Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Suum suique

68 a pap a saját egyháza szemében is oly hitvány személy már, hogy még ő se tartja méltónak őt a nyugdíj képes tisztviselői közé sorozni ép úgy, mint az egyházfit meg a harangozót? 5) E tervezetben a papság a fizetése nagysága szerint fizeti a beiratási dijat és az évi járulékot ugyanazon az alapon, a mely alapon a nagyobb egyház többet fizet e czélra, mint a kisebb. Ez alap : „Egymás terhét hordozzátok!" Igaz, hogy nem jogos, de méltányos és az egyházunkban a fizetések körül mindenütt elfogadott. 6) E nyugdij-intézeti tervezetben az árvák — bármennyien lennének is — mindnyájan megkapják az őket megillető részt még akkor is, ha az összeg az özvegyi ellátási dijat meghaladná. Mert hát büntessük-e azért az árvákat, mivel sokan vannak? <) E tervezetben az özvegyi nyugdíj nemcsak az anya halálával, hanem akkor se szűnik meg, ha az máshoz menne férjhez avagy ha kitérne; hanem e két utóbbi esetben is átmenne az árvákra. Ritka eset, de előadhatja magát. Indítványozom ezt azért, mivel nemcsak az kétszeresen árva, kinek sem anyja sem apja, hanem legtöbbnyire az is, kinek mostoha a szüleje ; s akkor minden esetre, ha oly könnyelmű az özvegy anyja, hogy még hitét is eladja. Ilyen árvának is kétszeresen van szüksége a segélyre. De sőt még talán az is kevés lenne. Ép azért fölvettem a tervezetbe, hogy mind ez esetekben gyám neveztessék ki az árvák részére az egyház által, a mely tisztet szivesen fogadná el bármely lelkész, meggondolván azt, hogy ki tudja, mi vár az ő gyermekeire is. 8) E tervezetben fölvettem, hogy ne lehessen a lelkészt nyugdíjba kergetni akarata ellenére, ha másért nem, hát azért, mivel haláláig van megválasztva és mert rendesen, ha az oly öreg embert az ő megszokott világából erőszakkal kizavarják, meg is ölik. Inkább fölvettem, hogy ha nyugalomba vonulni nem akarna még akkor se, a midőn már nyugdíjképes, maradhasson állásában és húzza a fél nyugdiját, hogy ezen segédet tartva, készülhessen a nagy útra és ott hajthassa nyugalomra a fejét, a hol munkálkodott; azok között feküdhessen, a kiket szeretett. Költségvetés. a) A zsinati értekezletből kiküldött bizottság által készített tervezet szerint a 400 frtra fizet a tag : beiratási díj fejében 100 frtot és évi járulékul 20-at. Itt fizet a papság beiratási díj fejében 50— 75—100 frtot, évi járulékul azonban körülbelül 25 frtot. Mindezt azonban pontosan most kiszámítani nem lehet, mert : 1) a mostani kimutatás nem megbízható; 2) mivel a zsinati határozatok szerint a papi fizetés rendezendő és legalább is 800 frtra kell, hogy fölemeltessék. Ez annyit jelent : emelni kell a papi fizetést, a hol és a mennyire csak lehet, de 800 frtra minden esetre; mivel ez megint 100 esztendőre szól, föl kell tehát az alkalmat használni. És így megtörténhetik, hogy, a hol a nép belátó, az esperes pedig, illetve az esperesi kiküldöttség tapintatos, bölcs és ügyes, az 500 — 600 — 700 frtos fizetések nem egy helyütt meg fogják haladni jóval az ezeret is, mivel a papi fizetésre igen sok helyütt nevetségesen keveset fizetnek a hivek. Előre látható azonban így is, hogy ez a befizetés, ha fqlül nem múlja, de mindenesetre legalább is egyenlő leszen a kiküldöttség tervezetében kimutatott befizetéssel. b) A mi a második 400 frtnyi biztosítást illeti, itt a befizetési díj 30—100 között váltakozik s átlag 51 frt; de a létszám szerinti évi járulék átlag nem 20, hanem 25 frt. (24 96.) c) Igaz azonban, hogy e tervezetben egy-két változtatás is van, a mi a kiadást megnagyobbíthatja egy kis mérvben. Ennek fejében azonban, ha megengedtetik, hogy a nyugdíj képes tag állásában maradván, 400 frtot húzzon, nyugdíjba menni, legalább a lelkészek közül, aligha fog akarni egyetlenegy is. Ugy hogy e második 400 frtnál a teljes nyugdíjt élvezendőkre alig is kell reflektálni. E mellett meg az ottani tervezet szerint 10 év után már 40% •ot kap az ember a teljes nyugdíjból. 15 év múlva már 50°/

O ot, míg itt — aránylag — sokkal kevesebbet (Y

8, 2/s)í ^

8 mi

re a tag az ama tervezetben igért 40 — 50°/

0-hoz jut, akkorára itt már sokkal több fizettetik be a tag által. Mindez talán ellensúlyozná ama kiadásokat, a melyek az e tervezetben előforduló változtatásokkal járnak. d) A zsinati küldöttség tervezete szerint a közegyház a közalapból évi bevételének 20°/

o-át adná: én a segély nagyságát meg nem határoztam. E tervezet szerint azonban minden esetre több kellene, mint az ott fölvett összeg ; ez azonban pótolható amaz összegből, a melylyel az ország az egyház évi dotáczióját fölemelte — az anyakönyvvezetők kárpótlására — és így a mely összeg úgyis csak az anyakönyvvezetők javára fordítható. Zárszó. Kedves Testvérek! Eleget fáradt már a papság másoknak javára; idő, hogy végre magára is gondoljon. E szempontból irta m eme sorokat, közös ügyünk iránti jóindulat vezérelte tehát tollamat. E szempontból kérem e müvemet megbírálni s rajta, ha kell, igazítani, hogy hasznára lehessen közös ügyünknek. — Testvérük egy falusi papocska. -O Si» cuique. (Válaszúi Kulik Márton tanító úrnak.) Midőn „Tanítók és papok" czimű czikkemet e b. lapba beküldtem, tettem ezt abból a czélból, hogy e helyen is felhívjam illetékes köreink figyelmét azon abnormis jelenségekre, melyek valamint a testvér ref. felekezetnél, úgy a mi egyházaink körében is szemmel láthatólag terjednek, s abban állanak, hogy némely a modern kor légáramlatától elkapa-