Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Tisztelgés Vasvármegye főispánjánál

137 Ezen Zengedező Mennyei Kar ezután több kiadást ért (1703, 1726, 1735) mig végre 1743-ban tetemesen megbővítve „Uj Zengedező Mennyei Kar" czímet vett fel. Ezentúl Landerer Mihály nyomdájából Pozsonyban és Kassán (1778, 1791) majd Pozsonyban és Pesten adatik ki, mindig Szenczi Molnár Albertnek 1607-ben megjelent Zsoltáraival egybekapcsolva. Állítólag Sziesz József János által is megjelent 1784-ben Sopronban egy kiadás, mely azonban az előbbeniekkei mindenben megegyez.*) Ezen Uj Zengedező Mennyei Kar volt a mi evang. magyar népünk egyedüli — s igen kedvelt énekeskönyve egészen a jelen század elejéig ; sőt, mint a jelekből kitetszik, használtatott ez nagyrészben a reform, atyafiak által is. Benne az 1696. évi „Zengedezőnek" fordított énekei mind helyet foglaltak, s ezek még ujabb fordításokkal egészíttettek ki. Azonkívül az előbb felsorolt régi magyar énekeskönyvek eredeti s fordított énekei nagyrészben fölvétettek, úgyhogy terjedelemre nézve is vetekedett ezen magyar énekeskönyv a tót ajkú evangélikusok számára 1636-ban Tranoscius György által kiadott később szintén bővült „Cithara Sanctorum'-mal, melylyel nemcsak tartalomra, de czímre nézve is oly igen megegyezett. E század eleje, a nagy forradalmak ideje, hatással volt az énekeskönyvek sorsára nézve is. Először a dunántúli evangélikusok találták alkalmatlannak a nagy terjedelmű Uj Zengedező Mennyei Kart s annak énekeit kirostálva s kiforgatva, kiadták 1804-ben az u. n. Dunántúli énekeskönyvet, mely némi csekély változtatással mai napig fennáll. Ugyanakkor (1806 ban) a reformátusok Szenczi Molnár Albert Zsoltárait tették kánonukká, hozzájok csak néhány, többnyire akkor készített moralizáló dicséretet ragasztván. Kis János, dunántúli püspök pedig a dunántúli énekeskönyvben tett változtatásokat nem találván eléggé gyökereseknek, majdnem egymaga szerzett egy uj énekeskönyvet 1881-ben s az mint győri énekeskönyv használtatik főkép a városi gyülekezetek által. Ezen énekeskönyvek nagyon eltértek az „Uj Zengedező Mennyei Kartól" és sajnosan nélkülözik a rokon vonást a Cithara Sanctorummal. Kimaradtak belőlük a szép latin és huszita eredetű énekek. Azért Haan Lajos, békéscsabai lelkész az eredetileg saját gyülekezetének szánt kis énekgyüjteményét tetemesen megbővített ujabb szerkezetben bocsátotta közre 1884-ben, főkép a magyarosodó tót evang. hívek használatára. Ezen úgynevezett csabai énekeskönyv csakhamar kiszorította a dunántúli mindkét énekeskönyvet a vegyes nyelvű egyházakból. De ezen énekeskönyvben a régi énekek régi elavult formájokban hagyattak meg; az uj fordítások pedig nem állanak a mai költői nyelvezet és verstechnika színvonalán. Ezt pótolandó Dr. Szeberényi Gusztáv püspök a bányakerületi közgyűlésen 1889-ben indítványozta, hogy a kerület szerkesztessen főkép a Cith. Sanct. nyomán egy magyar énekeskönyvet. A kerület ezt elfogadván, a hymnologiai munkásság csakhamar nagy buzgalommal megindult s bár az indítványozó és tervező püspök már a következő évben *) Az a baj, hogy az ily régi könyveknek többnyire hiányzik a czímlapjuk. sírba szállt, utóda, Sárkány Sámuel püspök a tervet el nem ejtette, sőt befejezéséhez jutatta. A munkásság gyümölcse a jelen énekeskönyv mely a Zengedező Mennyei Kar örökébe kíván lépni azon reményben, hogy a Cith. Sanct. ból fölvett uj elem kedvessé teszik azt az előtt, a ki abban eddig gyönyörködött és meghódítja azt is, a ki azzal most fjg megismerkedni. Gaál Mihály. " 10 il li 11. Tisztelgés Vasvármegye főispánjánál. A vasvármegyei főispán, Reiszig Ede beiktatásakor a megyebeli evangélikusok is megjelentek a tisztelgők sorában. Szándékukat előre bejelentvén az ünneprendező bizottságnál, számukra azon hely jeleltetett ki a sorrendben, a mely őket a jogegyenlőség és viszonosságnál fogva megilleti. A róm. kath. klérus után nyomban következett az evangelikus egyház. Megjel-ntek: két egyházmegye esperese, a kőszegi, simonyi, körtvélyesi, urai-újfalui, német-szentmihályi, szombathelyi, nemeslövői lelkészek, a lövői kép°zde főnöke, a három egyházmegyének felügyelői, három gyülekezeti felügyelő, az egyházkerületi világi fő- s aljegyzők, mint megyebeli lakosok és többen. Az üdvözlő beszédet a hivatalára nézve legidősebb esperes tartotta a mint következik: A vármegyében lakó ág. hitv. evangélikusoknak három esperessége s felső-lövői tanintézeteink nevében megyénk mai lélekemelő ünnepén hazafias örömmel üdvözöljük. Mert bár egyházunkról azt valljuk, hogy országa, mint isteni intézményé, nem e világból való, de mint látható egyház e világban van az, nevezetesen országos egyházunk édes magyar hazánk határai közt él. Azért, noha egyházhiveink anyanyelvük szerint vidékenkint e megyében is háromféle nyelven tartják istentiszteleteiket, ügyünket magyar hazánk ügyétől soha el nem választjuk, a haza jólétéért imádkozuuk és dolgozunk, a haza hatóságait tiszteljük az Úrnak félelméért, a haza haladását a századunkat mozgató s az evangéliumon alapuló nagy eszmék szolgálatában előmozdítani, a közművelődést tanintézeteink által szerény erőnkhez képest felvirágoztatni, az ifjúságot hazafias szellemben, hazafias erényekben nevelni, a lelki gondozásunkra bizott népet ugyanekkép vezetni, a vallás-erkölcsi életet, mely minden országnak talpköve, támasza, ápolni, az egy haza fiaival, polgárhonfitársainkkal a testvériség és viszonosság alapján a békességet keresni s fentartani lankadatlanul törekszünk. És mivel tudjuk, hogy Méltóságod ugyanezen eszmékért, elvekért lelkesülve vezette közigazgatásunkat, irányította társadalmi életünket egykor, mint vármegyénk választott első tisztviselője, majdan pedig távol tőlünk, de lélekben és szivünkhez mindig közel, magasb állásban ugyanazon eszméknek, elveknek apostola, kiváló harczosa gyanánt tűnt ki most is nét, mint a kormánynak bizalmas közege, itt szülőmegyéjében ugyanazon elvek diadalának biztosításáért vállalt a küzdő sereg élén vezéri szerepet, azért egyházunkat, intézeteit, igazait, minden ügyét bizalommal ajánljuk Méltóságodnak nagybecsű figyelmébe s jóakaratába és szivünkből kívánjuk, hogy Méltóságodnak