeket, mint autonom testületeket kihallgassa s ehhez képest tegyen az ez évi egyházkerületi közgyűléshez jelentést, illetőleg javaslatot. A közgyűlés, miután a nevezett egyházaknak ez ügyben tett hivatalos nyilatkozataik az egyházkerületi elnökséghez terjesztettek fel, — elhatározta, — hogy ez ügyben érdemleges határozatot a kerületi közgyűléstől vár, s az egyházmegye kebeléb n levő kettős egyházakat pedig felhívja, hogy tekintet nélkül az egyesülés iránt folyamatban levő törekvésekre, mielőbb nyilatkozzanak, miképen kívánnak elneveztetni és hogy ebbeli nyilatkozataikat a jövő évi egyházmegyei közgyűlésig bejelentsék. Több folyó ügynek elintézése után az ez évi közgyűlést ily módon befejeztük, mely után a Schalkház szálló nagy termében kedélyes közebéd volt. A XIII. városi esperességi közgyűlés. Szepes Olasziban aug. 7-én Breuer Sándor fölügyelő és F a b r y J ános főesperes társelnöksége alatt tartatott meg. A tanácskozás előtt gyámíntézetí istentisztelet tartatott, melynek alkalmából Schulcze Otto ruszkini lelkész szép b szédet mondott Jakab lev. II. 8. felett: hogyha a királyi törvényt cselekeztek az irás szerint: szeressed a te felebarátodat mint ten magadat, — jól mivelitík. A felügyelő üdvözlő szavakkal megnyitván a gyűlést fájdalmas érzelmének adott kifejezést Topperczer Ödön korán bekövetkezett halála alkalmából, ki az esperesség buzgó tiszti ügyésze és a szepes-váraljai egyház fáradhatlan felügyelője volt. Áldott emléke a jegyzőkönyvben fog megörökíttetni.