Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - A dunáninneni ev. egyházkerületel. közgyűlése

'225 mulák még el nem készültek, a gyűlés határozata folytán érvényben maradnak az eddigi utasítások s esküformulák, és a Dunáninneni rendtartásban lévő felügyelői esküminta szerint fog felesküdni az újonnan megválasztott ker. felügyelő úr. A kerületi felügyelőnek a gyűlésbe való hivására kiküldetik egy dr. Láng Lajos és Bodiczky Kálmán esperes alatt álló küldöttség A bizottság e tisztében azonnal eljárt s a gyűlés, helyéről felállva, általános éljennel fogadja a belépő felügyelőt, ki a püspöktől üdvözölve, az elébe tett kérdésekre vájjon hajlandó-e a dunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerületnek a neki felajánlott felügyelői állását elfogadni s hajlandó-e a kivánt esküt, melynek szövege vele már előre közöltetett, letenni? igennel felelvén, az eskü letevésére az oltár elé lépett, hol a püspök úr a lapunk 27. számának élén közlött beszédet intézte hozzá. Erre nt. Haendel Vilmos ker. egyházi főjegyző olvassa az eskümintát, melyet a felügyelő fenhangon utána mondott. Az eskü letétele után a ker. felügyelő úr elfoglalta elnöki székét és a lapunk 27. számiban közlött székfoglaló beszédét mondotta el. A beszédre, melyet többszörös éljen és helyeslés szakított meg ms. dr. Láng Lajos, pozsonyvárosi esp. felügyelő úr emelkedett fel s a kerület felügyelői kara nevében üdvözölte az új felügyelőt új, díszes, de nehéz és felelősségteljes hivatalában. Igazat ad neki, midőn azt mondja, bogy egyik főfeladatunk a protestáns egyházi szellemnek fejlesztése, mert ez a fejlesztés nemcsak a mi egyházunknak, hanem a magyar hazának is érdekében áll. A protes tantismus ugyanis a transcendentalis fogalmakat közelebb hozza a valósághoz és ugyan ekkor a felső és alsó osztályok által ez eszmékre alkotott képzeteket egymáshoz közelebb hozza és a köztük fennálló különbséget elenyészteti. Ez pedig a legnagyobb erkölcsi haladás. Mert ha meggondoljuk, hogy a nagy forradalmak tulajdonkép abban találták gyökerüket, hogy az alsó és felső osztályoknak a szép, jó és igazról alkotott fogalmait áthidalhatatlan űr választotta el, ha meggondoljuk, hogy a protestantisme ezen űrt kisebbíteni törekedett, akkor meg fogjuk érteni, hogy az egyházi szellem fejlesztése soha sem lehet nagyobb jelentőségű, mint épen ebben a korszakban, melyben a gazdasági élet minden országban oly nagy ellentéteket vont maga után. A mint látjuk, egyedül a protestáns Anglia áll a socialis kérdéstől menten és ez csak egyházias felfogásának, az egyházi életnek a társadalmi életet átható szellemében találja megoldását. Üdvözli tehát az új felügyelőt, a midőn az egyházi szellem fejlesztését tűzi ki egyik főfeladatául és kinyilvánítja s szivéből beszélt az uj kerületi felügyelő akkor is, mikor azt mondta, hogy a protestáns szellem ebben az országban nem lehet más, mint magyar nemzeti szellem. Abban az értelemben, hogy az a magyar nemzeti szellem, midőn nyelvében magyar, szellemébe felvegye az ország minden nyelvű lakóinak szelleméből azt, a mi a különböző fajokban jó és dicséretes, hogy igy teremtsünk egy magasabb nemzeti culturát. Igy alkothatjuk meg nem azt a nemzeti fogaimat, mely elválaszt, hanem azt, a mely egyesít. Meg van győződve arról, hogy az új felügyelő helyesen tette, midőn figyelmünket arra is felhívta, hogy a világi elem is hivatva van a protestáns szellem kifejlesztésére munkás buzgóságot kifejteni, mert csak a világi elem lanyhaságána k tu lajdoníiható, hogy a legújabb időben akadunk tünetekre, melyek korántsem biztatók. S ez csak onnan van, hogy sokan, kik a vezetésben részt venni lettek vo'na hivatva, visszavonultak, s így átengedték a tért olyanoknak, kik hatalmukkal visszaéltek. A mellett lehetetlen, hogy az új felügyelő ne terjeszsze ki gondozását a lelkészi és tanítói karra is, a protestáns szellem e két legerősb fegyverére, melynél a szükség sokkal kérlelhetlenebbül kopogtat, mint minden más társadalmi osztálynál. Es ezt szándékosan mondom csak most és nem hónapokkal ezelőtt. Az iskolákra vonatkozólag azt hiszi, hogy az a korszak, a midőn a protestáns iskolák voltak a legjobbak, letűnt vissza vonhatatlanúl. A mig az országban csak felekezeti iskolák voltak, addig a mieink a legjobbak lehettek, de a mióta egy uj hatalmas versenytárs, az állam vette kezébe az oktatást, elég, ha arra törekszünk, hogy iskoláinkkal ugyanazt a szinvonalat tudjuk elérni. S ez nem szerencsétlenség. Hogy a régi világban felekezeti féltékenység gátolta a magyar társadalom kölcsönös megértését, annak nem utolsó oka rejlett abban, hogy a közoktatás az országban nem állott egy szinvonalon. Nagy baj volna azonban nemc=ak a protestantizmusra, hanem a magyar nemzeti szellemre is ha iskoláink az általános szinvonalon alul maradnának, mert ha a protestáns intelligentia nem a megfelelő súlylyal érvényesülne az ország értelmiségében és a prote-táns szellem nem a megfelelő mértékben hatná át a magyar nemzet szellemét, akkor a magyar géniusz legszebb zománczábnn károsodnék meg. A bizalom, mely a felügyelői székbe exelte Laszkáryt, szerinte ma már általános, nemcsak azok, a kik reá szavaztak, hanem a kerület minden tagja van irányában bizalommal. Mert a szabadság szelleme megköveteli, hogy a kisebbség tisztelettel legyen a többség iránt; azon kör, a melyben a többség iránt ez a tisztelet nincsen meg, nem érett még a szabadságra. Szabadság csak ott van, a hol a kisebbség meg tud hajolni a többség előtt. Lehetett ugyan véleménykülönbség a szavazás előtt, de szavazás után nincsen többé vélemény. A mikor egyszer határozat hozatott, a szabad ember nem néz sem jobbra, sem balra, hanem néz egyedül előre, „elül pedig te állsz." Engedelmet kér, bogy felidézhessen egy jelenetet a múltból. Egyházunk egyik volt legkiválóbb disze, Székács egyszer egy fiatal papnak, a ki ma egyházunknak egyik kiváló püspöke, három szóba foglalva egy tanácsot adott, azt mondva neki : „Fiam, légy okos, mint a kigyó, szelid, mint a galamb és erős, mint a kőszirt." Az uj felügyelő említette beszédében, hogy egyházunkat üldöztetések érték és mindazon viszonyok között megállott szilárdan. Azt hiszi, hogy nem mond ujat, ha azt állítja, hogy a támadások, melyek esetleg most érik egyházunkat, nem felülről jönnek és nem kívülről. Ezen veszélyek ellen első és leghatalmasabb fegyver az okosság. Azonban legyen az okosság párosulva a galamb szelídségével: egyik kezében legyen az atyának szigora, a másikban az anyának szeretete, de ha nem használna sem az atya szigora, sem az anya szeretete, akkor legyen a kőszikla, mely ingathatlanul áll meg helyén, a melyről tehetetlenül hull vissza minden támadás.