Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Nagyszombat

örvendett a fiatal egyház. Igazolja ezt a következő eset. 1610-ben Thurzó György a magyar protestantismus hatalmas védője, mint nádor és királyi helytartó Zsolnára meghivta a dunáninneni kerület 10 megyéjében lakó evang. főurakat, nemeseket, a szabad királyi városokat és az evang. esperességeket, hogy a bécsi békekötésben biztositott vallásszabadság alapján az evang. egyház zsinatiJag szervezkedjék és püspököket válaszszon. Pozsony városa ezen zsinatra a maga kebeléből Maurach Rudolf tanácsost, K e s z 1 e r Márton aljegyzőt és Heuchelin Simon lelkészt küldte, utasításokkal is ellátván őket, melyek szerint hassanak oda, hogy a zsinat oly intézkedéseket tegyen, melyek a tiszta evangelium hirdetését biztositsák, az iskolai ügynek felvirágoztatását elősegítsék. Ezen a zsinaton Magyarország északnyugati része 3 püspöki kerületre osztatott; Árva, Liptó és Trencsén megyék képeztek egy kerületet, Turócz, Zólyom, Hont és Nógrád megyék a második, — és Nyitra, Bars és Pozsony megyék a harmadik kerületet. Ez utóbbi kerület püspökéül Abraham i des Izsák lelkészt választották. Mivel azonban mind a három püspök tót nemzetiségű volt, a zsinat a magyar és német egyházak felügyelésére helyettes püspököket választott, kik „inspector" czímmel ruháztattak fel. Ilyen inspectorúl választatott a BarsNyitra- és Pozsonymegyékben lévő egyházgyülekezetek számára Heuchelin Simon, a pozsonyi lelkész. Ily megtiszteltetés érte a fiatal pozsonyi egyházat fennállása negyedik évében. Elismerés, illetékes helyről jött elismerés volt ez a pozsonyi egyház iránt, mely nagy áldozatkészségével nemcsak a maga ügyeiről és szükségleteiről bőkezűen gondoskodott mindenkor, hanem tanintézete felállításával, melyben a tudomány és az evangelium örök igazságait tanítani és terjeszteni kivánta, megbizonyította, hogy a hazában élő hitsorsosainak ügyét is szivén viseli. Azonban a számban és tekintélyben folyvást gyarapodó egyházgyülekezet istentiszteletét állandó templom hiányában 1616-ig a város különböző helyén szabad ég alatt tartotta. Reísz András, az egyház első lelkésze, a váraljai Kamper féle ház udvarán hirdette az ur igéjét, azon a helyen, hol 1565 ben is összejöttek volt az evang. hit követői vallási áhítatuk elvégzése czéljából. Rövid ideig a széplak-utczai Schupfner ház udvara szolgált az evangelikus híveknek istentisztelete helyéül. 1608 ban Kollonits Sigfrid és más főurak közbenjárására II. Ferdinánd magyar király megengedte, hogy a protestánsok istentiszteletüket a belvárosban a ferencziek templomával szemközt fekvő „Weite Hof"-nak nevezett ház udvarán tartassák meg, mely tágas és eléggé kényelmes hely mintegy nyolcz évig foglalta magába az evangelikus híveket istentisztelése végett, azonban az időjárás viszontagságai, eső, hó, hideg, meleg ellen megvédve nem voltak. Mégis mindezzel daczolva 1616-ig húzódtak itt meg a hivek, mikor aztán hajlék alá jutottak. Pozsony városa főterén, ott hol ma a jezsuiták temploma van, a 17. század elején egy nagy kiterjedésű, ódon épület állott, mely Béhm Balázs polgár tulajdonát képezte, és mely a nép nyelvén „Zur blauenen Himmelskugel"-nek hivatott. Ezt az épületet 1616-ban Armbruster pozsonyi patriczius vette meg, de oly roskatag állapotban volt, hogy a várossal készörömest egy másik fekvőségért elcserélte. Igy a ház a városé lett. Ezt a házat Pozsony városa, mint védő úr a pozsonyi evangélikus hiveknek ajándékozta oda, kiket az 1608. évi 1. és 3. törvényczikk a római katholikusokkal egyenjoguaknak ismert el. Az evangélikus hivek nagy buzgósággal és tetemes költséggel láttak hozzá ezen ház kitatarozásához és átalakításához. Az épületnek a főtérre néző részét isteni tiszteletre szánt helyiségnek rendezték be, hátulsó udvari részét az iskola czéljaira alakították át. Sikerült is nekik ily módon az istentisztelet czéljaira egy tágas termet berendezni, azonban tartós hajlékul ez sem szolgálhatott, részint, mivel az épület alaprészei korhadtak voltak, részint, mivel a hivek számának rendkívüli nagy növekedése miatt a helyiség csakhamar szűknek bizonyult. Mind a mellett az egyházgyüiekezet ifjú életerővel és pezsgő vérrel fejlődött és terjeszkedett, sőt egy alkalommal egyszerre váratlanul nagy fénynyel is kezdett reá mosolyogni a szerencse csillaga. Midőn ugyanis 1619-ben Bethlen Gábor, erdélyi fejede1» m az alkotmány és a protestáns vallásszabadság megvédése végett a bécsi békekötést lábbal tipró osztrák hatalom ellen fegyvert fogott és hadaival Pozsony várát is hatalmába kerítette: ugyanez év november 18-án Pozsonyban tartatott országgyűlésen a vallásfelekezetek egyenjogúságát mondotta ki és ebből folyólag azt a határozatot hozta, hogy minden városban a főtemplom, a történeti jogokra való tekintet nélkül azon felekezeté legyen, mely a lakosok között többségben van. Ehhez képest a pozsonyi Szent Mártonhoz czimzett székesegyházat az országgyűlés 83 szóval 11 ellen az itteni protestánsoknak adta át. Az átvétel alkalmával tartott isteni tiszteleten, mely karácsony első és második napján történt, Heuchelin Simon, Grosz András és Jeutsch János lelkészek német nyelven, Sághy István pedig magyar nyelven tartott szent beszédet. Református isteni tisztelet is tartatott úrvacsora osztással egybekötve. Az isteni tiszteleten jelen volt Bethlen Gábor is az ország rendeivel együtt. 1621. május hó 4-éig volt a székesegyház a protestánsuk birtokában. Ekkor a császári hadvezér Bouquoi gróf visszafoglalta a várost Bethlentől, a székes egyházat viszszaadta a katholikusoknak, a protestánsokat pedig régi helyükre utasította. (Folytatás következik.) § 11 r è i a. Nagyszombat. (Kerületi felügyelőválasztás. Egy üzlet a kincstárral. Egyetemes alap. Luther-templom Rómában. Egyházi számadások. Tanítóválasztás. Női iskolai választmány. Konfirmatiói oktatás. Temetkezési egyesület.)