Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Rimaszombati–Tamásfali egyház örömünnepe

61 szétszórt községei, a közös fejlődési alapról leszoríttatván, sinlődni és pangásnak indulni ! A biztost bizonytalan es­hetőségeinek nem szoktuk oly könnyen feláldozni. Van akárhány virág, mely gyönyörűen virágzik, de más idegen­szerű talajba áiültetve, hervadásnak indul, Caveant con­sules, ne quid respublica detrimenti capiat. Weber Samu. A kishonti ágost. hitv. evang. egyházmegye rendkívüli köz­gyűlése. (Folytatás és vége.) Nem akarom reprodukálni sem Bodiczky hosszú filippikáját, mely hangulat keltésre volt szánv8, s melyre Kubinyi Aladár találó megjegyzése: „többre becsültem volna a tisztelendő urat, ha maga mellett nem filippiká­zik!" — lesújtó bírálat volt, sem Markovics, Vjeszt, Daxner, Manica etc. demagóg urak, szenvedély teli­tett kifakadásait, lefőzte Őket valamennyiüket Moncol János Osztrica, az egyszerű daróczos paraszt, ki, bár Bo­diczkysta, tárgyilagos, komoly, szelíd beszédével például szolgálhatott volna mindnyájoknak. Jelzem tehát egyszerűen, hogy a magyar párt nyu­godt, méltóságos magaviselete nagy zavarba ejtette őket, s lehűtötte vérmes reményeikben, . . . úgy hogy látván a sok beszédnek borsóként falrahányását, . . . alább hagytak küzködésükkel ; s benyújtották ezen indítványukat, „az egész ügy, igazságos elbírálás, eldöntés végett küldessék vissza az egyházkerületi elnökséghez." Az idők végtelenségéig szónoklók harczi kedvének véget vetett az elnökség közbelépése, melylyel az egyház­megyei elnökség fentebbi kérdését : „elfogadja-e a közgyű­lés az egyházmegyei elnökségnek a klenóczi lelkészválasztás során hozott határozatát stb." — szavazás alá bocsátotta. A szavazás megejtetvén, igennel szavazott 39, — nem­mel 22 képviselő — s így 17 szavazat többségével az egyházmegyei elnökség határozatát a közgyűlés magáévá tette. Leibesült éljenzés zúgott fel az eredmény kihirde­tésére. A kisebbség óvást, fellebezést jelentett be. E győzelem tehát a miénk ! Mikor a győzelem feletti öröm éljene újra és újra felharsant, s a helyettes elnökség szívélyes szavakkal kérte fel az egyházmegyei elnökséget, a bizalom ily fényes nyilvánulása által megerősített elnöki székek elfoglalá­sára, ... az ellenpárt tüntetőleg vonult ki a gyülésterem­ből. Az elnökség helyét újra elfoglalta, az egyházmegyei felügyelő úr ama rövid nyilatkozata kíséretében : „elfog­laljuk újra helyünket azon szent elhatározással, hogy a bizalom ily fényes nyi'ivánulásában új erőt nyerve, — a megerősödött párttal kezet fogva, férfias bátorsággal fog­juk megállni mindenkor helyünket — bármi vésszel szem­ben — s azon kérelemmel, hogy kezet-kézbe téve igyekez­zünk az egyházmegye hajóját a felzúdult hullámok közül az egyetértés és béke kikötőjébe vezetni ! ! Mire Kubinyi Géza képviselő meleg szavakban az egyházmegye nevében üdvözölvén az elnökséget ... a köz­gyűlés az elnökség lelkesült éltetése mellett berekesz­tetett. A győzelem tehát a mienk ! mondottam feljebb — s ennek jelentősége az, hogy egyházmegyénk a válságot szerencsésen kiállotta, s a küzdelemből megerősödötten került ki — hazafias szempontból tekintve. Lelkes, erélyes bölcs vezéreink megmaradtak, s vezérletük alatt nem félt­jük egyházmegyénk hajóját, a nemzetiségi hullámtorlódások között — a titkos akna munka robbanásai ellenében sem ! De hátha elbuktunk volna ? mi lett volna akkor ? Pedig a harcz erélyeit nem számíthatja ki még a lángeszű hadvezér sem ! Az ellentábor erősen kihangzott jelszava „szabad választás" nagyon tetszetős, hangzatos a nép előtt — s nagyon alkalmas a félre vezetésre, izgatásra. Ha elbuktunk, elvesztettük egyházmegyénk, bölcs, erélyes elnökségét, s vele együtt azt az ü^yet, melyet vezérletük alatt diadalra juttatni óhajtunk — az egyházmegye haza­fias szellemben való felvirágzását! Egyházmegyénk, melyre néhány év óta megnyugvással tekintett a közvélemény, látva, hogy mint erősödik, emelkedik, nemcsak belügyeinek kifogástalan intézésében, de a hazafias szellemben is ; . . . beláthatlan zavaroknak s feltámadó veszélyes áramlatoknak örvényébe döntve, ki tudja, mily hosszú időre vettetett volna vissza a czéltól. A győzelem a miénk ! S ebben nagy része van ma­gának az egyházmegyei elnökségnek, mely, midőn az egy­házkerületi elnökség részéről ez ügynek a közgyűléshez utalása által, csendes bizalmatlanság lett osztályosa, a felszínen levő kérdés alól ki nem bújt, hanem férfias bá­torsággal állt ki, s a kérdésben az egyházkerületi elnök­séget iránta táplált tiszteletből saját hátával kívánta fe­dezni — akkor midőn pártját az általa tett indítvány elfogadására birta. Es igy a győzelem nem csak a miénk ! de általunk az egyházkerületi elnökségé is! Tartsa Isten egyházmegyei nemes lelkű, apostoli buz­galom elnökségünket egyházmegyénk, ev. egyházunk, édes magyar hazánk javára, dicsére, — sokáig!! —iö. Rimaszombati ünnepély. (Folytatás és befejezés). Az esperes ur alkalmi beszéde hő imával zárul, — melyre a vegyes kar Wolfgang Lajos Cantate-ját zengi el szabatos szép előadásban — Kapi Gyula orgona­kísérete mellett: s mikor az orgona végső hang-csoporto­zata zendül, a püspök ur újra a már felszentelt szép oltár elé járul, — s buzgó imában emeli fel a lelkeket az éghez. Majd áldásra nyílnak meg a főpásztori ajkak, — s az áj­tatos sereg hivő kebellel fogadja a főpapi áldást. — Még egyszer megszólal a szép hangú orgona, . . . . még egyszer felcsendül az ünneplők ajkain a hálaadó zsolozsma s aztán megmozdúl a tenger, . . . meghimbálja a vallásos buzgólkodás hajóját .... s a lélek epedő vá­gyaiban megelégített hajónép — örömet ragyogó arczczal, lelki békét sugárzó szemmel, bizalmat és erőt nyerve siet, lép a kicsiny sajkákba, miken a világ zajló hullámain hányt­vetetten evez. A lélekemelő jubileumi istentisztelet véget ért, . . . a templom ajtaja bezárul! . . Mi azonban — mig az egy­ház tanács itt is, ott is tiszteleg — menjünk vissza, lépjünk be a díszes templomba, — s nem zavarva senki és semmi által, vegyük szemügyre közelebbről a hitbuzgó egyház jubileumi áldozatát. Minden templomnak központja az oltár. — Ezt ke­resi a hivő szem legelőször, — ennek kell a templom leg­kivá'óbb ékességének lenni, hogy a hivő szeme, szive édes gyönyörrel tapadjon reá! És ez az oltár ilyen! 5 és V2

Next

/
Thumbnails
Contents