Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Mltgos. Laszkáry Gyula ker. felügyelő székfoglaló beszéde

'214 messze vagyunk. S a mint Nehémiás trombitájának a szava vala : „a mi Istenünk hadakozik érettünk," úgy mi is segítségül hívjuk az Urnák nevét, mert, ismétlem, tisztelt atyámfia, a te munkád lesz ama nehemiási munka, hogy a falnak építésétől kell kezdened. Elválasztó fal legyen az? Nem és nem! Itt egyesíteni vagy hivatva és nem elválasztani. Ama kőfal az egy munkában egyesített testvérek védőfala legyen az, hogy az Isten városának falain belül csend és béke legyen az Isten országának építése művénél, az Ur szent gyülekezeteiben. Ezen építésnél a szegletkő a Jézus Krisztus, kiben az egész alkotmány szép renddel rakattatik, hogy legyen az Urnák szent temploma, s legyünk Istennek szent hajléka lélekben. Ezen munkánál, tisztelt atyámfia, legyen Néked segítségül az Úr, kiről valljuk: a mi segedelmünk az Úrtól! 3. Add meg fogadásaidat az Úrnak. A te fogadásidat hivatalos esküben fogod tenni az Úrnak szent szine előtt. A fogadás megadása O o alatt a zsoltáriró a fogadásnak teljesítését érti: ezt érti nemes szived is. Fogadásid pedig abban fognak állani, hogy vallani és védeni fogod őseid, egyházunk hitét, védeni fogod az egyház jogait, szabadságát, alkotmányát, szabályzatait: mindazt megtartod és mások által megtartatod. A mi dicsőségesen uralkodó apostoli királyunkhoz, úgy is mint egyházunk legfelsőbb felügyelőjéhez és a hazához a hűséget megőrized. A kerületnek kötelékét szemben az egyetemes egyházzal fentartod, a többi testvér egyházkerületekkel az egyetértést ápolod, a más valláson levők irányában a türelmességet és testvériességet a közhaza javára bebizonyítod. Tudományos tanintézeteinket és iskoláinkat, mint egyházunk szemefényét, gondjaidba zárod. Nemes fogadásidat áldásával kisérje az Úr, hogy munkádnak gyümölcsét lássad. Ugy legyen ! Amen. Méltóságos Laszkáry Gyula dunáninneni evang. egyházkerületi felügyelő székfoglaló beszéde. Tisztelt kerületi gyűlés! A mily mélyen meghat a bizalom, melylyel engem a dunáninneni kerület felügyelőjévé megválasztottak, ép oly mélyen érzem ez állás súlyát és a felelőséget, mely e szép, de főleg ebben a kerületben nehéz állással jár. Tudom én azt, hogy e kitüntetés nem érte bennem az egyént, hanem érte az irányt, melyek évek hosszú során működésem alatt az egyházi téren mindig követtem, s melylyel ezentúl is a tágabb működési körben lelkem egész erejével tántoríthatatlanúl követni fogok. Ez irány : az egyháziasság s a tiszta egyházi szellem fentartása és fejlesztése, megóvása attóT, hogy ez bármi más mellék czélok utóiérésére használtassék fel, megakadályozása annak, hogy az egyház köpönyege alatt az állam egysége, hazánk beibékéje s ebben a magyar nemzet hegemóniája ellen izgatás folytattassék. Fentartása a maga teljes épségében egyház alkotmányunknak, autonómiánknak, melynél én szebb, szabadabb, szélesebb alapokra fektetett egyházalkotmányt nem ismerek, de mely csak úgy állhat fenn, ha az állam törvényeivel magát ellentétbe nem helyezi, hanem ezeknek keretén belől helyezkedik el. És itt önökhöz fordúlok egyházamnak világi tagjai, a mi autonomiánk az egyház világi tagjainak ép oly befolyást enged, ép oly jogokat ad az egyház administratiójában, mint az egyháziaknak, ne hagyják el ezt a tért, ne hanyagolják el ezeket a jogokat, ezek századokon keresztül fejlődtek ilyenekké, — midőn egyházunk a hatalom által üldöztetett tehetősebb, hatalmasabb fiainak — oltalma alá menekült, s ezen fiai vagyonuk és életük koczkáztatásával fentartották az egyházat, — a kötelesség ilyetén teljesítése természetesen jogokat vont maga után, s ezek szállottak mi reánk; ismételve kérem én önöket, ne hagyjál^ el ezt a tért, éljenek ezen jogaikkal, higyjék el, hogy aki törvényadta jogaival nem él, annak jogaival aztán mások élnek, és igen sokszor visszaélnek. Ha önök engem támogatnak, akkor én erős leszek és működésemnek meg lesz sikere, de ha önök elhagynak — úgy leszünk mint a vesszőköteg, mely együtt eltörhetetlen, de szétbontva, egy

renként erős nem lehet. Nehéz időknek nézünk elébe, mélyen tisztelt kerületi gyűlés, főleg ebben a kerületben, mely különböző elemekből, több kerület alkatrészeiből alakittatoit meg, hol még nincs meg az összetartozandóság érzése, — ezen érzést meghonosítani, fejleszteni képezendi egyik fő feladatomat, soha külömbséget nem teendek a kerület egyes részei közt. — Addig, míg egy esperességnek voltam felügyelője, lehetett bennem particularizmus, de amint a kerület felügyelőjévé választattam, megszűnt az teljesen s ép úgy fogom szolgálni még azon esperességek vagy egyházak érdekét is, melyek velünk ellentétes állást foglalnak el most, mint azokét, melyek velünk mindég egy úton haladtak, s ha ők erről meggyőződtek, ha itt fogjuk őket látni körünkben, velünk együtt érezve, együtt működve kerületünk és egyetemes egyházunk javán, az lesz egyházi működésemnek egyik legszebb napja. Nem kicsinylem én a veszélyeket, melyek a most életbe léptetendő, úgynevezett egyházpolitikai törvények következtében egyházunkra várnak, melyek valljuk meg az igazat, egyházunkat sok megpróbáltatásnak viszik elébe; és mi még sem zárkózhatunk el azok elől, még sem foglalhatunk el velük szemben ellenséges állást, — mert nekünk protestánsoknak egyik létjogunk az, hogy minden szabadelvű intézménynek előharczosai legyünk, nekünk elől kell vinni a haladás és a felvilágosodottság zászlóját, és én bizom abban, hogy valamint apáink fentartották az egyházat az üldözés napjaiban, — azoknak fiai is ki fogják azt vezérelni ezen veszélyek közül, ki