Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - A budapesti országos prot. árvaegylet

'185 nak. Gyermekei közül csak az egy Bálint érte meg az ifjúkort, ez is 16 éves korában halt meg Rozsnyón mint ottani tanuló. Kidőlt a nemes törzs minden sarjával. Pedig ha valaha, úgy most kellett volna egy második Török Bálint az egyházban. Olyan vezéregyéniségei voltak ezek egyházunk­nak, a kikre nem az egyház ruházta a hivatalos titulust, hanem magok tették magokat elsőkké — érdemeikkel. Rendszeresített kerületi felügyelői állás­ról csak a Károly-féle rendeletek után lehet szó a Dunán túl is. Es az itt felsorolt ősi családoknak unokáival találkozunk e diszes álláson e korszakban is. Ostífy mindjárt az első és Vitnyédy a második. 1. Ostffy Mihály, a fentebb említett, Miklós fia, (szül. 1688.) a Pesten 1735 ben b. Zay Imre elnöklete alatt tartott összejövetelen választatott dunán­tuli felügyelővé. Az egyházkerület, érdemei előtt meghajolva, örömmel ismerte el ilyenül. 1742 ig püspöki elnöktárs nélkül vezette a kerületi ügyeket. Vejével, Ztneskál Jób győri esp. felügyelővel ő volt azon leginkább, liogy Dunántúl is püspököt válasz­szon. A pozsonyi országgyűlésen 1741. ez ügyben meg is intették őt a felsőmagyarországi prot, köve­tek. Tóth Sipkovitssal együtt osztozkodott a szervezés nehéz munkájában. A soproni iskola és a n. dömölki artikuláris egyház különös pártfogásában részesültek. A pesti bizottmány ülésein sok is volt ellene a pa­nasz kath. részen épen ez evangeliomi hitbuzgalmá­ért. Halála váratlanul következett be 1753. évi febr. 20-án. Hivatalát tehát csak eddig és nem 1758-ig viselte, miut névtárunk mondja. 2. Második felügyelőjét Vitnyédy János, kemény-egerszegi birtokos nemesnek személyében választotta meg a kerület az 1753. évi május havá­ban Téthen. Fia volt ez a fentebbi István unokájá­nak, Ferencznek. Fentebb érintett dolgai erélyes, sőt hivatalos jogait túl is lépő vezérnek mutatják. Felügyelői hivatalát az 1781. évi jul. 16-án bekövet­kezett haláláig, tehát 28 évig viselte, mely idő alatt négy püspök változást ért meg. És így nagy tévedés ben van névtárunk, midőn az ő idejére veszi fel Barcza Istvánt (1760), Vidos Sándort (1777) és ifjú Vitnyédy Jánost (1768), kik soha sem voltak kerü­leti felügyelők. A dolog úgy van, hogy 1781-ig csak egy Vitnyédy felügyelő volt és Barcza tévesen kerülvén a névsorba, alaptalanúl ifjitotta meg a ké­sőbb is szereplő öreg Vitnyédyt, kit az iró már halottnak gondolt. Egykorú, hiteles kútfőre hivat­kozhatom. Hrabovszky Sámuel még esperes korában irt feljegyzéseiben áll a fentebbi halálozási nap mellett: „inspector distr. transdanub. in ordine se­cundus mortuus et anno muneris ispectoralis 28."*) (Folytatjuk.) *) Hrabovszky Györgynek, a győri esp. jkönyvbez csatolt másolatai között. ülPltl. A budapesti országos protestáns árvaegylet választ­mányának, az egylet 1895. évi április hó 29. nap­ján tartott közgyűlésé nez beadott jelentése. Tisztelt közgyűlés ! Arva-Egyletünket, — a melynek most, a legközelebbi évben lefolyt munkásságáról kívánunk számot adni, — a szeretetben munkás, mély vallásos bit alkotta meg, tar­totta fenn, segítette idáig; az a hit, a mely az Úrban bízik, tőle várja és kéri az e'őmenetelt, ő benne remény­kedik és néki ad hálát minden áldásért; és az a szeretet, a mely szent kötelességének tartja felvenni az Ur kicsi­nyeinek gondját s a mely érzi, hogy szükség, hogy az erősek hordozzák az erőtleneknek erőtlenségöket s vegyék fel egym^w K miképen a Krisztus is felvett minket az Isten dicsőségére (Róm. 15, 7.). E szeretben munkás bit tartotta el a lefolyt évben is azt a 103 árvát, a kinek hajlékot, békés lakozást nyúj­tott árvaházunk s a kik felől legfőbb gondunk volt, hogy egy is közülök el ne veszszen, mert úgy tekintettük őket, mint a kik sáfárkodásunkra bízattak s a kikért felelősek vagyunk Isten és emberek előtt. Kegyes, jó lelkek alapítványai, hagyományai, aján­dékai és rendes évi betiz téssi adták meg az anyagi esz­közöket a magasabb, a szellemi czélok munkáihatására. De miután folytonosan éreztük, hogy erőink még mindig nem elégségesek czéljaink egészben való elérhetésére, arra igyekeztünk a lefolyt évben is, hogy mind többeket nyer­jünk meg a szeretet munkájának s fokozzuk a jótékony­ság oltárán áldozók számát, hogy ekként fokozottabb mér­tékben elégíthessük ki az irányunkban mindinkább foko­zódó igényeket, a melyeket a folyamodók valóban súlyo­sabbnál súlyosabb esetei támasztanak és azokat a követel­ményeket, a melyeket nevelési szempontból részint a kor, részint mi magunk állítunk magunk elé egyenesen növen­dékeink szellemi érdekében. Egyletünket azon az alapon akarjuk tovább fejleszteni, a melyen felépült s a melyen ma is áll. Azért lehetőleg arra törekedtünk, hogy növendékeinknek minden irányban olyan nevelést adjunk, a mely által a hazának hasznos polgáraivá, egyházunknak pedig hű tagjaivá váljanak. E czélból súlyt fektettünk első sorban növendékeink vallásos nevelésére. Rendkívül sajnáljuk ugyan, hogy dr. Szabó Aladár, ref. theol. akadémiai tanár úr, a ki az előző években intézetünkben az ú. n. vasárnapi iskolát vezette s mélyen vallásos kedélyével, evangyéliomi szel­lemű tanításaival kiváló hatással volt növendékeinkre, ettől a tisztétől megvált ; de azért az egyszer megkezdett és hasznosnak bizonyult munka nem szakadt félbe, mert a mult évben ezt a vasárnapi iskolát két csoportra osztottan tartottuk fenn; a kisebbek csoportját Adorján Márton, tanító, a nagyobbakat maga az igazgató vezette s őket e munkában Adorján Ferencz, ev. lelkész úr is szíves volt támogatni, a miért neki e helyen is köszönetünket fejezzük ki. A vallásos szellem ápolására és fejlesztésére szolgáltak még intézetünkben a templombajárás, a házi istentiszteletek, a naponkénti áhitatosságok, bibliaolvasás, vallástanítás, confirmatio, alkalmi ünnepélyek stb. /7Z

Next

/
Thumbnails
Contents