Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Dunáninneni új kerületi gyűlés

424 katechetának juttatni, ki a szórványokban lakó gyerme­keket oktatja. Az 1000 frt kamatai pedig trencsénmegyei szegény népiskolai tanulók segélyezésére fognak fordíttatni. A gyűlés az alapítványt köszönettel tudomásul veszi, az alapító levelet pedig a jegyzőkönyvbe iktatja. Következik a pozsonyi lyceum segélyezésére vonatkozó folyamodvány, mely a pénzügyi bizottságnak adatik ki, egyszersmind fel­olvastatik az egyetemes gyűlés határozata, melylyel a lyceumot az állam segélyére ajánlja. Következett Bobrovniczky felügyelő úr felebbezése, melylyel a liptói esperességi gyűlés megtartása ellen til­takozik, illetőleg ennek határozatait törvényteleneknek nyilvánítani s megsemmisíteni kéri. A felebbezési bizott­ság a felügyelő kérésének helyt enged, eljárását helyesli az esperesét pedig rosszalja. A gyűlés Pongrácz indítvá­nyára kimondja, hogy a liptói esperesség határozatai tör­vénytelenek, tehát megsemmisíti. A nyitrai esperess ;g kér­dését a püspökhöz, nyilatkozzék, miért mondta ő, hogy a dunáninneni kerületben nincsen minden a maga rendjén s mik ennek okai, a gyűlés teljesen mellőzi, illetőleg ad acta teszi, úgy szintén dr. Stefanovics kérését is, hogy a ker. gyűlés állást foglaljon a három déli esperesség ellen a kerületek arányosításában tanúsított magatartá­sáért. A pozsonymegyei lelkészek kérdése, mily eljárás követendő a polgári házasság életbeléptetésekor, azon meg­jegyzéssel utasíttatik el, hogy e felett a papi értekezlet fog határozni. Ringbauer Gusztáv rajkai lelkész, ill. a mosonyi esperesség indítványát, hogy a kerület tegyen lépéseket a supplicatio beszüntetésére, mely a fiatal emberre gyakran dehonestáló, a tanügyi bizottsághoz teszi át. Következett a pozsonymegyei esperesség indítványa egy hivatalos közlöny kiadása érdekében, melyre minden egyházközség előfizetni tartoznék (2 frt) s mely a minisz­teri leiratokat, főpásztori leveleket, tudósításokat, pályá­zatokat s hirdetéseket tartalmazza. Az indítványt annak beterjesztője Ritter esperes okolja meg s mellette van Schőnwiesner, ki meleg szavakban pártolja. Bodiczky egy ilyen közlöny megjelenését igen szükségesnek, de finan­cziális szempontokból nem pártolhatja. Hering a kérdés legolcsóbb megoldását úgy véli eszközöltethetni, ha minden esperes tart magának bectographot ás így sokszorosítja a leiratokat. Ugyanazon a véleményen van Pongrácz György és Bándi is, kik egy hivatalos közlöny kiadását csak úgy tartják lehetségesnek, ha ezt az egyetemes egyház tenné meg. Schneller felhívja a közgyűlés figyelmét arra, hogy egy uj hivatalos közlöny kiadása teljes felesleges volna, a mennyiben van itt Pozsonyban az egyháznak egy orga­numa, t. i. Trsztyénszky esperes úr lapja, az „Egyház és Iskola." Meg van győződve, hogy ennek szerkesztője szívesen nyitna tért a közleményeknek, csak meg lenne a lelkész urak részéről a kellő érdeklődés. Trsztyénszky esperes úr ki is jelenti, hogy ő kész közleni mindent, csak küldjék be. Haendl Vilmos azonban még így sem látja teljesen megoldva a kérdést, mert így is csak a lap elő­fizetői értesülnének, nem pedig mindazok, a kiknek érde­kében állana az. Az ügyet a tan- és pénzügyi bizottsághoz utasítják véleményezés végett. Következik a fehérkomáromi esperesség indítványa, hogy a kerület közgyűléseit a jövőben Po­zsonyban tartsa meg. Haendl s Trsztyénszky esperesek azon nézetüknek adnak kifejezést, hogy ne mondjon ki a gyűlés ily merev határozatot, hanem módo­sítsa azt olykép, hogy a gyűlések rendszerint Pozsonyban fognak tartatni, mert megeshetik, hogy különféle okokból kivánatos a gyűlést máshol is megtartani. A gyűlés a ha­tározatot ily értelemben hozza meg. A losonczi állami főgym­nasium s tanítóképző intézetben a vallásoktató segélye­zésére vonatkozó folyamodvány a pénzügyi bizottságnak adatik ki. A következő ügy a felső almási egyházközség felebbezése volt a nagyhonti esperesség azon határozata ellen, melylyel az esperes eljárását helyben hagyja, ki a nevezett egyházban megüresedett lelkészi állomásra pályá­zók közül egy bizonyos Laczják Mihály prencsfalusi lel­készt a pályázatból kizárt. A felebbező bizottság a fo­lyamodványt elutasítani kívánja s Simonides is ily érte­lemben n}'ilatkozik s teljesen helyesli, hogy olyan egyé­nek, kik egész esperességeket inficiálhatnának, kizárat­nak a pályázatból. Hering, Haendl esperes eljárását nem tartja egészen törvényesnek, mert a felebbezésben az van mondva, hogy az egyházközség beadja a folyamod­ványt az esperes úrnak azon kéréssel, hogy az összes ok­mányokkal felszerelve terjessze a kerületi gyűlés elé. Itt pedig semmiféle okmány nincs. Haendl felelve ezen nyilatkozatra, előadja, hogy neki semmiféle okmány nem adatott át s hogy ő a folyamodványt oly alakban tar­totta kötelességének beterjeszteni, a melyben neki átnyúj­tották. Különben megokolja eljárását "s előadja a tény­állást. Néhány év előtt megüresedett a prencsfalusi lel­készi állomás; a zsinati törvények értelmében az elhalt lelkész káplánjának egy bizonyos Barkónak, az egyházat el kellett volna hagyni, ez azonban azt nem tette, nem pedig Laczják Mihály, ki szomszéd falu lelkésze volt, bujtoga­tása következtében, ki azonkívül is még pánszláv agitá­lása által rászolgált arra, hogy a honti esperesség kebe­lébe be ne fogadja. 0 a népnek tudtul adta, hogy Lacz­jákot a candidatióból kizárja, a hivek egy része azonban felügyelőjükkel élükön mégis candidálták s az esperességi gyűléshez feiebbeztek az esperes eljárása ellen. Az espe­rességi gyűlés azonban az eljárást helyeselte, mire a con­sortium be sem várva a jelentést, ide felebbezett. Kéri a felebbezés elutasítását, mert iiyen embert esperességükbe befogadni nem fognak soha. Püspök úr előadja, hogy a felső-almásiak egy küldöttsége járt nála, kérve őt, hasson oda, hogy intézzék el ügyüket, s hasson oda, hogy minél hamarább kapjanak lelkészt. Kéri a gyűlést, intézkedjék ez ügyben. Szontagh Pál előadja, hogy azok után, a miket a fehér-komáromi esperes úr mondott, teljesen igazat adott volna neki, most azonban, hogy ismeri az egész tényállást, más véleményen van. Ismeri az okokat, melyek sok papválasztásnál közbe játszanak s a visszaéléseket meg kell szüntetni. Az esperes úr határozottan kinyilat­koztatta, hogy ezen embert a candidatióból kizárja, ezt a község tudta s mégis ezen végzést adta be. Esperes úr az esperességi gyűlés elé terjesztette, mely teljesen igazat adott neki, mire a község ide járult kimondva, hogy ő csak ezt az embert akarja s mást nem. Szerinte köteles­sége a gyűlésnek az esperes úrnak igazat adni s az illető urat a candidatióból kizárni, s így a felebbezést elvetni, mihez a gyűlés hozzá is járul.

Next

/
Thumbnails
Contents