Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - A választási rendszer kérdéséhez (Sass János)

'208 gunkat a helyzetbe, hogy a gyülekezet három teljesen ismeretlen egyén közül köteles választani. Mi alapon, azt bajos megmondani, de valami alapon mindenesetre megkezdi mind a három, vagy legalább az ő embereik a korteskedést. S miután az egyének teljesen ismeretlenek, a capacitálásnak, félrevezetésnek, mindenféle ármánynak csak még tágabb tere nyílik, mikor ismerős egyének közt esik meg a választás, kikhez a nép érzelmi vonatkozásokat is táplál. Ha vannak most is már a képviselő választások fertelmeihez hasonló papválasztások, azt hiszem nem nehéz belátni, hogy az előléptető rendszer mellett minden papválasztás teljesen azonos jelenségek mellett fog végbemenni, a minőket jelenleg a képviselő választásokból elég jól ismerünk. E tekintetben tehát bizonyos, hogy nem érünk czélt. A másik czél tekintetében se leszünk sokkal szerencsésebbek. Ha most az kelt elégedetlenséget, hogy fiatal ember hébe-korba gyorsabban kerül nagyobb egyházba, a szabad választást korlátozó rendszer mellett meg bizonyosan az lesz a panasz, hogy a fiatalabb és esetleg nagyobb családd lelkészek azért nem juthatnak előre, mivel a nagyobb gyülekezetben ülő talán családtalan, vagy oly öreg lelkész nem akar kihalni, ki gyermekei nevelését már befejezte. Van köztünk valaki, a ki elhigye, hogy az a fiatal lelkész, ki teljes életében az előbbreíépés csábító tüneményeit tartotta szem előtt, e körülménybe könnyebben belenyugszik, mint az a lelkész, ki csak hivatásáért, hivei lelki üdvéért és nem jntalom reményében dolgozik, a korlátlan választások esélyeibe? Azután nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy milyen szellemet nevel ez az előléptető rendszer papjainkba. A ki érdeklődik a dolog iránt, tekintsen csak be nyílt szemekkel a hivatalnoki életbe, e tapasztalatok bizonyára azon meggyőződésre vezetik, miszerint e rendszert a protestáns egyházba behozni nem szabad. Kifejtettem ezt e lapok 1893. évi 40. és 46. számában, szükségtelen ismételnem. Annyi bizonyos, a papság általában véve nyerne vele ; mivel egyrészt tekintélyes, hatalmas papi hatóságunk, másrészt alázatos, engedelmes papi osztályunk fejlődnék ki. Apage! Nekünk nem feltétlen engedelmeskedő, hanem hajthatlanul független lelkipásztorokra van szükségünk. In hoc signo vicimus, in hoc signo vincemus! A választási visszaéléseket kétségkívül meg kell szüntetni ; de nem rendszabályok által, melyek ilyen esetekben soha czélhoz nem vezetnek, hanem apostoli pásztorkodással, melynek sikere biztos. Ha lelkészeink és nevezetesen hatóságaink nem az irodából, hanem egyéniségükkel közvetlenül gyakorolnak üdvös befolyást a népre, ama rút szokások, melyek ma a választásoknál már nagyon elharapóztak, úgy el fognak tűnni egyházi életünkből, mint a hóharmat az első napsugártól. Munka vár tehát itt is lelkészeinkre és pedig nem könnyű munka, melynél egyedül sajáter ejükre vannak utalva. Mert az is bizonyos és egy józan gondolkodó se vonta kétségbe, hogy lelkészeink anyagi helyzetén javítani elkerülhetlenül szükséges. Ilyen körülmények közt szinte elképzelhetlen, hogy valaki azt állítsa a választás hiveiről, miszerint ezek ellenségei a pap haladásának, nem akarják, hogy helyzetén javítani igyekezzék, hanem azt követelik tőle, hogy a „szabad választás kinövéseibe muhamedán fatalismussal belenyugodjék ; Farkas Géza ezt maga se hiheti felőlünk. Ellenkezőleg azt óhajtjuk, hogy lelkészeink napról napra tanulva tökéletesítsék magukat buzgóságban, apostoli lelkületben s mindazon tudományokban, melyek hivatásuk lelkiismeretes betöltéséhez szükségesek s tekintbe véve a mai körülményeket olynemü újítások helyett, melyek népünkre csak elidegenítő befolyást gyakorolhatnak, igyekezzenek azt részükre meghódítani szentül meggyőződve arról, hogy e nép nem lesz hálátlan irántuk, kik őt az Isten oltárához, honnan eltévelyedett, visszavezérelték, nem hagyja szenvedni azokat, a kikről tudja, hogy elvesztett, de visszanyert mennyországát Isten után egyedül az ő érdemüknek köszönheti. Ceterum censeo : Keressétek először Isten országát és mindenek megadatnak néktek. Sass János. iiirlii, A budapesti országos protestáns árvaegylet választmányának, az egylet 1895. évi április hó 29. napján tartott közgyűléséhez beadott jelentése. (Vége.) Hogy milyen arányban emelkedtek költségeink az egyes kiadási tételeknél, annak tanulságára szolgáljon a következő' összeállítás : 1884. 1894. Az árvaházi személyzet költsége volt . . 1520 3847 Vegyes költségek : . . 712 1535 Élelmezés 6189 8483 Ruházat 2031 2894 Fűtés 300 409 Iskolai kiadás 156 707 Tisztaság, egészség 966 1283 Épületfentartás 583 1240 Egyletünk fennállását és felvirágzását jótékony emberbarátok nagylelkű adományainak köszönhetjük s midőn róluk hálával emlékezünk meg, egyúttal kötelességünknek tartjuk az adományozók névsorát összeállítani és évi jelentéseinkben azokat megörökíteni, hogy azokról, a kik egyletünk érdekében anyagi áldozatokat hoztak, az utókor is ismerje és egyúttal buzdításul szolgáljon azoknak is, a kik egyletünket jövőre támogatni óhajtják s tudják, hogy egyletünk azokat, a kik az ő fejlődését előmozdítják, soha sem feledi el. E névsort korábbi évi jelentéseinkből ez idén először állítottuk össze, nem lehetetlen tehát, hogy abba hibák is csúsztak be, miért is felkérjük azokat, a kik ilyen hibákat észrevesznek, hogy észrevételeiket velünk közölni szíveskedjenek. Itt kell megemlítenünk, bogy néhai Zámory Kálmán végrendelete a boldogult rokonainak egy része által perrel