Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Rimaszombati–Tamásfali egyház örömünnepe

11. §. Az ezen országos nyugdíj- és gyámintézet életbeléptét követő első hat évben csupán azon czímen, hogy valamely alkalmazott a 30-ik szolgálati évet betöltötte, nyugdíjazásnak nincs helye. Azontúl azonban e megszorítás megszűnik. 12. §. A felsorolt alkalmazottaknak önmaguk kérte nyugdíjaztatásuk ügyében az illető felettes hatóság véleményes előterjesztésére a vallás- és közoktatásügyi minister határoz. Ha valamely tanerő a tanítás és nevelés munkájára alkalmatlanná vált, a közszolgálat érdekében szükségelt nyugdíjazást a közoktatásügyi kormány megfelelő iskolai felügyelő közegének, illetőleg kiküldöttjének, vagy az iskola fentartójának, illetőleg felekezeti főhatóságának indítványára, és pedig az ügynek egy vegyes bizottság által történt megvizsgálása és előterjesztése alapján, egyetértőleg az iskola fentartójával, illetőleg felekezeti főhatóságával, a vallás és közoktatásügyi minister rendeli el. Az itt jelzett vegyes bizottság elnökét és fele részét a vallás- és közoktatásügyi minister, másik fele részét az iskola fentartója, illetőleg egyházi főhatósága nevezi ki. Ha az alkalmazott a 30 szolgálati évet betöltötte, vagy a 65-ik életévet elérte, vagy pedig, ha szolgálati képtelensége közhatósági orvosi bizonyítványnyal nyilvánvalólag igazolva van, az itt említett bizottság közbenjárása elmarad. 13. §. Egyrészről a jelen országos nyugdíj- és gyám intézet kötelékébe tartozó tanintézeteknek itt elősorolt alkalmazottjai, másrészről az 1885. évi XI-dik törvényczikk alá eső tisztviselők, tanárok és tanítók közt a nyugdíj és ellátás szempontjából viszonosság biztosíttatik, s így a már megtörtént vagy megtörténendő átlépés esetén előbbi szolgálatuk megfelelően kölcsönösen számításba vétetik. Kiterjesztetik továbbá e viszonosság a nyilvános népoktatási, kisdedóvó s egyéb idetartozó intézeteknek az 1875. évi XXXII. és 1891. évi XLIII. törvényczikk rendelkezése alá eső alkalmazottjaira is akként, hogy a népoktatási, kisdedóvó s egyéb ide tartozó intézeteknél eltöltött 4 szolgálati év mind a jelen törvényczikkben, mind az 1885. évi XI. törvényczikkben értett tanintézetekhez történt átlépésnél 3 szolgálati évnek és viszont az ezeknél eltöltött 3 szolgálati év a népoktatási s a többi intézetekhez történt átlépésnél 4 évnek számíttatik. 14. §. A vallás- és közoktatásügyi minister e nyugdíj- és gyámintézet ügyében évenkint kimutatást terjeszt a törvényhozás elé, melyben mind a legutóbbi év mérlege, mind a nyugdíj- és gyámintézet pénztárának állapota, mind a nyugdíjasoknak és gyámolítottaknak létszáma, névsora, szolgálati minősége, a nyugdíjazás idejében elért életkora, élvezett beszámítható járandósága, a beszámított szolgálat ideje, a nyugdíjnak vagy ellátásnak évi összege, a nyugdíjazás és gyámolítás ideje benfoglalva legyen. E kimutatás egy-egy példánya megküldetik a tanintézetek mindazon fentartóinak, kik ez országos nyugdíjés gyámintézet költségeihez hozzájárulnak. 15. §. E törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi minister és a pénzügyminister bízatnak meg. Budapest, 1893. november 15-én. Gróf CsdJcy Albin, m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister. A rimaszombat-tamásfali ág. hitv. ev. egyház örömünnepe. Szivet, lelket felemelő, megható örömünnepet ült f. é. január hó 28 án a rimaszombat-tamásfali ág. hitv. ev. egyház. Régi vágya, forró óhajtása ment e napon teljesedésbe, — midőn évszázados templomának jubileumát, — a vallásos buzgóságnak s a jelenkor igényeinek teljesen megfelelő, gyönyörűen megújított templom ünnepélyes felavatásával — ünnepelte. Az örömünnep, mely minden izében protestáns, minden izében magasztos volt, tulaj donkép már 27-én kezdődött, midőn a Tiszakerületnek általánosan szeretett, tisztelt főpásztora mélt. és főtiszt. Zelenka Pál az esti órákban az ünnepre készülő egyház körébe megérkezett. — Ünnepi díszben vonult ki hosszú kocsisorral az egyháztanács a vasúti állomáshoz, hol az 5 és 1/

2 órakor megérkezett magas vendéget, az egyháznak érdemekben gazdag felügyelője, tekint. Hamaliár Károly, rövid, de a szív mélyéről feltörő-szavakban, lelkes éljenzés kíséretében üdvözölte. A püspök ur, e meleg üdvözletre — hasonló melegséggel, szeretettel válaszolt, mely válaszra felhangzó éljenek után, megtörtént az ünnepélyes bevonulás a városba illetve a lelkészlakra, hova a főpásztor szállt. Az egyháztanácsnak itt tett pillanatnyi tisztelgése után, a püspök ur — meg sem pihenve, látogatást tett Kubinyi Aladár törvényszéki elnök — sa kishonti egyházmegyei felügyelő urnái, majd Hamaliár Károly egyh. felügyelő házánál, kinek ez este — igazi magyar vendégszeretettel látott — kedves vendége volt. A templom felavatási ünnepély kezdete tulajdonkép a fent jelzett napnak d. e. 9 és 1/

2 órájára volt jelezve de már reggel 8 órakor kezdődött a zarándoklás az evang. templom felé, melynek tere ünnepi díszbe volt öltöztetve. A templom tornyából alálengő hatalmas nemzeti zászló, a templom előtt emelt igen csinos diszkapu, — a templomba vezető — fenyőgalyakkal gazdagon behintett — útak, a rajta — s az egész templom udvaron —hullámzó népáradat, a rendezők lázas forgolódása, fényes fogatok érkezése, az arczokról lemosolygó öröm, feszült várakozás mindmind azt hirdette hangosan, ékesszólóan, hogy a rimaszombat-tamásfali evangelikus egyháznak nagy napja, nagy ünnepe van. És ez ünnepi örömzajon, morajon, a rendezők töprengő sóhaja suhant át: „Istenem! hova helyezzük el ezt a teDger népet?!" De hát hiszen „sok jó ember elfér együtt" (különösen az Isten házában ! talál ott helyet még a gonosz is!) ezek pedig itt már csak mind jó emberek — hisz ünnepelni jöttek ! Megszólal az ünnepi harang, megmozdul a nép tenger, a rendezők szorongó kebellel, felnyitják az Ur házának ajtaját „Isten nevében!" sóhajjal, s m*gy, megy, tódul be az ünneplők serege, és az Ur háza befogadja őket mind, mind ! Már elfoglalta mindenki helyét, s a feszült várakozás a templom főajtója felé irányul, várva, lesve a főpásztort, a szeretve tisztelt püspököt. És megjelenik a sugár, méltóságos alak, egyszerű fekete papi díszben s minden szem a mozgás helyére tekint s ajk, ajk után súgja tovább: „a Püspök!" A kíváncsiság, az öröm, a büszkeség van a szemeü tekintetében, mely őt egész az oltár elé követi, s elfoglalt helyén is reá tapad egyesülve a szívnek ama felemelő dobogásával : „a mi püspökünk!" — A