Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Külföld - Szász-Weimár

154 lenni, világos abból, hogy egyes esperességek közgyűléseikből képviselőket küldtek reá, mi legalább is szokatlan dolog s ba hozzáveszszük, hogy a képviselők „cum gentibus" vonultak fel, nagyon különös színben jelenik meg ez az egész értekezleti dolog. Hiszen jó az, ha népünk részt vesz a magasabb fokú egyháztestületi gyűléseken is ; a sajátságos csak az, hogy ez a szokás csakis ujabb időben és csakis a régi dunáninneni kerületnek, mint ők maguk is nevezik magukat, „renitens öt esperességében" kezd lábra kapni. Nagyon közel áll itt az a sejtelem, hogy a nép izgatási czélból gyűjtetik össze, a minek még árnyékát is távol kellene tartanunk egyháá gyűléseinktől. A nyitrai és trencséni esperességek a dunáninneni egyházkerületnek 1894. évi deczember 18. és következő napjain tartott közgyűléséhez beérkezett határozataikban egyenesen felmondják az engedelmességet. A gyűlésen nemcsak maguk a képviselők, hanem még a köreikből választott kerületi tisztviselők sem jalennek meg. Külön tanácskoznak azzal a kijelentett szándékkal, hogy minden hatalmukban álló törvényes módon a kerületek arányosításáról szóló törvény megváltoztatására fognak törekedni. Minden helyesen gondolkozó ember a törvényes utat csakis a meglévő törvényes alapon szervezett testületek körén belül való működésre érthette. S ez ellen természetesen senkinek kifogása nem lehet, mert egyházi közéletünkben az érvényesülésnek oly tág tere van biztosítva, hogy még a törvény megváltoztatásra irányuló törekvést is el lehet és el kell ismernünk. Ámde ép ezen térről léptek le az öt espereaségnek vezérférfiai s midőn az autonom módon megalkotott törvényeken kivül helyezkednek az autonom törvények megtámadására, mégis azt követelik, hogy az automia védje meg őket. Mert áll az, hogy egész magyarországi evangyéliomi egyházunknak törvénybiztosította autonomiája van, tehát gyülekezeteinknek, esperességeinknek, kerületeinknek és az egyetemnek is és így úgy az egésznek, mint a szerves egész tagjainak, de hogy ha valaki a szervezett egyház törvényeit nem respectálja s abból kiválva vele szemben állást foglal, hogy az az egyház autonom jogait gyakorolhassa, semmiféle logikával bebizonyítani nem lehet. Nagyon visszás helyzetet teremtett az öt esperesség nemcsak az egyház közjogi, hanem még vagyoni állapotára nézve is. Vegyük az államsegélyt, melyet a zsinati alapokon szervezett ág. hitv. evang. egyház egyetemének nyújt az állam! Felvethető az a kérdés, megilleti-e a benne való részesítés azokat a gyülekezeteket, melyek az egyházon kivül h-dyezkedtek. S épen igy van a Baldácsyánummal is. Baldácsy Magyarország tizenegy protestáns kerületének, sem többnek, sem kevesebbnek hagyta az ő alapítványát. Sőt pusztán jogi szempontból kérdéses, hogy vájjon a Reischel-féle alapítvány is, mely azon dunáninneni kerületnek van hagyományozva, melyhez Pozsony, Nagy-Szombat, Bazin stb, városok tartoznak, kiterjesztheti-e jótékonyságát azokra az egyházmegyékre, melyek tényleg e kerülethez való tartozásukat nem érvényesítik. Mert azt hiszszük, hogy a ki a kötelesség teljesítését megtagadja, a vele járó jogot nem élvezheti. S mily alapon hívhatták fel a dunáninneni kerülethez tartozó ú. n. renitens esperességek gyülekezeteiket arra, hogy a folyamatban lévő kerületi felügyelő választásában részt ne vegyenek s törvényadta jogaikat ne gyakorolják ? Nem akarjuk kutatni a sziveket s veséket. Hagyjuk azt arra, a ki igazán itél. Csak őszinte sajnálatunknak kívántunk kifejezést adni a történtek felett abban a meggyőződésben, hogy a főszolgabiró rendelete a magyarhoni ág. hitv. ev. keresztyén egyház autonómiáját nem sértette. Nagyon tévedne az, a ki hinné, hogy belőlünk az ellenség szól. Ellenkezőleg, legbensőbb, legmelegebb óhajtásunk, hogy az ellentétek kisimuljanak és egyesült erővel munkálkodjunk, habár küzdve is egymással, Isten országának építésén. Meg vagyunk arról győződve, hogy a vis-zatérőket őszinte jóakarat és igazi hitrokoni szeretet fogja üdvözölni, de ha harezot kivánnak, meg vagyunk róla győződve, hogy a szentesített törvényekkel kezében a magyarhoni ág. hitv. ev. egyházegyetem, ha sajgó szívvel is, de egész határozottsággal fel fogja venni azt az áldatlan küzdelmet, melynek árát — akár ide, akár oda dől a koczka — evangyéliomi hitéletünk fogja megadni. Jó lesz tehát mindkét részről még az utolsó órában komolyan meggondolni, mely dolgok szolgálnak valódi békeségre. Spedator. nitflia, A Szász királyságban lévő 17 gymnasiumról a húsvéti határidőn 233 abituriens volt. Ezek közül 158-an a jogi pályára, 99-en az orvosira, 9-en a philologiaira és 42-en a theologiai pályára készülnek. A leendő theológusok számát sokalják, mert túlbőség van a hitjelöltekben s ha a vallás és közoktatásügyi minisztérium egyetértve a consistoriummal nem intézkedett volna, hogy a hítjelöltek helyettesitőknek alkalmazhatók a népiskolában s ezzel egyidejűleg az iskolai helyi felügyeletre is képeztessenek, akkor itt is előállana a hitjelöltek nyomorúsága. Szász-Weímárból az a szomorú tudósítás jő, hogy a tartományi gyűlésen a kormány kijelentette, hogy a jénai egyetem jövője évről-évre növekvő és már alig fedezhető kiadások miatt nem biztositható. A kik ez egyetemet látogatták bizonyára fájó szívvel veszik e szomoró tudósítást. Németország. A porosz vasúti igazgatóság a fuldai pü-pöknek, ki a szász-weimari főherczegnél bemutatkozni és egyúttal a bérmálás szentségét kiszolgáltatni akarta, azon kívánságot, hogy számára Wtimarban a fejedeimi váróterem megnyittassák, visszautasította. Ugy látszik, hogy már Poroszországban az osztó igazság szerint kezdenek eljárni, mert eddig a protestáns fősuperintendenseknek soha sem mutatták meg ezt a tisztséget, csak a kath. püspököknek, most azonban ezektől is megvonják, a mi csak helyesen van, Szász-Weimár. "Weimarban ezentúl az egyház megvetőjétől az egyházi temetést megvonni nem lehet. A főherczegi egyházi tanács a főherczeg hozzájárulásával rendelte. Oly holtnak, ki haláláig az evang. egyházhoz tartozott az egyházi temetés legegyszerűbb alakjában (a lelkész által ornatusban a sirnál mondott imádság, miatyánk és áldás) ba azt a hozzátartozók kívánják, semmi esetben megtagadni nem lehet. A többi egyházi ünnepélyek, nevezetesen: sírbeszéd, prédikáczió, vagy a temetési menetnek a lelkész, az iskola s az egyházi énekkar, zene és harangozással való