Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Vallás és közoktatásügyi m. kir. rendelet

9S 108. A ki rendes időn kivül kiván lelkészi vizsgát, az 10 koronán felül a szabályszerű .vitel béreket és napidíjakat is megfizetni tartozik. 109. Az egyházkerületi egyházi főjegyzőnek évi tiszteletdíja 150 korona, a kerületi pénztárosé . . . korona, a gyámoldai pénztárosé . . . korona, a szám vevőé . . korona. 110. Azon lelkészek, tanárok, tanítók, kik az egyházkerületi közg)ülés által egyházkerületi tisztviselőkké, törvényszéki birákká, a kerületi bizottságok tagjaivá megválasztattak vagy megbizó levéllel küldetnek az egyetemes gyűlésre, az egyházkerületi, illetve egyetemes közgyűlések és bizottsági ülések alkalmával a fuvardíjakon, II. oszt. vasúti vitelbéreken félül felszámíthatnak napidíjul 5 koronát, ha 12 óra alatt bevégezhetik hivatalos útjukat és teendőjüket, ellinben ha hivatalos teendőjük s útjok 12 óránál több időt vesz igénybe, naponkint 8 — 8 koronát, az egyetemes gyűlés alkalmával 15 korona a napidíj. 111. Ily költségek megtérítésére azonban igényt nem tarthat az, a kinek saját egyházmegyéje tartozik azokat megtéríteni. 112. Oly bizottsági ülésekre, melyek az egyházkerületi s illetve egyetemes közgyűlés tartama alatt tartatnak, költség külön fel nem számítható. 113. A ki a 110. p. megállapított illetményekre igényt tart, annak igazolnia kell, hogy az illető gyűlésekben végig részt vett. 114. Jelen szabályzat az egyetemes gyűléshez jóváhagyás végett fel terjesztetik és a jóváhagyás leérkezte után lép életbe. 115. A jóváhagyott szabályrendeletnek módosításához az egyházegyetem közgyűlésének jóváhagyása szükséges. 116. Ha pedig az egyházegyetem oly szabályrendeletet alkot vagy oly határozatot hoz^ mely a fentebbi szabályzatot vagy egyes részeit módosítja, a módositást az egyházkerület azonnal foganatosítja. Kund Samu. •«Ofr § i i y i L i. Vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszteri rendelet. Egész terjedelmében közlöm a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minisztériumnak 60658/894. sz. alatt kiadott rendeletét, melyet nemcsak tartalmánál fogva tartok egyházunk népiskolai ügyére nézve nagyon fontosnak, hanem a népiskolai ügy vezetésére irányadó jelentőségűnek keil fölismernem. A rendelet így szól : „Egy negyedszázad telt el azóta, hogy életbe lépett a népiskolai közoktatásról szóló 1868. évi 38. t.-czikk, melynek 11. és 133. szakaszai a hitfelekezeti népiskoláknál alkalmazott tanítóktól ís megkívánják a törvényes képesítettséget. Hivatalos adatok sajnosan bizonyítják, hogy az egyes hitfelekezetek népiskolai tanítói között még mindig nagyobb számmal vannak nem képesített egyének alkalmazva, hogysem e körülményt hallgatással mellőzni lehetne, hogysem e körülaiény az ország közmivelődési érdekeire káros hatást ne gyakorolna. A most érintett állapot évről-évre javul ugyan, de igen csekély mértékben, már pedig úgy népoktatási, mint általános kulturaí, sőt még felekezeti szempontból is fölötte kívánatos, hogy a javulás mind nagyobb arányokat öltsön, vagyis kellőleg képesített tanítjk az eddiginél nagyobb arányban nyerjenek a népiskoláknál alkalmazást. Annak, hogy eddig aránylag nagy számban alkalmaztattak' képesitetlen tanítók, egyik és pedig főindoka abban volt keresendő, hogy a tanítói javadalmak sok helyen csekély volta miatt az országos tanítói nagy szükséglethez képest kevesen igyekeztek az oklevél elnyerése mellett a tanítói pályán keresni boldogulásukat. Az 1893 évi 26. t.-czikk életbe léptetése által azonban a nehézség el van háritva, a mennyiben az egyházi főhatóság kívánságára az elemi népiskolai tanítói javadalom 400 frt törzsfizetésre és az öt ízben való ötödéves korpótlásokkal együtt 600 frt nyugdíjba beszámítandó összegre emelhető fel államsegély utján, a mi bizonynyal nagyobb vonzerőt fog a tanítói pályának kölcsönözni, mint a minővel eddig birt. Mindezeknél fogva indíttatva érzem tehát magamat azon tiszteletteljes kéréssel fordulni a főtiszt, főhatósághoz, méltóztassék a jelzett fontos kérdések előmozdítása czéljából hathatósan támogatni a kormány törekvéseit. Különösen arra van szerencsém tisztelettel felkérni a a főtiszt, főhatóságot, méltóztassék saját hatáskörében intézkedni és odahatni, hogy a főhatósága alá tartozó és más tanitó és tanítónőképző intézetben a saját egyházához tartozó s megfelelő előképzettséggel biró ifjak, a jövő tanévtől kezdve a férhelyek teljes felhasználása mellett, lehetőleg minél nagyobb számban felvételt keressenek, illetőleg találjanak. Ily a,ódon a képesitetlen tanítók száma már a közel jövőben remélhetőleg jelentékeny mértékben alábbszállítható lesz. Ugyanezen czélból a magam részéről szintén arra törekszem, hogy fokozatosan ujabb állami tanítóképző intézetek felállítása által segítsek a bajon. Népoktatási viszonyaink rendezésre váró kérdéseihez tartozik azon állapot is, mely az 1868. évi népoktatási törvény 141. §-ától eltérőleg fejlődött ki. Ugyanis az 1868-ki törvényhozás a most idézett törvényszakasz által azt, hogy „a tanitó semminemű hivatalt tanítósága mellett nem viselhet", annak tudatában mondotta ki, hogy a tanitó kizárólagosan az iskola feladatainak éljen. Kitetszik ez az idézett törvényszakasz második bekezdéséből is, mely a tanítónak mellékfoglalisozásképen is csak olyan teendőket enged meg, melyek helyben és a tanórákon kivül végezhetők. A népoktatási törvény 14. §-ának utolsó bekezdése még annyit enged meg, hogy a felekezeti iskolai tanítók az istentiszteleten és a temetkezéseken segédkezhetnek. Az idézett törvényszakasznak ezen most idézett bekezdését több, különösen az ev. ref. és ág. evang., az unitárius hitfelekezetek körében úgy értelmezték, hogy ha papok vagy papjelöltek alkalmaztatnak iskolatanítókul, úgy ezek a lelkészi teendőkben is, pl. predicatió tartásában, temetéseknél stb. eljárhatnak s igy a lelkész mellett segédlelkés/.i teendőket is végezhetnek. Ugyancsak számos szegényebb hitközségben, különösen a gör. kath., gör. keleti, az ev.