Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - A dunáninneni ev. egyházkerületel. közgyűlése

szoros megtartására minden tag „a törvénykönyvben keze aláirásával" kötelezte magát, mely szokás a mai napig megmaradt. Tagja lehetett a pozsonyi ág. hitv. ev. lyceum felsőbb osztályának tanulója, még pedig akár „rendes", akár „betsület" vagy „külső" tagja. A rendes tagok hatalmában állott az „Előlülő" választása, mely hivatalra a „legjobb magyarsággal birót" emelték; első „Elölülő" volt a „Társaság kegyelméből" Bernthaler György. A rendes tagok „betsíiletveszteség alatt" kötelesek voltak minden két.hétben egyszer megjelenni és tehetségök szerint kidolgozott munkát olvasni; a külső tagok csak bizonyos órákon jelenhettek meg, munkára nem voltak kötelezve, de azért szivesen meghallgatták azoknak önkéntes munkáit is. A tagok tehetségük szerint pénzt adtak össze, hogy a „hazabéli újságokat" is meghozathatták és „némely könyveket" is szerezhettek. Önkéntes könyvadományokból csakhamar megvetik a könyvtár alapját, mely nem lankadó áldozatkészség s a később rendezett könyvtári illeték folytán manap az ifjúsági egyletek könyvtárai közt elvitathatatlanul első helyre tett szert. Igy a Társaság működése nem is maradt soká a gyűlések falai közt és már kezdetben közünnepélyek rendezéséről gondolkodtak, mikből a későbbi örömünnepek fejlődtek. Első nyilváuos fellépte 1807. januárius hó 5 ikén történt. Az ünnepély lefolyását néhány fontos adattal maga Bernthaler György irta a Jeszenák-féle convictus jegyzőkönyvébe, melynek ő volt oeconomusa és naplóvezetője s így ez a leghitelesebb forrás. A naplónak erre vonatkozó része így szól : „Mensis Januarius. Anno Domini 1807. Quinta huius mensis societas Hungarica, quae anno 1806 mense septembri a quibusdam Hungaris confiata est, documenta progressum morum dare volens, omnes A. Dominos Professores, Beverendos et alios Patronos et fautores litterarum convocavit liaec societas, tumque Georgius Bernthaler, quippequa primus auctor huius societatis orationem Hungaricam habuit, in qua de iusta memoria variationis vitae humanae egit, novumque annum deprecatus est. Josephus Wánkos Carmen hungaricum in laudem linguae huius patriae, Emericus Yidos autem orationem eiusdem argumenti habuit, quam solemnitatem Michael Győri carminé hungarico, in quo etiam Beverendum Dominum Bilnitzium praesidem huius societatis crearunt, clausit. Haec societas ab eo inde témpore multo majora coepit incrementa, uti hoc, ex história eiusdem societatis cognoscere Tibi Lector Benevole licebit." Ezen sorokból kitűnik, hogy a társaság már első kezdetében szükségét érezte annak, hogy tapasztaltabb és tudományosabb egyén álljon élükön és vezesse őket, mint az saját körükből kerülhetett volna. A választás természetesen senki másra nem eshetett, mint Bilnitza Pálra, a ki lelkes tanításával és buzgalmával ébreszté fel legelőször ifjainkban a társaság eszméjét. Bilnitza 1807. januárius hó 5-ikétől fogva adataink szerint még két évig elnöke és vezetője a társaságnak, a ki terhes és sok fáradságot igénylő hivatala mellett mindig szakított magának időt, hogy kedves ifjai körében időzve, azokat oktassa anyanyelvükben, buzdítsa és serkentse munkásságra, útbaigazítást adjon bölcs tanácsaival. Szerető gonddal ápolta azt a kis csemetét, mely hivatva volt annyi idegen elem és oly sok viszontagság között a magyarságot fentartani és fejleszteni. Méltóképen támogatták őt ebben tanártársai, a jóemlékezetű Stanislaides Dávid, Gros János és Fábry István; ép oly jó szemmel nézték a Társaság „szép tsirkázását" az iskola pártfogói, első helyen közöttük Jeszenák János báró, a ki soha nem mulasztotta el, hogy az ifjúság buzgalmát és igyekezetét, működését és munkásságát jóakaratúlag ne támogassa. Ez kezdete a „Pozsonyi Nemes Magyar Társaság"-nak. Dr. Lelír Vilmos. Krt i 11

F11 i. A dunántúli egyházkerület iskolai nagybizottságának gyűlése. (Vége). Ugyancsak a tanitóképezdei tanári kar indítványára, tárgyalás alá vette a nagybizottság egy új képezdei tanerő alkalmazásának ügyét. Mind az öt hazai hasonnemű intézetünk között a soproni a legfejlettebb s mégis itt is csak két rendes tanár volt eddig alkalmazva. A többi teendőket egy, a képezde mellett fenálló, gyakorló iskola vezetésével megbízott tanitó s több bejáró theol. illetve gymn. tanár látta el. Az ezidei nagyobb arányú államsegély felosztásával megbízott bizottság 1000 irtot indítványoz a soproni tanítóképezde javára is, s ezen öszszegből, más rendelkezésre álló összegek igénybevételével is, 950 frt. törzsfizetés, 50 frt. ötödéves korpótlék és 200 frt. lakdij mellett, egy új gyakorló iskolai tanitó volna alkalmazandó, ki a szükséghez képest hetenként néhányórán át a képezdében is tanítana; az eddigi gyak. isk. tanitó, Papp József pedig rendes képezdei tanárrá lépne elő. Ez egy olyan életre való indítvány, hogy megvalósítása minden esetre csak az intézet javára válnék. Epen ezért a nagybizottság azon álláspontra helyezkedett, hogy ha az államsegélyből ezen czélra szánt összeget, az egyetemes gyűlés is folyósítja, s az állás a kerület újabb megterheltetése nélkül megvalósítható, úgy annak crealását véleményezi. Ezzel kapcsolatban említem fel, hogy az iskolai nagybizottság, egy már előbb felhozott kerületi gyűlésén határozat alapján egy uj theologiai tanszék alapítását is elhatározta. Eddig a soproni három évfolyamú theol. intézeten csak 8 rendes és egy kisegitő tanár tanított, kik annyira igénybe voltak véve, hogy sok igen fontos tárgy előadása lehetetlen volt. Most, hogy az államsegélyből a soproni theologiára is megszavaznak 1500 frtot. itt az ideje, hogy ezen a hiányon is segittessék. En az igazat megvallva, nem vagyok barátja annak, hogy nálunk három theologiai intézet tengődik, egy-egy évfolyamban 4—5 hallgatóval, kiknek kiképeztetése az egyháznak fejenként, minden évben 6—700 forintjába, tehát majdnem többe kerül, mint a mennyi fizetést biztosithat nekik pap korukban ; akadémia kedveért, kettőt a három intézet közül eltörülnék ! De miután egyházunkban azon sajnálatos állapot uralkodik, hogy félünk a concentralizátiótól, (amiben