Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Válasz t. Reich S. úrnak

'248 Lásd, ez a jellemed az oka, a miért mi kartársaid Téged magunk közt legszívesebben „a mi Jánosunknak" neveztünk. Miként amaz evangélista János, úgy csüggtél Te is nem a „ad^

u-oa, a betűn, hanem a „hóyog"on, a szellemen, eszmén, Igén ... S miként ugyanez a János ott Efezusban, Te is csak egy moráltörvényt ismertél : „Szeressétek egymást." — Nem csak ismerted, nemcsak vallottad, de valósággal élő incarnátiója voltái. — Olyan voltál köztünk, mint a mágnesaczél. — Miként ez az izolált vasdarabokat, úgy tartottál össze minket Te is a lényedből kisugárzó szeretet delejes hatalmával s ha mi is elteltünk e szeretettel s ha akadémiai tanári karunkban az a sokaktól megirigyelt, többektől megcsodált, mindenkitől magasztalt szent egyetértés szelleme, igazi közszellem, lett otthonossá — eddig egyedüli gyönyörünk... — ki tudja, nem az az átvett delejes erő okozta-e? . . . Elismert tekintély voltál kartársaid, hallgatóid előtt egyaránt. — Az akadémia állandó békebirája, megvesztegethetlen, tárgyilagos az önmegtagadásig, de jószívű s a bűnben is a jót keresve kereső. — Nem ismertem embert, ki mások előmenetelének, sikereinek oly önzetlenül, oly igazán tudott volna örülni mint Te. Nem ismertem embert, ki barátaiért, ellenségeiért több s jobbindulatú áldozatra kész lett volna, mint Te. — Hű voltál, igaz voltál, jó voltál, nemes voltál . . . Ilyen hamisság nélkül való lelkek ugyan mit is kereshetnének sokáig e gyarló földön ? Tán ezért is hagytál el minket oly hamar . . . Ki fog már most Téged minékünk pótolni? Ki lesz mármost a mi egységesítő központunk, a mi hű Jánosunk...? Tán szellemed, melyet elhantolni nem lehet, eljár hozzánk s megáld bennünket. — Oh jöjj, maradj csak mivelünk, lelkeddel! Poraid fölött pedig őrködjék baráti hálás kegyelet ! * Vasskó Gyula született Margonyán, Sáros megyében, hol édes atyja János ev. lelkész volt. Az elemi iskolai ismereteket otthon, édes atyja oldalán szerezte meg s nyilván a csendes papi lakban töltött gyermekkor éveiben szítta magába a kegyeletes szeretetet az újszövetség iránt, melynek később oly buzgó s hivatott magyarázójává lőn. Már mint gymnasiumi tanulót, majd meg mint theologust Eperjesen társai, szelid komolysága, vas szorgalma, éles judiciuma s finom lelke miatt fölötte szerették s bizonyos fölényt tőle meg nem tagadhattak. — Tanárai osztatlan szeretettel csüggtek rajta. Jellemző, hogy egy alkalommal valami kis házi baj adta magát elő a theologián Eperjesen s a theol. hallgatók s tanárok között bizonyos disharmonia állott be. Akkor mindkét részről Vasskó felé fordultak, adja elő ő a tényállást. S szavaiban mindkét részről feltétlenül megbíztak s a felleg eloszlott. — Elvégezvén theol. tanúlmányait, azoknak további bővítése s mélyítése végett a külföldre ment, s a halle wittenbergi egyetemen 1 '/

g évet töltött, közbe tanulmányutakon s más egyetemek látogatása által gyarapítva ismereteit. Itt érte a felszólítás 1879-ben, jöjjön Pozsonyba. Még nem volt 23 éves s első, a kihez tanácsért fordúlt, édes anyja volt. A jó anya, ki most Ráchelként e fiában utolsó, legdrágább gyermekét gyászolja, biztatta őt s ő eljött Pozsonyba a theologiára (akkor még a lyceumhoz tartozott) segédtanárnak. „Soha sem rettegtem egyetlen vizsgámon sem — írta ekkor ugyancsak édes anyjának — de most, a mint először beléptem a tanterembe s magam előtt láttam én, a még alig pelyhedző állá ifjú, a javarészt szakállas, bajuszos férfialakokat, kik nálam sokan idősebbek, megremegtem ..." És feltette magában, hogy tanúlni fog sokat, sokat tanúlni. Meg is tette, éveken át éjjet nappallá változtatott s tanulmányozott. A búvár erős volt, de a buvárharang gyönge... 17 évig tartó munka után ím összetöröt t... A szellemi munka felemésztette a gyönge testet. — Múlt év május hó közepén lett beteggé. 2 hónap múlva felépült annyira, hogy Marienbadba mehetett üdülni; látszólag egészségesen tért vissza, bárha még mindig gyengének érezte magát s szeptemberben hozzá is fogott előadásaihoz, hogy 2 óra tartása után ismét ágyba kerüljön .. . Azóta állandóan feküdt. Egyszer, húsvét előtt fölcsillámlott még egy gyenge reménysugár: néhány napra kikelhetett ágyából, csak azért, hogy annál súlyosabbá váljék ujabb lefekvése. Emésztő kínaitól végül megváltotta a jóltevő halál. Temetése július 31-én volt, igen nagy részvét mellet. A gyászbeszédet Ebner lelkész tartotta, az akadémia nevében pedig Trsztyénszky akad. tanár búcsúzott el tőle, ő is áldotta meg a sirnál. Rokonai, barátai, ismerősei — bizonyságakép azon nagy tiszteletnek, melylyel iránta viseltettek — koporsóját koszorúk egész halmazával lepték el, melyek közül különösen szépek voltak a gyászoló özvegyé három kis árva fiáé s a theol. akadémia tanári karáé, az utóbbi pálma s babérból rózsákkal, fekete antik moire szalagján ezüst betűkkel : „Felejtketlen kartársuknak — a theol. akad. tanárok." Hasonlóan koszorúkat tettek ravatalára az akad hallgatók s a lyceumi tanárok is. A theol. akadémia e szomorú alkalomból a következő gyászjelentést adta ki : „A magyarhoni ág. hitv. evang. ker. egyház theologiai akadémiájának tanári kara mélyen megszomorodott szívvel jelenti a nemeslelkű kartárs s barátnak, nagytiszteletű Vasskó Gyula theol. akad. ny. r. tanárnak élete 40-ik, tanárkodása 17-ik évében, folyó 1895. év július hó 29-én, estve 8 órakor, hosszas szenvedés után beállott gyászos kimultát. A boldogúltnak porai felett, — melyek július hó 31-én, szerdán, délután 5 órakor fognak a kecskekapui ev. temetőben örök nyugalomra tétetni, övéinek áldó imája mellett, — híven őrködik a tiszta reformácziói tudomány gyászbaborúit géniusza s a hálás kartársi s baráti kegyelet. — Pozsony, 1895. évi július hó 30-án." Áldott legyen az igaznak emlékezete! Stroinp László. iiirii®. Válasz tisztelendő Reich Sándor úrnak. (Motto: A ki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul!) Az „Ev. Egyház és Iskola" júl. 27-én megjelent számában egy idegen talajról Tolnába került lelkésztől — Reich Sándortól — a bonyhádi algymnasiumra, illetőleg annak tanári karára vonatkozólag egy, annyi valótlanságot tartalmazó, merem mondani szükkeblüségtől sugalt czikk jelent meg, h°gy — noha annak az intézetnek, hála Isten, 22 év óta tanára vagyok — elhallgatnom bűn volna. Az illető lelkész e délvidék egyetlen evang. intézeté-