Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Lelkészképzés és tanszabadság (Gaál Mihály)

Tizenharmadik évfolyam22, sz. Pozsony, 1895. évi Junius 1-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. c Előfizetési ár : Egész évre . 12 kn. félévre . 6 » negyedévre . 3 „ t Egy szám ára : 24 flr. /A EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TÍR-sztyéüstszk:^' PEEENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Lelkészképzés és tanszabadság. (Gaál Mihály.) — IIol keressük az Isten országát. I. (Sass János.) — Tárcza. — Irodalom. Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. Lelkészképzés és A protestantismusnak az biztosit az idők végéig tartó jelentőse'get az emberi nem művelődésében, hogy az nem változásnak alávetett tanok (dogmák) foglalatja, hanem a keresztény szellemnek az egyénben való szabad érvényesülése. Azért a protestantismus poláris ellentétben van a róm. katholicismussal, mely az egyént az egyháznak, mint külső testületnek objeetumává alacsonyitja. Midőn Luther a külső egyházzal szembe állitotta a láthatatlan, vagyis eszményi egyházat (a szentek közösségét) és különbséget tett Isten igéje és hitczikkely között: akkor a külső, látható egyházat nevelő-intézetté tevé az eszményi egyházra, Isten országára s ezen nevelés czéljára a kereszténység okmányaiból kiemelte azt, a mi vallásos jelentőséggel bir, vagyis azt, a mi az embert Istenhez fölemelni s szeretetben érvényesülő életre inditani képes s mellőzte azt, a mi e czélra nem alkalmas. (Stroherne Epistl). A bemagolt tantételekkel és szajkómódra reprodukált hitvallásokkal a róm. katholicismus megelégszik, mert ennél fődolog a testületi együvétartozás s az egyházkormány tekintélyének föltétlen elismerése. Ellenben a protestantismusnál fődolog az egyéniség elve (a hit általi igazulás), mely classicus módon nyilatkozott Luthernél a vormácziai birodalmi gyűlésen, midőn kijelentette, hogy neki sem pápa, sem egyház, sem zsinat nem változtat meggyőződésén, mert lelkiismerete fogva van az Isten igéje és világos észbeli okok által. Nem tesznek tehát szolgálatot a protestantismusnak azok, kik a pápista testületi elvet s a történelmi hatalom tekintélyét akarják visszaállitani és nem tesznek szolgálatot az emberi nem művelődésének azok, a kik az egyéni charizmák fejlődését s az emberiség organismusában való érvényesülését akarják megakasztani. A humanismus talaján nőtt renaissance-nak köszönjük az ujabbkori művelődést, vagyis az emberiségnek a végetlen tökély felé való szakadatlan haladását. Ezen renaissance-nak vallási kifejezése a protestantismus s egyik hatékony szerv a mi ágost. hitv. evang. egyházunk. Mihelyt megszűnt a mi egyházunk a renaissance irányát vallásilag képviselni, hanem a helyett a XVI. század világnézletében és hittételeiben megcsontosodik : azonnal történeti múmiává változik s nem lesz egyéb, mint a római katholicismus kebeléből a történet folyamán kivált secta, mely az ős egyházat csak némely hitczikkelyeknek tisztultabb felfogásával múlja fölül. Ámde egyház, mint testület, hitvallás nélkül meg nem állhat, a hitvalláson pedig, mely egyszer megiratott, változtatni többé nem lehet. Tehát a ki az ősök által szerkesztett hitczikkelyeket elfogadni nem képes, az hagyja el az egyházat — pusztuljon ! íme ez a mai beata simplicitas követelménye. Feledik ezek a jámbor hívők, hogy a reformátorok nem számukra létesítették az evang. egyházat, hanem azok számára, a kik azon szellem által vezéreltetnek, mely őket lelkesítette. íme, a reformátorok már a messze jövőbe tekintettek, midőn az irott hitvallások általi megkötötséget — — „papiros pápának" való hódolásnak jelentették ki. Ok nem hitczikkelyekre, hanem hitelvekre fektették a fősúlyt, vagyis a hit általi igazulásra és a lelkiismeretnek Isten igéje általi regulázására. Tényleg már Melanchton változtatott az ágostai hitvallás 10. czikkelyén, még pedig az 1540. évben, tehát Luther életében, a nélkül, hogy őt Luther ezért eretnekítette volna. Bezzeg máskép bántak el a törpe epigonok Beythe István püspökkel a csepregi zsinaton. Hogy az ágostai hitvallás csak később lett a magyarországi evangélikusok symboluma : kitűnik abból, hogy valahányszor őseinktől hitvallás benyújtása kívántatott, nem hivatkoztak egyszerűen az ágostai hitvallásra, hanem mindannyiszor ők maguk