Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Felső-Lövő

'250 megnyugodott eljárásomban, de egyúttal kimondá, bogy ezután csak 4°/

0 fizet az altanodai pénztárnak. Ez a valódi tényállás. Nem tudom elgondolni ennélfogva mi vezethette tisztelendő Reich urat czikkének megírására, illetőleg a tények el ferdítésére. Ha azt a jó egyetértést, a mely addig tanár és lelkész közt megvolt, megakarta zavarni, csalódik ; ha pedig intézetünket „a gazdag Késmárkra" való hivatkozással kigúnyolni akarta, nem érte el czélját! Én azt hiszem, bogy minden protestáns magyar tanügybarátnak csak örülnie kell, ba a tanítók, tanárok anyagi helyzetén segítve lesz. Bonyhád, julius 30. 1895. Marhauser Itnre, esp. pénztáros, ephorus, tanár. Felső LÖVÖ, 1895. július hó '29-én. Emlékezetes ünnepséget ültek tegnap a felső-lövői tanintézetek : fennállásuk félszászados jubilaeumát. Az intézetnek, melyet tudvalevőleg Wimmer Gottfried Ágost lelkész alapított, eredeti czélja az volt, hogy tanítókat képezzen a protestáns egyházak számára. Az intézet, melynek sok viszontagsággal és anyagi nehézséggel kellett küzdeni, a hívek áldozatkészségéből és a németországi Gusztáv Adolf egylet hathatós pártfogása mellett szép fejlődésnek indult. Hogy a tanítóképzőt fenntarthassák nem sokára négyosztályú középiskolát alapítottak internatussal, úgynevezett reálgymnasiumot. Ma már e reálgymnasium a kormány sürgetésére szétvált gymnasiumra és reáliskolára és legújabban 14 osztályúvá bővült. A régi internatusi épületet iskolává, illetőleg tanári lakásokká alakították át és új nevelőintézetet építettek, melyben 100 növendék számára vau hely. A Gusztáv Adolf egylettől kapott segély összege ez ötven év alatt több mint 120000 frt. E segélyezés miatt a felső-lövői intézet sok megszólásnak volt kitéve, pedig a G. A. egylet semmi egyebet nem kivánt az általa támogatott intézettől mint azt, bogy az szorosan csatlakozzék a hazai prot. anyaszentegyházhoz. Az apostoli szellemű alapító nem sokáig szemlélhette az intézet örvendetes fejlődését: a szabadságharcz alatt a hazafias pap maga is kardot kötött s maga köré gyűjtötte a vidék harczra képe3 embereit mint a magyar kormány biztosa. Világos után neki is bújdosnia kellett, Svajczon, Francziaországon át Amerikába menekült, a honnan nemsokára visszakerült Brémába, a hol lelkészszé választották. Lövőt és magyar hazáját többé viszont nem láthatta, 1863. május hó 10-én lehelte ki leikét. Erős hite volt Wimmernek, mikor úgyszólván a semmiből megvetette alapját a ma virágzó intézeteknek ; ezen erős hit, az isten segedelmébe vetett tántoríthatlan bizalom megóvta, fejlesztette és gyarapította az intézetet. Adja az ég, hogy a derék intézet, mely ma már oly erős alapon áll, a jövőben is sikerrel szolgálhassa hazánk és egyházunk kulturális érdekeit ! * * « * Az ötvenéves jubilaeum fél 10 órakor a templomban vette kezdetét nagy és díszes közönség jelenlétében. Ott láttuk Reiszig Ede Vasmegye főispánját, Károlyi Antal alispánt, Németh Antal tankerületi kir. főigazgatót, W i t z - S t ö b e r dr. egyházi tanácsost, a lipcsei G. Adolf egyesület központi elnökségének képviselőjét, Hrabovszky J. esp. felügyelőt, Kund esperest, a felső-vasi esperesség lelkészeit, Hollerung K. modori, F ü r s t J. pozsonyi lelkészt, a tanári kart, az intézet számos régi tanítványát, stb. Az oltári tisztelet után, melyet U 1 r e i c h Pál n. - szt. mihályí lelkész végzett, Stettner Gyula esperes, felső-lövői pap, az intézeteknek egykori igazgatója lépett a szószékre és épületes német beszédben kimutatta, bogy az isten kegyelme csodákat mivelt a Wimmer-alapította szerény iskolával, hogy erőssé, gazdaggá tette azt. A gyülekezetnek és intézetnek a szentírás két szavát köti szívére : Mózes I. k. 32. f^j. 10. versével visszapillantva a múltba, a másikkal Máté ev. 25, 29 versével a jövőre irányítva a figyelmet. Egy magyar karének elhangzása után Seregély Dávid szalónaki lelkész lendületes magyar beszédben fejtegette a tudományosságnak a vallásossághoz való viszonyát, utalván arra, bogy a hit volt az, mely a lövői intézeteket megalapította és megtartotta s hogy az intézet a jövőben is csak úgy lesz virágzó, ba nem pusztán a tudományokban tanítja, hanem első sorban vallásos erkölcsös nevelésben részesíti növendékeit. A záró ima és áldás után a közönség kivonúlt az iskola előtti térre. Mély benyomást tett, mikor itt az ünneplő közönség — apraja nagyja — rázendítette Luther hatalmas énekét: „Erős vár a mi Istenünk !"' Majd H ö 11 i g Károly igazgató lépett az emelvényre és visszapillantást vetve az intézet múltjára a hála —, megfigyelve jelenét az öröm, — s előre pillantva az intézet jövőjébe, a reményteljes bizalom érzésének adott kifejezést. Következtek az üdvözlő beszédek: Károlyi alispán Vasmegye törvényhatósága nevében, W i t z - S t ö b e r dr. a lipcsei G. A. egylet központi elnökségének megbízásából üdvözölte az intézetet. Mindkét beszéd óriási hatást keltett, mert mind a kettő különösen azt hangsúlyozta, hogy a vallás-erkölcsi alapon nyugvó tudományos kiképzés mellett a felső-lövői intézeteknek a hazafias magyar nemzeti szellemű nevelésre kell főképen törekedniük. Az intézet nevében Stettner esperes, az isk. bizottság elnöke, mondott köszönetet ezen üdvözletekért. Most Kurcz Samu budapesti tanitó — az intézet egykori növendéke — szólalt fel s átadott az igazgatóságnak, egy jubilaeumi alapra szóló, gyűjtése eredményeképpen 2100 frtot. Ezen alap kamataiból két tanítói pályára lépő magyarhoni tanító fia kap majd ösztöndíjat. Utánna Spah volt ruszti tanitó adta át Ruszt városában eszközölt gyűjését: 61 frt. A közönség figyelme m4r majdnem ki volt merülve, midőn Holcb Ottó tanár lépett a szószékre s erős meggyőződés hangján mondta a következő beszédet: (A beszéd a jövő számban.) MfiTItSR. — Értesítés, A magyarhoni ág. hitv. ev. ker. egyetemes egyház theológiai akadémiáján Pozsonyban az 1895—96.