Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Tárcza - Történeti adatok a dunántúli ev. püspökök és ker. felügyelők sorrendjéhez (Payr S.)

'192 modott ellene. Ez azonban helyben hagyta a választást. És Matkovich szakadatlanúl viselte hivatalát haláláig 1823. decz. 20-ig, tehát 42 évig, szintén négy püspök mellett. Nem lehetett e szerint ker. felügyelő Artner János, ki névtárunkban 1784. évvel van jelölve. Matkovich nagy buzgalommal és egyházszerettei, de az egyházaknak s ezek tisztviselőinek sokszor apró, kicsinyes ügyeibe is beavatkozó önkényeskedéssel vezette egyházkerületünket. Szerette magát a dilletáns theologusnál többnek tartani. Az orthodoxiának volt hive és a neologus hirében álló hazatérő papjelölteket szerette faggatni. A kerületi új énekesköDyv 1804-ben főként az ő sürgetésére s az ő felügyelete alatt készült. Maga is több éneket írt bele u. m. a 229,, 230., 231., 302., 454., 456., 493., 494. és 517. számuakat. Tekintélyes világi hivatalt viselt. A községi kerületi táblának volt bírája, később elnöke s e mellett királyi tanácsos.*) 4. Hivatali utódja lőn Káldy János, sopronmegyei alispán, előbb a nagygeresdi egyház felügyelője. Elnöktársa Kis János, kit bizalmas baráti viszony fűzött, hozzá, kiválóan dicséri jóságát, érett józan elméjét, igazságszeretét és vallási okos buzgóságát. Két teljes évig sem viselhette hivatalát 1824—1825. 5. Ötödik felügyelőnk a sorrendben báró Podmaniczky Károly, kir. kincstárnok és tanácsos. 0 az első, kit idegen kerületből választottak a dunántuliak az 1825. junius 8. Pápán tartott kerületi gyűlésen. Kis János őt is „kiváló műveltségű, tudományszerető, közügyekben jártas, vallását értelmesen és buzgón szerető s példás humanitásu méltóságnak" mondja. Egy izben azt kívánta Podmaniczky ezen püspöki elnöktársától, hogy az egyháziak hibái iránt keményebb legyen. Hivatalát 1833. szeptember 21-én bekövetkezett haláláig viselte. Az 1826. soproni iktató gyűlésen elmondott beszédek ki vannak nyomatva. 6. Podmaniczky halála után majdnem két év telt el a nehézkes választási intézkedésekkel, mert ekkor még a jelölteket is szavazás utján határozták meg a gyülekezetek. Az 1834. julius 9-én Vésén tartott kerületi gyűlésén gróf Zay Károly választatott meg, ez azonban nem fogadta el e tisztséget. Az új választásnál többséget nyert Matkovich István, a hét személyes tábla itélő mestere s 1835. okt. 7. nagy ünnepélyességgel iktattatott be Sopronban. Nemcsak az iktató és székfoglaló beszédek nyomattak ki, hanem külön üdvözlő költemények is jelentek meg világiak, lelkészek és a magyar társaság részéről, magyar, német és latin nyelven. A negyedik felügyelő Kis János idejében s ennek őszinte bizalmas barátja. Hivatalát az 1847-ben beadott lemondásáig viselte. 7. A válságos 1848. évben választott Vi dos József az egyházkerület nagy kárára és ennek őszinte részvéte között már 1849. évi augusztus 29-én elhunyt. És igy a 100 év előtti eset ismétlődött: a püspök *) Lásd ugyanott és Kis János Emlékezéseiben, Budapest 1890. 2-ik kiadás. fogságban ül, a kerületi felügyelő halott. Haubner ez évi február 15-én ment Győrből Pozsonvba a hadi törvényszék elé, hol még egy ideig szabadou járhatott, de azután 6 évi várfogságra Ítéltetett. 1849-ben nem volt kerületi gyűlés. Vidosnak egyházi és hazafias érdemeit később a kerület, midőn már szabadabban lélegzett, 1860 bau jegyzőkönyvileg örökítette meg. A Haynau által kinevezett püspökhelyettes, Wohlmuth Lipót, rohonczi lelkész, 1850. évi ápril 7-én irja első pásztori levelét és ez évi május 27-re „tanácskozásra" hivja Sopronba az esperességeket és sz. kir. városi konventeket. E gyűlés Palló Sándor kir. biztos jelenlétében tartatott meg. Ilyen vezérlet alatt élt át a kerület egy évtizedet. Később a kir. biztos mindenkori jelenlétében helyettes felügyelőket is választottak az egyes gyűlések tartamára. A rendes felügyelői hivatal betöltetlen maradó 11 évai át 1860-ig. 8. Ezen hosszú időköz és a pátens visszavonása után Radó Lajos, esperességi felügyelő a kerület vezérférfiaként tüntette ki magát már akkor, midőn a dunántúliakra erőszakolt superintendentialis administrator mellőzésével 1860. évi május 3l-re Kőszegre kerületi gyűlést hirdetett. E gyűlés ez időközben kegyelmet nyert Haubner Mátét, mint törvényesen megválasztott püspököt székének elfoglalására felkérte és meghivta. Haubnernek még e nap estéjén Nagy Geresdről való megérkezése, a város sorompóinál s majd a templom ajtajánál való fogadtatása s végül a kivilágított templomban mondott imája páratlan jelenetek egyháztörténetünkben. E gyűlésen rendeltetett el a felügyelőválasztás is. Még ez évi augusztus hó 22-én Győrött, a melynél szebb dicsőségteljesebb napjai alig volak valaha a kerületnek Radó Lajos 137 szavazat közül 111-gyel választatott ker. felügyelővé. Hivatalát 1866-ig viselte, a mikor nagyreményű fiának halála felett érzett atyai fájdalmában minden lehető marasztás ellenére is lemondott. 9. Radó Ignácz kemensalji esp. felügyelő az 1866. szomorú esztendőnek őszén előhaladott korban változó egészséggel és az egyházra nézve borús jövendőt jósló jelenségek között, igazi protestáns kötelezettség érzetből vállalta el hivatalát. Nem is viselte ezt sokáig, Betegsége miatt már 1868-ban lemondott. 10. Utóda Berzsenyi Miklós, az 1869. évi augusztus 18—20. Pápán tartott gyűlésen választatott meg. (Es igy nem 1870-ben mint a névtár mondja.) Szintén hajlott korban vette már át a vezérséget s az 1873. évben lemondott, a nagy szerénységéről ismert, vallását forrón szerető és a nagy költő családjából származott férfiú, a ki 2000 frtos alapitványnyal is emelt magának a soproni iskolánál emléket. 11. Újra más kerületben ismerték fel a dunántuliak a vezérszerepre hivatott egyházi férfiút, midőn az 1874. évi aug. 12-én Bonyhádon báró Prónay Dezsőt, előbbi fehér-komáromi esp. felügyelőt a kerület élére állították. Szép pályája itt még nem érte