Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Nógrádi egyházmegye közgyűlése

'217 vábbra is az esperesség kegyébe s a gyűlést rnegnyitottnak nyilvánítja. E beszéd után riadó éljen hangzott fel, melynek el­hangzásával a főesperes a következő jelentést olvasta fel : Jelentés 1894/95. évről. Van szerencsém évi be­számolómat következőkben előterjeszteni. Tulajdonképen 15 évről kellene ma a nagytiszt, egyházmegyei közgyűlés­nek beszámolni; mert 15 év óta viselem a nagytiszt, egy­házmegye bizalmából s támogatása mellett a főesperesi hivatalt. 29 főesperesről tesznek említést évkönyveink. Elfogja azt nekem hinni a nagytiszt, egyházközgyülés, hogy legkisebb tőkét sem kivánok csinálni azon esetleges körülményből, midőn évkönyveinkre hivatkozva, konstatá­lom, miszerint ily hosszú évek során elődeim közül egy­sem szolgálta az esperességet. En nem is említeném fel ezen körülményt, ha nem akarnám alkalmul felhasználni arra, hogy itt a nagyt. egyhrn. kö/gyüiés színe előtt hálát mondjak mennyei atyámnak, kinek véghetetlen kegyelmé­ből és jóságából történt ez, hogy én fogyatkozásaim és gyarlóságaim mellett is életemnek egy nagy részét (24 évet) áldozatúl hozni s ha volt valami tehetség bennem, azt ezen nagytiszt, egyhm. szolgálatának szentelni, képes voltam és nem akarnám alkalmúl felhasználni arra, hogy azon kitüntető bizalomért, mellyel egyházközségeink 4 ízben voltak kegyesek megajándékozni, s azon meg nem érdemelt támogatásért, melylyel ezen egyházmegye lelkészei és egy­ház felügyelői részéről tapasztalni szerencsés voltam most legnagyobb hálámat kifejezve, egyúttal arra kérjem a nagyt. egyházmegyét, bocsássa el már szolgáját békesség­ben és engedje, hogy reménylem már megérdemlett nyu­galomba vissza vonulva, hátra lévő napjaimat azon egyház­községnek, melynek lelkésze vagyok, szentelhessem. Különben ezen évek során egyházunk életébe és jövő évbe mélyen belenyúló alkotásoknak és változásoknak voltunk és vagyunk jelenleg is nemcsak tanúi, de részben tényezői is. Magyarhoni ág. hitv. ev. egyházunk zsinata a kerületek arányosítása czéljából s érdekében egyház­megyénket régi otthonából a bányai kerületből, melyhez százados traditiók által kötve volt, kikebelezve és a dunán­inneni egyházkerülethez csatolva, melynek kötelékébe a mult évi deczember 19.-én Pozsonyban tartott ker. köz­gyűlésen felvétetvén, most már a dunáninneni kerületnek kiegészítő részét képezi. Ez évek során kerültek felszínre az egyházpolitikai kérdések is, melyeknek nagy része már megoldást nyert, és a törvény erejére emelkedvén, ez év folyamán életbe fognak lépni. Ez évek során lettek a tanügy felvirágoztatása érde­kében is nemcsak meghozva, de foganatosítva is oly tör­vények, melyek nagyon is alkalmasak, ha autonom jogain­kat és felekezeti jogainkat és felekezeti érdekeinket, a tanügy terén megóvni kívánjuk, új, még pedig kemény próbának tenné ki, a már sokszor igénybe vett hitbuzgó­ságunkat és áldozatkézségünket ; ámbár hálásan kell meg­említenünk azt, hogy az állam kész kezünkre dolgozni és minket szegénységünkben állami segélylyel támogatni. En tehát, midőn ma ez idők során át viselt esperesi hivatalomtól búcsúzom, nemcsak nagy idők emlékeivel térek vissza magányomba, de visszatérek oda hálás meg­emlékezéssel szeretett kartársaimra is, kik velem együtt , ezen évek során hivataloskodtak és közreműködtek azon, hogy ezen egyházmegyében a jórendet és békét fentart hattuk, s minél kevesebb foglalkozást adhattunk konzisz­toriumunknak. A legutóbbi év sem maradt meddő, de sőt inkább oly mozzanatokról tehetek jelentést, melyek az egyház­megyei közgyűlés érdeklődését lekötni alkalmasak. Jelentem mindenek előtt, hogy a mult év september hó 17.-én Balassa-Gyarmaton egyházmegyénk képviseleté­ben 0 cs. kir. apostoli Felsége előtt megjelentünk. Kül­döttségünkhöz a pestmegyei, honti és zólyomi esperesség­ből is többen csatlakoztak. Főtisztelendő Sárkány Sámuel bányakerületi püspök úr volt szives hódolatunkat 0 Fel­sége előtt tolmácsolni. 0 Felsége küldöttségünket nem csak kegyesen elfogadni, de egyházmegyénk összes hiveit királyi kegyelméről biztosítani is méltóztatott. A mult év Szent-István napján Salgó-Tarjánban voltam. E nagy nemzeti ünnepen nagy és örömteljes ünne­pet tartott a salgó-tarjáni egyház is. Tornyát és 3 harang­ját avattam föl ez ünnepnapon az Úrnak szolgálatára. Bemutatta e napon az újonnan hozott orgonáját, 100 méter­nyi magaslaton fekvő templomához felvezető (1000 példány) kőlépcsőjét, harangállványát, fűtőkészülékét és renovált templomát. Ezeknek láttára eszembe jutottak Urunk Üdvö­zítőnknek Máté ev. XVII. 20. versében feljegyzett ama szavai: „Mondom néktek, ha annyi hitetek volna, mint a mustár mag, mi sem lészen lehetetlen néktek." Ezen egyház 25 év előtt nem volt egyéb; hanem a mustár mag, 25 év alatt a hitbuzgalom és hitszeretet, és az egyházhoz való ragaszkodás által fejlesztve, úgy lélekszámát, mint beren­dezését tekintve elmondhatjuk, hogy egyházmegyénk minta egyháza. A Weissenbacherék : Endre és János, Gáber Fri­gyes egyházfelügyelő és különösen az egyháznak tevékeny lelkésze: Rutkay Sándor elévülhetlen érdemeket szereztek magoknak ezen egyházban. Mult év deczember 19.-én, Advent 2-ik vasárnapján a hős király, Gusztáv Adolf, születésének 400-os emlékét ünnepeltük, összes egyházközségeinkben. Mult év oktober havában Mikula Endre losonczi ev. tanító az egyház és a város tisztelete és szeretete által környezve, hivataloskodásának 50 éves jubileumát ünne­pelte. Nagys. Desewffy Ödönné szüi. Desewffy Rózsi és mélts. gr. Uégenfeld Lajosné szül. Desewffy Hona úrnők, boldogult édes atyjuk emlékére a vanyarczi templom ja­vára 1000 frtnyi alapítványt tettek Desewífy Ottó alapít­vány czimen, oly kikötéssel, hogy ezen összeg kamatai egyedüi a -vanyarczi templom fenntartására legyenek for­díthatók. Nagytiszt. Simko Frigyes alesperes, balassa-gyarmati lelkész, balassa-gyarmati határban fekvő szőllejét lelkész utódjainak, könyvtárát az alsó-nógrádi lelkészeknek, Luther­nek eredeti kátéját az esperességi könyvtárnak hagyo­mányozta. Áldja meg őt, még poraiban is, a kegyelemnek Istene ! A dunáninneni kerület érdemült felügyelője ő nagyin. Szentiványi Márton úr élete 80-ik évében lett Liptószent­iványban eltemetve. Nyugodjék békében! Istenben boldogult magas kora miatt már a mult év­i ben egyházkerületi felügyelői állásáról lemondván, helyébe

Next

/
Thumbnails
Contents