Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Igazgatói beszéd (dr. Masznyik Endre)

Tizenharmadik évfolyam. 25. sz. Pozsony, 1895. évi Juniu

s 22-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ ES ISKOLA. I Előfizetési ár : Egész évre ... 12 kn. félévre ... (> „ negyedévre. 3 „ Egy szám ára: 24 flr. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Igazgatói beszéd. (Dr. Masznyik Endre.).— Hol keressük az Isten országát. IV. (Sass János.) — Nekrolog. — Belföld. — — Vegyesek. — Pályázatok. Igazgatói beszéd. (Elmondva 1895. jún. 19-én iskolai évzáráskor.) Nagytisz telet ü Gyülekezet! Kedves Kar társak! Kedves Ifjak! Még viszhangzik lelkemben az Ige : Vegyétek és egyétek ! Még érzi szívem a szó varázsát : Igyatok ebből mindnyájan ! Tehát mégis van egy hely, a mely egyesít ; Isten s emberrel, éggel és földdel békít, engesztel. Van egy hely, a hol jó nékünk lakoznunk! Van egy oltár, a hol gyönyörűséges dolog áldoznunk ! Van egy pont, hol találkozunk, hol megismerjük és megértjük egymást s hol egy szent közösségbe olvadunk mindnyájan ! Bár volna több is; — sajnos, ma már nem igen van. Ha kilépünk a szent csarnokból, az Urnák házából, utaink nyomban elválnak egymástól. S ha csak az utak válnának el ! De hát — nagyobb baj ! — hogy a szivek is válnak s kik ott bent még testvérek, — ide kint már ellenségek ! #Hála Isten! hogy mi nem hiába vettük s ettük az Ur testét, hála, hogy mi testvérek gyanánt gyűltünk e helyre az evangyéliomi Ige tudományának szent oltára köré is: számot adni még mielőtt egy kevéssé megpihennénk a munkától a ránk bizott talentumokkal való sáfárkodásunkról. Számadás ! — igen, év végén ez volna a legtermészetesebb feladat. Es mégis, nt. Gyülekezet, kedves Kartársak, kedves Ifjak ! érzem, tudom, hogy Ti ez úttal nem számadást, hanem hitvallást, nem búcsú, hanem beköszöntő és programmbeszédet vártok én tőlem. Mire is foglalkozzam én ma még — a kezdet kezdetén a múlttal? * * * Múltam ha nézem, abban értékest, becsest amúgy sem sokat találok; csak egy kincsem vagyon; engedjétek meg, hogy ha oktalanul is, dicsekedjem \Je. Szerény evangelikus lelkészi hajlékban születve, magam is evangelikus lelkésznek neveltetve s azzá fel is avattatva, mondhatom, hogy már bölcsőmtől fogva szivemben hordozom evangelikus anyaszentegyházam szeretetét. E szeretet hozott, midőn gyermekagyam tárgya: az evangelikus parochia ajtónyilására mindhiába vágytam, vártam, a főgymnasiumi tanári pályáról is ide — az evangelikus anyaszentegyház egyetemes theologiai akadémiájára. Amott is jól és otthon éreztem volt magam, de én közel, egészen közel akartam lenni az Úrhoz. S az Ur megsegített. A kevésen sem voltam hív s íme sokat, igen sokat bízott reám. Theologiai akadémiánk nagybizottsága — a mint tudjátok — evangelikus anyaszentegyházam egyetemének nevében 1895. február hó 12-én a theol. akadémia igazgatójává választott. Megmondottam akkor, mondom itt is újra — s Isten a tanúm, hogy igazat beszélek! — nem kerestem ezen kétségkívül díszes, de egyszersmind nagy felelősséggel is járó állás dicsőségét. Tudom, nagyon jól tudom azt is, hogy ezen választás kitüntetése is csupán azért ért engemet, mert ama jeles kartársak, a kik sorban "ép ügy mint érdemben én előttem állnak vala, részint aggkor, részint elfoglaltság, sőt — a mi a legfájóbb ma is! — súlyos betegség miatt erőthaladó munkára nem vállalkozhattak. És én mégis — jobban mondva — épen ezért elfogadtam és elfoglaltam az igazgatói állást, mert annak nagy munkája s még nagyobb feladatai elől evangelikus anyaszentegyházam iránt való szeretetem, hűségem s egész életczélom megtagadása lett volna, hahogy kitérek, midőn parancsoltak velem. Pedig — tudjátok jól azt is — igen nehéz viszonyok között vettem át a kormányt. Kipróbált